 A modern háziasszony kelléktára |
A szűken kanyargó Kazinczy utcát egy hosszú pillanatra térben és időben kitágító Elektrotechnikai Múzeum épülete egyébként is kíváncsivá teszi a sétálót. A régi neonreklámokkal szegélyezett házfalak és a gyáripari külső élesen tépi szét a régi pesti zsidónegyed organikusan szerveződő, ódon házsorait. A múzeum a híres „magyar talentum” igazi kincsesbányája, ahol a hazai elektrotechnika történetének fénykorát képviselő tárgyak nosztalgiáznak egy letűnt korszak felett.
 Orion tévé |
A 60 watt című kiállítás három kicsiny termében a hatvanas évek tárgykultúrájának olyan emblematikus darabjait gyűjtötték össze, amelyek a technikai innováció és a hazai gyártóipar bemutatása mellett felrajzolják a korabeli populáris kultúra legfontosabb koordinátapontjait is. A hatvanas évek a világ többi pontján egyet jelentettek a szexuális forradalommal, Godard rebellis Rolling Stones-filmjével, a Beatles őrületével, Vietnámmal és Woodstockkal. A hatvanas évek végére megszületett a flower power, a fiatalok Kerouacot és Updike-ot olvastak, és a Szelíd motorosok hatására Amerikában felvirágzott a Harley Davidsonok gyártása. Az évtized, amelyet a világ többi részén három legendás zenész túladagolással bekövetkezett halála zárt le, Magyarországon a forradalom utáni „frizsiderszocializmus” időszakaként vonult be a történelembe.
 A Pajtás és társai |
Nálunk ugyanis éppen ekkor zajlott le a háztartások technikai modernizációja. A házibulikon Mambó magnót, a strandokon és mindenhol máshol pedig táskarádiót hallgattak a fiatalok. A populáris médiumok és a közvetítésükre hivatott szórakoztató elektronikai kütyük népszerűségnövekedése a hazai televíziós műsorszórás megkezdésével párhuzamosan zajlott. Az 1924 óta működő Orion Rádió és Villamossági Vállalat (melynek jogelődje az 1913-ban alakult Magyar Wolfram Lámpagyár) 1955-ben, Magyarországon elsőként kezdett fekete-fehér televíziók gyártásába, és mire a táncdalfesztivál összerántotta a szomszédokat Kovácsék Orionja elé, addig a gyár jelentős európai exportot könyvelhetett el magának, hiszen még az iparukra oly kényes németek is inkább Orion készüléken nézték az 1968-as mexikói olimpiát.
 Kenyérpirító kávéfőzővel, termosszal, turmixgéppel |
A legjobb módja annak, hogy a nép valahogy túltegye magát 1956 "gyászos emlékén", ha az ország polgárai mihamarabb felveszik a jólét pirospozsgásan mosolygó arcát. Ennek eléréséhez pedig elegendő megnyitni a látszólag korlátlan fogyasztás csapját: a modern konyhatechnikai eszközök előtörésével a korábban rabigába görbedt háziasszony végre fellélegezhetett.
A háztartások gépesítését designtörténeti csodák és gyöngyszemek, a hatvanas évek kedvenc, lekerekített formatervezésének kincsei hajtották végre. Ilyen például a jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyár ékszerdoboza, a Lehel 100-as elődjeként számontartott Super 100 Hűtőszekrény. A pápai Electermax és a Bajai Villamosipari gyár olyan kincseket teremtett, amilyen a villanytűzhely, a porszívó vagy a padlókefélőgép, de a debreceni Hajdúsági Iparművek is valódi csodát tett, amikor életre hívta a mára már fogalommá lett Hajdu mosógépet, amely 1968-ra a háztartások 58%-ában szabadította fel az asszonyokat a mosás egész napos kemény munkája alól.
 Hűtőszekrények (A szerző felvételei) |
Amíg a világ többi része Michelangelo Antonioni Nagyítás című kultfilmjét nézte, addig a Gamma és a Magyar Optikai Művek sem ültek tétlenül, hanem elkészítették és piacra dobták az egyszerűen kezelhető, a kirándulások és a majdani építőtáborok elmaradhatatlan kellékének számító Pajtás és Mometta II. fényképezőgépeket. Ezeket csak a Csehszlovákiából importált 16 mm-es Admira filmfelvevővel lehetett überelni, és ez a Filmmúzeum tévécsatorna Super 8-as gyűjteményének bőségét tekintve minden bizonnyal sikerült is.
Egy merész képzettársítás eredményeként a korszak meghatározó üdítőitalainak számító Bambi, Kofala, illetve az első itthon palackozott Coca-Cola is a kiállítás szórakoztató elektronikai részlegébe került, pedig talán jobb helyük lett volna a konyhai kisgépek társaságában. Ott, a legendás kotyogós kávéfőzők komoly arzenálja mellett, az ipari méretekben kávézó hivatalokat ellátó komoly kávégépek, kenyérpirítók, villanyborotvák, ventillátorok, villanymelegítők és villanyvasalók nyújthattak volna társaságot az üdítőknek.
A kiállítótér ezen részében kaptak helyet a korszerű főzés olyan elmaradhatatlan kellékei, amilyen a villanyrezsó, az egzotikus nevű, ám annál finomabb pecsenyéket készítő Remoska, illetve a legendás, a nagyanyám által hetykén csak „fütyülős”-nek nevezett kukta is. Ez utóbbi sok emlékezetes órát okozott a kezdő háziasszonyoknak, akik olykor kénytelenek voltak a panellakás konyhájának plafonjáról visszakaparni a túlfőzött pörkölt robbanásakor keletkezett vörös krátert.
A 60 watt című kiállítás szépemlékű tárgyainak erőteljes korszakfestő erejéről alkotott összképünket tárlatvezetők és technikatörténészek is örömmel egészítik ki. Ők szívesen beszélgetnek az atlantiszi módon eltűnt régi magyar elektronikai és technikai innovációk aranykoráról vagy a valaha fejlett gyáripari hálózat gyors eltűnéséről, melynek nyomait mára már csupán néhány formatervezés- és technológiatörténeti kincs őrzi a Kazinczy utcai múzeumban.
A kiállítás 2008. december 19-ig volt megtekinthető.
A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő-ösztöndíjasa.