Jó szívvel ajánlható Kőváry Katalin rendezése minden tanácstalan szülőnek, akinek öt és tizenhárom éves kor közötti gyerekei vannak. Biztos választás, látványos és szívmelengető előadás anélkül, hogy didaktikus vagy szájbarágós lenne. A főhős, Lala ugyanis szerencsére nem „jó gyerek”, hanem bátor, kíváncsi és meglehetősen zabolátlan kisfiú, akit könnyű megszeretni, és az is megnyugtató, hogy az értelmetlen tündértörvényekhez nem idomulni kell, hanem megváltoztani vagy eltörölni a feleslegeseket.
 Jelenetek az előadásból |
Aki a hetvenes években született, gyerekkorában biztosan látta Katkics Ilona 1981-es filmjét, a Tündér Lalát, és ha már a csodafügefára nem is emlékszik, Aterpater átváltozásaira, Írisz szomorkás tekintetére, Lala morcosságára, Csill hajtépésére biztosan. Nekem is erős gyerekkori élményem volt ez a film, ezért annyira nem lep meg, hogy az előadásban szereplő színészek szintén kissé „igazodnak” ehhez a verzióhoz. Nem zárom ki, hogy önkéntelen a hasonulás, mindenesetre Bodnár Vivien (Írisz), Szanitter Dávid (Aterpater), Bodnár Zoltán (Péter, festő) alakításában szembeötlő, mennyire rokon módon formálják meg figurájukat, mint egykori szereptársaik. Persze például Szanitter Dávidtól egészen máshogy hat ugyanaz a kígyósimaságú, visszafojtott modor, jól áll neki a gonosz varázsló szerepe, különösen amikor recsegő hangon énekel, és gátlástalanul lubickol a bugyuta Atipati-stílben is.
Viszont Koloszár András Lalája korántsem az a duci kis puttó, amilyen a filmbeli volt, ő inkább kajla, vakmerő kiskamasz, aki az autonómiájáért küzd. Ruszina Szabolcs Csill szerepében szintén cseppet sem hasonlít Horváth Sándor filmbeli, egyébként nagyszerű, kolerikus gyógyszerészéhez, inkább álmatag, pszichedelikus gurut formál, ahogy nyugtatót osztogatva begördül csupa virág gyógyszerészpultjával, melyen fűvel bélelt, lehajtható kis padok is akadnak az aktuális beszélgetőpartnereknek.
 Koloszár András, Gazdag László és Szanitter Dávid |
Egressy Zoltán biztos kézzel gyúrta át Szabó Magda regényét, viszonylag épen hagyva a cselekményszálakat, csupán néhány mellékszereplőt ejtett ki. Lala tündér- és embergyerek mivoltát egy paróka különíti el, viszont Aterpaternek ez alkalommal nincs kettős arca, még viccből sem játssza el a szőke herceget. Az előadás során végig a színészi jelenlét dominál, csak apróbb jelenetek vannak megoldva bábokkal – például Amalfi a végeken vagy Lala utazása a sas hátán – vannak viszont ember nagyságú bábok, a megelevenett tárgyak. Novák János zeneszerző muzsikája is nagyszerű, a dalok sokkal izgalmasabb (és vélhetően nehezebb) feladat elé állítják a szereplőket, mint az (másutt) gyerekelőadásokban szokás. Igaz, dúdolni nem fogja a gyerekcsapat ezeket a dallamokat, ahhoz túlságosan rafináltak.
A díszletet Libor Katalin tervezte, a földi és a tündéri színt egy föntről beeresztett tájkép választja el, a tengerparti táj előtt játszódnak a határon kívül eső történések (Lala találkozása Péterrel és unokahúgával), míg ha a tájképet felhúzzák, mögötte Tündérország húzódik. Azért az emberek világa is el tud tündéresedni olykor, például a beszélő sziklának élénk mimikája van.
 Jobbra: Bodnár Vivien. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
Látványosak Libor Katalin jelmezei is. Aterpater, a gonosz varázsló lila selyemben parádézik, Írisz türkizben ragyog, az államtanács tagjain pedig érdekes fejfedők és lábtyűk virítanak, csak a mostanában minden ötéves kislány ruhatárában fellelhető tündérszárnyacskáktól káprázik kicsit a szemem. Gigi, a kis egyszarvú mintha egy meghökkentő Mozart-film állatkertjéből szökött volna meg: csupa hófehér, aranyszín és fodor mindenütt, hosszú sörénye rizsporos parókát idéz, szarvacskája stílszerűen szintén aranyozott. De ami a jelmezeknél még sokkal izgalmasabb, azok az életnagyságú tárgyak, a kispárna, a csíkos kanapé, a székek, a könyv, melyek mind-mind az adott színésszel szimbiózisban léteznek. A székekre le lehet ülni, a puha drapériába burkolt színészek a hátsójukon széklábakat viselnek, így valóban képesek ülőalkalmatosságként szolgálni, a könyv, fényes bubifrizurájával egy lexikonba ugrott, harmincas évekbeli filmsztárt idéz.