Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ANGOL LÁNY PESTEN

„Egyszer volt.” – Merkovits Beáta divatos meséi / KREA Kortárs Művészeti Iskola és Műhely, Fotóhónap 2008
2008. nov. 26.
Szép, zöldvirágos kabátban perdült ki elém egy lány az Október 6-a utcában, innen gyanítottam, hogy közel lehet az iskola, a KREA, ahol ilyen kabátokat tanulnak tervezni, hogy kevesebb legyen az utcán a fekete, mint az enyém. Egyelőre mi, feketék vagyunk többen. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.

A fiatalok most tanulják a bátorságot, hogy a csípő, a vádli meg a könyök megfelelő merészségbe legyen csomagolva, de úgy negyvenig még nekünk is van esély, tudom meg a fiatal tervezőtől, aki persze klasszul néz ki, és fogadok, hogy neki is van fekete kabátja.

Ezt a véleményét az RTL Klub honlapján olvasom, mert ők persze tudják, hogy kicsoda Merkovits Beáta, én meg nem, hiába jártam el naponta a ház előtt, amelyre kiterjed a sarki zöldséges aurája, az ismerőseim pedig nem fecsegik el, hol is tanítanak mellesleg. Szóval a bulvármédia tudta, mert azt azért észreveszik, ha valaki érdekeset csinál, mégpedig egyfolytában.

A KREA Kortárs Művészeti Iskolában lett Merkovits stylist, majd a londoni Central Saint Martin’s-ban színházi látványtervező, közben pedig asszisztensként dolgozott Koltai Gábor és Janisch Attila játékfilmjeiben, látványt tervezett Bozsik Yvette társulatának és jónéhány magazin, reklámfilm számára öltöztetett. Ezeknek a munkáknak a kiállításon is látható nagy részét Karl Péter fotózta, akinek a tervező komplex, tárgyat és embert a teatralitás egyenrangú elemeként kezelő gyakorlatából a képi fázis megteremtésében van szerepe.

merkovitsbea%208A sík és térbeli dimenziók azonban folyamatosan összecsúsznak, mint a dolgok természetének pozitív és negatív oldala, amelyeket ha van bátorságunk fölcserélni, meghasad a valóság, ahogyan egy százemeletes ház padlója. Ez a százemeletes ház ott van a függöny mögött, falán a sakkos sorozat képeivel, az ijesztő fehér és fekete királynővel, a föltartott kezű női Arlequinnel, akire nem dőlt rá semmi, egyelőre. Mindjárt ennél az installációnál érthetővé válik, hogy Merkovits érti a mese lényegét: a jó mese mindig félelmetes és tragikus, hiába a játék szemfényvesztése.

Karl Péternek abban is jelentős szerepe van, hogy a csontra fogyott minimálmodellek testi valószerűtlenségét állati csontok valószerűségével köti össze, inkább ironikus, mint groteszk szürrealizmusban. A kéz legyezőszerű csontszerkezete dinamikát ad a testnek, a törékeny, patás láb pedig könnyűséget. Kell ehhez viszont előrelátás, olyasfajta absztrakciós gondolkodásra való képesség, amellyel meglátja az anyag mozgásban megszülető pillanatnyi fölszabadulását. Ezek olyan fázisok, amelyeket Merkovitsnak és a fotósnak zökkenőmentes harmóniában kell teljesíteniük.

Merkovits Bea alkotásai Krall Péter képein
Merkovits Bea alkotásai Karl Péter képein

Az aranykeretbe foglalt, selyemszalaggal átkötött lábszárcsont az átjárható dimenziókat jelképezi. A kis, keretezett, majd körbevarrt vázlatrajzok viszont lehetnének a „lányos mese” óvodai kategóriájának az illusztrációi, a tragédia hangsúlyai nélkül, amelyek a nekem kedvenc angolos sorozaton nagyon is érezhetők. A Stílus magazin számára készített Little things képein XIX. századi divatkellékek, csipkés kalap és ódonság elleni kötött holmik idézik meg az angol vidéki polgárság öltözködési szokásait, az esőt és az erődfalakat, vagyis a hangulatot, alig bújtatott jelenkori érzékiséggel. A kézben tartott, világító izzó George de la Tour-os képidézése egy kicsit talán túlzás, a lejáratott fallikus forma és a barokk fény túlságosan gyakori kisajátítása (más esetekben) kicsit túlbillenti a képet azon a határon, amelyet Merkovits minden más esetben olyan precízen érez. A hullazöld színű ruha viszont csodás.

Szkárossy Zsuzsa fotói
Szkárossy Zsuzsa fotói

Valószínűleg nem tévedek, amikor azt állítom, hogy ez egy kirobbanó tehetség kiállítása, olyasvalakié, aki példásan szuverén módon függetleníteni tudja a tehetségét a nem igazán inspiráló helyi közeg soványka tradícióitól, tele van eleven fantáziával, a képi és tárgyi kultúra iránti merész érzékenységgel, aki az anyag hierarchiájából érzékeny intellektussal választja ki a neki megfelelőt. Merkovits a látványosságra éhes kortársi közeg étvágyát nagyszerűen ki fogja elégíteni, mert arra éppúgy jók a tehetségesek, mint a tehetségtelenek, de nagyon remélem, hogy a fölényét nehéz lesz megemészteni.

A kiállítás megtekinthető 2009. január 18-ig. 

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Fotóhónap 2008 gyűjtőlapon olvashatják.


A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek