Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KESERŰ LIMONÁDÉ

Sas Tamás: 9 ½ randi / 40. Magyar Filmszemle
2009. jan. 28.
Az S.O.S. szerelem után Sas Tamás újabb másfél órás reklámfilmmel örvendeztette meg a műfaj rajongóit. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Fenyő Iván
Fenyő Iván

A bújtatott reklám fogalma idejétmúlt kategória ezeket az opuszokat elnézve: ha eleinte fel is szisszenünk egy-egy márkanév hosszan kitartott snittjein, a végefőcímnél már nyugodtan házibajnokságot rendezhetünk abból, hogy a támogatóként felsorolt cégek közül hánynak a logóját sikerült azonosítani korábban. Nem lévén reklámszakember, felbecsülni sem tudom, mekkora tömegek rohannak a mozi után azonnal bankszámlát nyitni abba a pénzintézetbe, aminek a neve egy hőlégballon oldalán pompázik (ld. S.O.S. szerelem) – mindenesetre a mélyebb bevésődés érdekében többször is látjuk, amit (szerintem) nem így és nem ennyiszer kellene látnunk. A 9 ½ randi esetében a több verzióban a képünkbe tuszkolt Unicum-reklám szúr leginkább szemet, és tényleg, nevezett ital azonnali, nagy mennyiségben történő fogyasztása bizonnyal jótékonyan befolyásolná a filmről alkotott véleményünket. (És lehet, hogy valóban ez a helyes megoldás, hiszen rögtön a film elején megtudjuk, hogy a Kritikus a cipőjét levizelő, a celebbel a piszoár mellett részegen dülöngélve dadogó, ellenszenves lény.)

Hasonló színvonalú poénokból egyébként kifogyhatatlan készletekkel rendelkezik a film, köszönhetően Köbli Norbert összecsapott, izzadtságszagú forgatókönyvének. Élő emberek aligha kommunikálnak úgy egymással, ahogy itt halljuk, legfeljebb ha tudják, hogy épp egy brazil szappanopera szereplőválogatásán vannak. Mert az ugyan teljesen rendjén való, hogy romantikus-szerelmes-moziban-összebújós filmet csinálunk a műfaj összes kötelező kliséjének bőkezű alkalmazásával, de azért az ilyen és hasonló mondatok tömeges előfordulásáért ezúton is kénytelen vagyok elnézést kérni a film készítői nevében: „Tényleg odadobnád a biztos, kiszámítható jövőt egy őrjítő, lángoló, de teljesen bizonytalan szerelemért?” Hogy egy ilyen felvetésre mit dobnék oda, annak a kifejtése a jó modor határait feszegetné.

Kovács Patrícia
Kovács Patrícia

Félreértés ne essék: egy profitorientált közönségfilm esetében korántsem vágyunk szépirodalmi erényekre, de már csak azért se lett volna baj, ha bármelyik szereplőnek sikerül összehozni egy viszonylag életszerű szöveget, mert a film főszereplője egy író. Igaz, hogy Debreceni Dávid (Fenyő Iván) a bulvárkönyv-kiadás világának koronázatlan királya, de azért valamivel mégiscsak be kellett futnia anno, ha három évnyi semmittevés (na jó, aktív lepedőakrobatika) után még mindig emlékeznek rá és sikerére. Bakelit című, gyermekkorát a halhatatlanság számára megörökítő könyvével megcsinálta kiadója és saját szerencséjét. A könyvről második bőrként lehúzott filmverzió már kínosra sikeredett, még kellemetlenebb azonban, hogy pénz híján a dolce vita is megszakad hirtelen. A kiadó már-már nevetségesen határozott fellépésű vezetője (Söptei Andrea) az utolsó mentőövet dobja a nagyranőtt csecsemőnek: tíz nap alatt tíz egyedülálló nővel kell randiznia, majd – reprezentatívnak bajosan nevezhető – tapasztalatait könyvformában közzétennie.

Ezzel csak egy gond van: a Fenyő Iván játszotta karakterről még azt se tudom elképzelni, hogy tud olvasni (mint kiderül: Tolsztojt például biztosan nem forgatta), az meg pláne megdöbbent, hogy azzal keresi (kereste) a kenyerét, hogy meghatározott sorrendben szavakat pakol egymás mögé. Egyetértek az egyik randialannyal, aki elképedve kérdezi tőle: „Te tényleg író vagy?” Míg az S.O.S. szerelemben Fenyő kőbunkó újgazdag srácként lubickolt a szerepében, Debreceni Dáviddal nem volt szerencséje. Az író eleve tétova, eldöntetlen figura, akire túl sok terhet aggattak: egyszerre kell falubikájának és gáláns hősszerelmesnek lennie, aki mindezek tetejébe az intellektusából élő, mégis a szó minden értelmében egyszerű fickó.

Jelenet a filmből
Jelenet a filmből

Még szerencse, hogy ott van a tíz színésznő, aki igyekszik menteni a menthetőt. Megint a forgatókönyvírót terheli a felelősség, hogy közülük alig néhányat sikerült életre keltenie: a többiek a legjobb szándékok ellenére is papírízű figurák maradnak. Jordán Adél rózsaszínre lakkozott vércsekörmökkel felszerelt fitness cicababája pazar alakítás, és ki kell még emelni Stefanovits Angéla kislányos-rácsodálkozós szűzlányát vagy Rezes Judit közepesen idegbeteg, randifüggő hisztérikáját is. Jóval tovább elnéztük volna Herczeg Adrienn harcias amazonját vagy Pelsőczy Réka tantrikus szexistennőjét, ám mire ők következtek a sorban, úgy tűnik, az addig is épphogy csordogáló ötletecskék elszivárogtak.

Kifejezetten hálátlan szerep Szávai Viktóriáé. Az általa alakított légikísérő a végkifejlet előtt rádöbben, hogy könyv lesz belőle és sorstársaiból. Ám hiába dörzsöljük össze jogvédői tenyerünket, hogy a tetemrehívás alkalmával végre megbűnhődik a személyiségi jogokat magasról lesajnáló Dávid, mindenki azonnal megbocsát (uraim, a nyerő mondat hasonló esetekben: „Ti mind nagyszerű nők vagytok.”), az épp kéznél lévő stewardess pedig készségesen megmondja, mikor indul a kiadói szerkesztőt, egyszersmind a volt és leendő szerelmet, Nórit (Kovács Patrícia) hamarosan egy új élet felé repítő gép. Az igazi happy end alighanem az volna, ha Nóri eljutna Brüsszelbe, és boldogan élne – Dávid nélkül.

Kapcsolódó cikkünk: 40. Magyar Filmszemle

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek