Végtére is születésnapra vagyunk hivatalosak, még ha az ünnepelt személyesen nem is lesz jelen, morfondírozok, aztán kiderül, mi végre a színes luftballonok kavalkádja: gyerekzsúrt rendeztek a büfé környékén. És mintha ebben is lenne valami tandoris. Vagy csak minden, amiben van valami rendhagyó eredetiség, szabálytalan szépség, tandorisnak tűnik egy idő után?

Tandori Dezső

A Tandori Ünnepi Játékok újabb eseményén Bedecs László moderálása mellett Angyalosi Gergely, Bányai János és Marno János beszélgetett a hetvenéves Tandori Dezső költészetéről és személyiségéről. Leginkább az utóbbiról, amelyet úgy is hívhatnánk, hogy a lényéről, arról a sokrétű kapcsolódásról, viszonyról, ahogyan személye, élete folyamatosan irodalommá válik, miközben mostanra teljesen és látványosan kivonta saját magát a társadalmi jelenlétből. Miközben szó szerint a 0.-ik kilométerkőnél lakik, a Lánchíd tövében (Széchenyinek Tandori két dolgot is köszönhet: a Lánchidat és a lóversenyt), a város közepén, aközben egyre jobban külön szigetté vált. Ám ez az elzárkozó attitűd nem jelent elszigetelődést, jegyezte meg Bányai, aki távolról, Újvidékről látja az egész Tandori-jelenséget. Noha Tandori társasági kapcsolatokat nem ápol, intenzíven érintkezik József Attila, és még inkább Szép Ernő műveivel. Nincs tehát egyedül. A dilemmát Marno az érintkezéskényszer és a túlérintéstől való félelem paradox kettőségében látta. Ez más tengelyen a permanens önreflexió, a hiperaktív közléskényszer és a teljesen redukált titkolózás ellentéte. Az irodalom ekképpen Tandori számára egyfajta inkubátor, amelynek védelmében nyugodtan élhet. Így Tandori nem költő és nem író, sokkal jobban illik rá Ottlik klasszikus definíciója: a létezésszakmában dolgozik, akinél az irodalom életté válik. „Hogyan lehet élni, ha nem lehet?” – idézte Tandori egyik idevágó kérdését Angyalosi, majd az egyik legújabb regény, a Torlandó szörfpóker ismeretelméleti dilemmájára világított rá, amelyet a trójai való kifejezése jelöl.

A poénra Marno rögtön lecsapott, szerinte ugyanis a Töredék Hamletnek éppen hogy Tandori trójai falova volt a korabeli magyar líraértés falain belül. A Töredék szövegei ugyanis szűkszavú, metafizikus költőt sejtettek, amelynek látványos ellentéte lett az élet-írás aktusát évtizedek óta gyakorló Tandori későbbi pályája. Az igazsághoz tartozik, hogy maga a szerző később, amikor líráját állandóan a nyelvi kérdések felől olvasták, karakteresen az egzisztencialista aspektus prioritása mellett tette le a garast. Akár a nyelv(elmélet) felől, akár a lét(elmélet) felől kezdjük a vizsgálódást, az életmű hatalmas, jóformán beláthatatlan. Bedecs következő kérdése ezzel összefüggésben az volt, hogy miként lehet tagolni, értelmezni az életmű egészét, illetve, hogy az az evidencia, amit magyarul úgy hívnak, hogy Tandori, idegen nyelvekre miképpen fordítható. Sehogyan, ebben egyetértettek, esetleg a Vér és virághab című regénnyel lehetne próbálkozni, a krimi műfaja miatt is. Angyalosi szerint a korpusz teljes ismerete jóformán lehetetlen, a különböző részek integrálhatóak, valamiképpen az egész művészete reprezentáció. Ezért nincs olyan egyetlen kötete, amely mint főmű operálna az egész oeuvre-ban. Ennek ellentmondani látszik a Töredék Hamletnek és a Talált tárgy kiemelt jelentőssége, paradigmatikus jellege – kopernikuszi fordulat, ahogyan Bán Zoltán András nevezte az utóbbit. A Töredék eredeti címe amúgy az Egyetlen lett volna, ebből lett a Töredék. Az egyetlen és a töredék címkülönbözőségét a Menny és a padló kötet címe sajátosan újraalkotja és egybefoglalja, amely könyvről Bányai János beszélt részletesebben. Bányai Tandori költészetét nem annyira életrajzfüggő, hanem sokkalta inkább költészetfüggő költészetnek tartja, melynek van egy jól kitapintható önéletrajzi vonulata is: a Költészetregény és a Kilobbant sejtcsomók műfordításnaplója tartozik ebbe a sorba. A referencialitás filozófiai problémáit Marno bontotta ki izgalmasan az írás werkfilmjéről: Tandorinál, tette hozzá, minden próza versbe torkollik, még a rajzok is versekké alakulnak. Egyáltalán nem tud rajzolni, de azok szenzációsak – fűzte hozzá fanyar stílusában Angyalosi.

Tandori fiatalabb kori képe (Forrás: www.mek.oszk.hu)

Arra a kérdésre, hogy kinek mi a kedvenc Tandori-műve, Angyalosi a Töredék és a Talált tárgy címeit említette rögtön, akárcsak Marno, akinek a fenti két kötet kamaszkorában friss levegőt adott, és kedvet, lendületet az íráshoz, majd, ahogyan maga mondta: saját szavába vágva, elemezte közelebbről Tandori Szép Ernőhöz és József Attilához fűződő kapcsolatát, valamint Bernhard hatását. Tandori az első magyarul megjelent Bernhard- regény, A fagy fordítója. Ahogy mondta, egy időben Tandori bernhardoskodott Szép Ernővel, azaz saját írásművészetében viaskodott a bernhardi szilaj vérmérséklet és a szép-i omlatag érzékenység. Bedecs László Szép Ernő mellett megemlítette Jékely Zoltánt és Kálnoky Lászlót, mint azokat az egyéni befutókat, akiket évtizedek óta tart életben, mozgásban. És ez is Tandori egyik eredendő kettőssége, hogy a múlt századi költészet mára már elfeledett figuráit, mint leleteket átmenti a mába, ugyanakkor ő maga, az új magyar líra egyik új paradigmája is, bármilyen bizarrul is hat, hogy valakiből paradigma lesz.

Lásd még:
Bán Zoltán András: Fekete lyukak
Gere Zsolt: "Olvasóm, kezdesz otthon lenni?"