Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MI AZ ÁMBRA?

Les Antliaclastes: Ámbra / Budapest Bábszínház, I. Abstract Fesztivál
2023. máj. 15.
Egy hatalmas parfümlaboratóriumban járunk a Les Antiaclastes előadásán. A régi korok automata bábszínházát idéző díszlet tetején helyet kapó orgonasípokból illatfelhő zúdul ránk, miközben a színpadon felvonul a bábművészet típusainak apraja-nagyja. BÁLINT ZSÓFIA ÍRÁSA.

A francia Les Antliaclastes társulat Ámbra című előadása a látvánnyal, a zenével és az illatokkal az összes érzékemre hatni próbál, a kiváltott hatás mégis korlátozott marad. Az előadást az Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztiválon láttam.

ambra1
Jelenetek az előadásból

A színpadon egy üvegcsékkel és csövekkel telepakolt bonyolult szerkezet tűnik fel, aminek különféle ablakain keresztül különféle világokra, történetekre láthatunk rá. A verkliszerűen mozgó, automata labor a parfümkészítő, a Nagy Orr birodalma, aki mániákusan keresi a tökéletes illatot, amit ámbrából, a bálna epevezetékében képződő váladékból lehet kinyerni (amint azt a tudományosan narráló hangtól megtudhatjuk).

Az előadás története, a címhez igazodva, az ámbráscet körül forog. Az időnként gyomorrá alakuló labor változások és átváltozások színtere. A narratíva nem lineáris történetként, hanem az átváltozás helyszíneként szolgáló, illetve magát az eseményt kiváltó bálnatörténetek montázsaként értelmezhető. A cet minden egyes szereplő történetének alfája és omegája: váladéka szükséges a tökéletes illat megalkotásához, Moby Dickként puszta létezése is elkeseredett harcra készteti Ahab kapitányt, majd elnyeli őt, akárcsak Jónást, majd Pinokkiót, ezáltal önismeretre kényszerítve őket.

ambra2
A képek forrása: Budapest Bábszínház

Az ismerős karakterek egy közös térben kénytelenek találkozni, majd számot vetni önmagukkal, hogy mit lennének képesek feláldozni a szabadulásért. Jónás, hitetlenségét feladva kijut, a bálnavadász makacsságból marad, míg az ámbrában félig megemésztődött Pinokkió a Nagy Orrhoz kerülve a parfüm felhőjében táncol, rejtélyesen írva át az eredeti történet végét.

Joséphine Biereye legapróbb részletekig kidolgozott tervei a bábművészet teljes palettáját felvonultatják, miközben egy jellegzetes, a filmes Tim Burton munkásságát idéző világot hoznak létre. A bálnavadász cilinderes óriásbábként, a parfümkészítő hatalmas, groteszk, orr alakú maszkként jelenik meg. Az aprólékosan kidolgozott zsinór- és pálcásbábok, például a gyerekre egyáltalán nem emlékeztető koponyafejes Pinokkió, vagy az óramű szobraiként táncoló sellőlányok, lenyűgözően mutathatnak a nézőtér első soraiból, de az utolsókból szinte alig látszanak. Hasonló mondható el Richard Penny állandóan mozgó, a múlt század előtti világot idéző látványos díszletéről, aminek lenyűgöző részletei olykor fel-felsejlenek, de a kisebb ablakokban játszódó jelenetek nehezen kivehetőek maradnak.

ambra3

Az előadást szerzőként és díszlettervezőként is jegyző rendező, Patrick Sims a néző minden érzékére hatni akar. A különböző irodalmi szövegeket narráló hangokat klasszikus vagy modern zenei betétek kísérik, miközben a színpadon az előadás minden pillanatában sisteregnek a csövek, hatalmas üstök kocsiznak ide-oda. A báb-operettet, amint arra a programfüzet is felhívja a figyelmet, a folyamatosan kipárolgó parfümök szintézise kíséri, ám ez a színpadtól távol már nem érezhető.

Az érzékek kavalkádja közepette a bábok saját egzisztenciájuk nehézségeivel küzdenek. A szamárfüles, rosszalkodó Pinokkió, apja minden könyörgése ellenére, inkább báb maradna, mint kisfiú, hiszen egyik lábának elvesztésekor a kapitány könnyedén a magáéhoz hasonló lábat farag neki. Az identitás és a megtisztulás kérdéseit az előadás humoros betétekkel vegyíti: a Nagy Orr egy borzzal kénytelen megküzdeni a tökéletes illatért, a kapitány és Moby Dick párharca pedig egy sportkommentátor által narrált golfmeccsben csúcsosodik ki, ami a vásári komédiák ravasz, általában verekedésbe torkolló párharcait idézi: a vesztésre álló cet, hogy véget vessen a küzdelemnek, egyszerűen elnyeli a bálnavadászt.

Az Ámbra színek, hangok és illatok révén lazán összefonódó jelenetek kollázsa, amelynek középpontjában a rendező cetről szóló víziója áll. Az irodalmi történetek bálnaalakjai egyetlen nagy, megőrző vagy elemésztő gyomorként aposztrofálódnak. A cet gyomra a metamorfózis és az önvizsgálat megélésének helyszínévé, ámbrája pedig végső összetevővé, a tökéletesség esszenciájává válik.

Patrick Sims víziója látványos és kidolgozott, szerelmeslevél a báb kreativitásához, illetve az általa megalkotott világ fantáziájához. Ugyanakkor éppen a mindenre kiterjedő aprólékosság az, ami az előadás hátrányává válik, mivel a Budapest Bábszínház nézőterének hátsóbb soraiból a magával ragadás helyett az erőlködő figyelés válik a fő tapasztalattá.

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek