Gáspár Kata és Kovács Lehel

Az előzetes nyilatkozatokban megszellőztetett, áhított filmes párhuzamok (Közelebb, Szex, hazugság, videó, Ponyvaregény) iránt eleve némi szkepszist éreztem. Szajki Péter mozijából, az Intim fejlövésből ideális esetben talán a Mike Binder-féle Mocsok macsók meséinek kistestvére nőhetett volna ki – ez utóbbi nem is lett volna rossz irányvonal, bár jóval több humorérzék és önirónia kellett volna hozzá. Az alig hétmillióból készült film annyiban biztosan jó példa, hogy jó színészekkel lehetséges minimál költségvetésből, tizenkét nap alatt nézhető mozit csinálni.

Angelusz Iván, a Katapult Film producere (egyike az öt producernek, akik a filmet összehozták) az Indexen októberben már elárulta a roppant szimpatikus és kifejezetten életképesnek tűnő módszert: „Ez egy kísérlet, hogy tudunk-e olyan filmet csinálni, ami nem kerül többe, mint amit hoz. Később több filmet szeretnénk ebből a modellből csinálni, hogy ha nincs nagy film, akkor is tudjunk dolgozni." A filmben szereplő színészek listája – Nagy Kálózy Eszter, Gáspár Kata, Botos Éva, Várkonyi Eszter, Földes Eszter, Szabó Győző, Gáspár Tibor, Kovács Lehel, Huszár Zsolt, Nagy Zsolt – ezzel együtt kifejezetten impozáns, nyilvánvaló, hogy a szereplők és a stáb szerelemből hozták össze ezt a mozit.    

Várkonyi Eszter és Szabó Győző

Négy történet fut egymás mellett párhuzamosan, a cselekményszálak férfi főhősei végül ugyanabban a night clubban kötnek ki – kár, hogy a szereplők összeterelését egyáltalán nem használja ki a rendező. Mindenesetre van itt átvert, bosszúálló férj, hoppon maradt, idősödő amorózó, bekattant, neurotikus szűz és esküvője elől lelépett vőlegény.      

Az egyik szál egy magányos, szűz fiú (Kovács Lehel) szerencsétlen becsajozási kísérletét örökíti meg a szomszéd lánnyal (Gáspár Kata), akit részegen kis híján megerőszakol. A lány viszont, miután megharapja a rátámadó részeg idióta orrát, anyáskodó ápolónőbe megy át és bekötözi a sebet, később pedig gyógypedagógusba oltott szex-terapeutaként hallgatja végig a fiú sirámait kis farkáról és szüzességéről, majd ki is kezd vele. Ez nonszensz; épp olyan nonszensz, mint hogy a lány egy szempillantás alatt visszafogadja az őt korábban brutálisan bántalmazó pasiját (Zrínyi Gál Vince).

Házastársi dráma a következő, a jóképű, sikeres férfi (Huszár Zsolt) rájön, hogy felesége (Botos Éva) a legjobb barátjával (Nagy Zsolt) csalja. Meglesi őket, ahogy a haverja cselédlányjelmezt és bilincseket ajándékoz nejének, majd egy pisztollyal közbelép, és terrorizálni kezdi a rémült párt, instruálva őket, mint egy erotikus thriller-rendező. „A te kurvád vagyok” – üvölti rémülten a feleség a félőrült férjnek, de azt azért kiböki, hogy tizenegy éves házasságukban csak színlelte az orgazmust.   

Gáspár Tibor

Egy középkorú, kiscsajokkal csetelő férfi (Gáspár Tibor) két és fél éve nem szeretkezett a feleségével (Nagy-Kálózy Eszter), mert nem kívánja, amióta leamputálták a mellét. Munkahelyi megbeszélést füllentve találkozik az egyik kamaszlánnyal (Földes Eszter), akivel erotikus csevegéseket folytat már jó ideje. A lány többszöri tiltakozása ellenére sem veszi észre, hogy korántsem szabad a pálya, és egy kihalt mezőn megpróbálja őt letámadni, de csetpartnere gázsprével lefújja és elmenekül. A férfi zavart „nem akarlak bántani” –motyogása végül egy „nagyfaszú medvével” való frusztrált átkozódásba és randevúpartnere menetrendszerű lekurvázásába csap át. Otthon ultimátum várja a feleségétől, hogy vagy lefekszik vele, vagy elhagyja, de a férfi csődöt mond. Ezután a nő ügyletet ajánl: szilikonmellet vörös rózsáért és bonbonért.

A legkacifántosabb történet egy esküvőre készülő, turbékoló fiatal páré (Szabó Győző – Várkonyi Eszter), melynek nőtagja a nagy esemény előestéjén bevallja, hogy átoperált transzszexuális, és eredetileg férfinak született.  Az eleve meglehetősen homofób férjjelölt gyomra ezt a vallomást nem veszi be: kidobja a taccsot, majd menyasszonyát is. Mellesleg ebben a jelenetben az a csavar, hogy a hagyományos női szerepet a legodaadóbban ez a lány hozza, aki nem csak hogy bálványozza tohonya és humortalan vőlegényét, de szexuálisan is virgonc, és amilyen naiv, még abban is hisz, hogy őszintén érdemes egy kapcsolatba belevágni.   

Nagyon jók az Intim fejlövés színészei: Gáspár Tibor öregedő amorózója, és a kiábrándult, de elszánt feleséget alakító Nagy-Kálózy Eszter; nagyszerű Szabó Győző és Várkonyi Éva gügyögő szerelmespárja, majd a pálfordulás utáni kettőse; Nagy Zsolt szado-mazóra gerjedő macsója, a féltékenységtől bekattanó férjet hozó Huszár Zsolt és a közös nő, a sírva fogadkozást a „ne hülyéskedj már”-attitűddel váltogató Botos Éva; de talán a legjobb a Kovács Lehel által alakított, nemi nyomorban sínylődő, gyáva és agresszív pojáca, akiből Gáspár Kata próbál kihozni valami emberszerűt. A színészektől ez akár egy nagyon jó film is lehetett volna, Petrik András operatőr pedig képes volt előnyt kovácsolni a szükség szülte, kézikamerás-dogmás módszerből.

Huszár Zsolt (Forrás: magyarfilmszemle.hu)

Az Intim fejlövés ráadásul eleinte kifejezetten vicces is; azon még lehet röhögni, amikor a középkorú férj a kezén lévő karmolásokat vérszomjas galambtámadással indokolja, vagy ahogy a pornóoldalakon szörfölő, sliccét éppen letoló fiú felháborodva förmed rá telefonáló anyjára, aki megzavarja önfeledt szabadidős tevékenységében. Kifejezetten tetszett, ahogy bizarr űrlények furcsa, érthetetlen szokásaihoz hasonlóan sorakoznak fel a tipikus női reakciók: ilyen a randevú-rózsa-bonbon minden körülmények között elvárt, klasszikus szentháromsága, a magányos karácsonyban rejlő megcsalási kockázat; ilyen az, hogy az anyaösztönből („olyan aranyos vagy”) bármikor át lehet váltani szexre, vagy hogy a csetes én messze nem azonos a valóságos énnel. Itt legalább valóban történik egy hasznos szempontváltás.

Viszont kifejezetten idegesítő, hazug és kártékony, ahogy végig ott húzódik a filmben a megerőszakolás „de ő akarta”-mítosza. Az összes neurotikus férfi, aki a filmben terrorizálja, rángatja, megalázza, molesztálja a nőket, és mégsem jut szexhez, meg van győződve róla, hogy átverik a nők, méghozzá azért, mert nem elég agresszív. Hogy azért balek, mert nem használta ki a helyzetet, és majd jön egy nála erősebb, aki megteszi helyette, mert a nőknek úgyis ez kell. Szajki Péter rendező-forgatókönyvíró viszonylag általános férfi-parát mutat itt fel, de bármennyire is elterjedt rögeszme ez, röviden szólva: baromság. Az erőszaknak a bántalmazáshoz van köze, nem a szexualitáshoz; nincs nő, aki erre gerjedne, így az erre vonatkozó fantáziák továbbéltetése romboló nőkre-férfiakra nézve egyaránt. Ráadásul ehhez még hozzáadódik a másik favorit, a „minden nő kurva”-alaptétel rögeszmés sulykolása, így rögtön a szakítós blogon érzem magam, tört szívű, megkeseredett, észosztó férfiak között. Bár nem magyarázat a rengeteg erőszakra, de mégis kicsit kevésbé utálom az egészet, ha úgy fogom fel, hogy ezek a legnagyobb férfi-félelmek, a beteljesült rémálmok: 1. szűz vagyok, mert túl kicsi a farkam, és az is maradok örökre; 2. a feleségemet dugja a haverom, mert én képtelen vagyok kielégíteni; 3. a csajom igazából pasi, ergó lehet, hogy meleg vagyok; 4. megöregszem, és sose lesz többé fiatal nőm.  

Összességében számomra nagyon ambivalens mozi ez, rengeteg meglepetésszerű előnnyel és számos megbocsáthatatlan hibával. Az viszont azért elgondolkoztat, hogy ha a felvonultatott rögeszméknek akár csak a töredékében van igazság, ha tényleg van olyan férfi, aki a film főszereplőihez hasonlóan gondolkodik, akkor a női- és férfiszerepek körül tényleg komoly bajok vannak. Akkor pedig ez a film inkább vészjelző, mint sztereotip sületlenség.

Kapcsolódó cikkünk: 40. Magyar Filmszemle

Vö. Kovács Bálint: Nem mentség
Hungler Tímea: Azok a csodálatos férfiak
Mesterházy Lili: Szex és hazugság hét millióból 
Báron György: A sztriptízbár vendégei 
Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről