Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

DILBERT CIRKUSZOL

Zimmermann & de Perrot: Gaff Aff
2009. jan. 11.
Martin Zimmermann és Dimitri de Perrot Gaff Aff című darabjában mintha csak Scott Adams főhőse, a kockairodában sínylődő, cseppet neurotikus Dilbert bukkanna fel. Végre itt az első, igazán jó minimalista cirkusz a Trafóban. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

zimmermann1Nincs abszurdabb az ún. normalitásnál: a Gaff Aff egy fantasztikus DJ – Dimitri de Perrot – és egy vitustáncot járó burleszkhős – Martin Zimmermann – elképesztő tempójú összjátéka egy mókuskerékbe szorult, de végül fellázadt alkalmazott szürreálisba hajló hétköznapjairól. Egy kisember, egy tipikus, ezredik fogaskerékként vegetáló lény botladozik a forgószínpadon, ébredezik, buszt vár, hajbókol a főnökének, végigszorongja a napot, televásárolja a lakását kütyükkel, nyeli szorgosan a magányát, majd képzeletben egyenlít, és leszámol az öltönyös-nyakkendős minimál-üzemmóddal. Ez persze így, önmagában azért rettentően naiv, didaktikus és gyerekes lenne: ma már egy-egy mobiltelefonra kitalált geg meglehetősen avíttasnak hat, és a nyakkendő letépése az égvilágon semmit nem jelent valaki szabadságfokát illetően. A fogyasztói társadalom kigúnyolására ez a sokmilliomodik előadás, a bája tehát nem az agyoncsépelt témában rejlik, hanem sokkal inkább a részletekben.      

Martin Zimmermann
Martin Zimmermann

Az alkotók által kiötlött díszlet egészen különleges, eleinte úgy hat, mintha csak egy bútorraktárba csöppentünk volna, később viszont kiderül, hogy a háttérben derengő szekrényrengeteg mind kartonból van, és tetszés szerint alakítható, formálható. A kartonbunkerből lehet zsúfolt iroda, de egyben a műszaki cikkek tömegével mohón telepakolt otthon is, egy papírrobotból széket lehet hajtogatni, a kartonfalakból előre perforált elemek tucatja üthető ki. A színpad közepe forog, méghozzá két irányban, amitől olyan érzésünk támad, mintha csak egy metronóm ketyegne folytonosan, annyira felgyorsítja és kiszabja a pillanatokat, ha a figura egy pillanatig nem kapcsol, a reflexei picit lassulnak, máris borul az egész napja.   

Martin de Perrot. Fotó: Zimmermann & de Perrot
Martin de Perrot. Fotó: Zimmermann & de Perrot

Elképesztő ritmusérzéke van a szereplőknek, hiszen a színpadon csetlő-botló alak minden lépését a DJ, Dimitri de Perrot irányítja, aki mintha csak egy marionettbábut rángatna zsinóron. A zenei dramaturgia fogalma ez esetben egészen radikálisan értendő: a grimaszbajnok Zimmermann minden egyes meghökkentő zörejhez villámgyors és bizarr táncmozdulatok tucatját illeszti, sőt maga a díszlet, az egyre csak forgó körlap is a lemezjátszón pörgő bakelitre utal. A DJ is rengeteget mozog, de ez nem csupán annyit jelent, hogy rábízza magát a ritmusra és kicsit bólogat, hanem, hogy kaotikus lemezkupac hever körülötte a földön, és néha egyenesen négykézláb kutat közöttük izgatottan. A felpörgetett tempóból egyikük sem eshet ki, maximálisan egymásra vannak utalva minden pillanatban, ez nagyfokú koncentrációt, és ami még fontosabb, kivételes játékosságot, könnyedséget, hasonló típusú humorérzéket igényel.

Furcsa, ahogy több korszak találkozik ebben a produkcióban: Zimmermann figurájában van egy csepp Kafka hivatalnok-alakjaiból, de akár a némafilmek hőskorának klasszikus burleszkfiguráiból is. A fogyasztói társadalom visszásságainak kipécézése valamikor a kilencvenes évek elején volt igazán divatban, Dimitri de Perrot egyedi és fantáziadús zörejmixelése viszont kifejezetten maivá, kortárssá teszi az előadást. 

 

 

Vö. Nánay Fanni: Majom a lemezjátszón
Lengyel Péter: Gaff Aff, avagy a barázdabillegető
Kőhegyi Ilona: God is a DJ

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek