Revizor: Mitől lesz kísérleti ez a bábelőadás?

Kocsis Eszter a Ponttól pontig próbáján

Kocsis Eszter: Legalább háromféle szempontból kísérleti a produkciónk. Egy alkotócsoport vagyunk, Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója tavaly meghirdette a Kísérleti Stúdió pályázatát, arra jelentkeztünk a Ponttól pontig című produkciónkkal. A próbafolyamatban nincs rendező, hanem alkotócsapatként működünk. Eredetileg Pallai Mara felelt a dramaturgiáért, Hegyi Zsolt a díszletért és a koncepcióért, Szapu Dániel a mozgóképgrafikáért és a programozásért, Yank a zenéért, később csatlakoztak hozzánk a színészek és a rendezőasszisztens. Fontos volt, hogy teljesen absztrakt alakzatokból induljunk ki, és bár vannak antropomorf formák is az előadásban, ezek is geometriai testekből vannak összerakva. Kísérleti a produkció abból a szempontból is, hogy megjelennek benne robotgolyók, azokkal is játszunk. Tudomásom szerint – és erről az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetet is megkérdeztem – nem nagyon volt még ilyen előadás Magyarországon. Sokféle technika működik már színházi előadásokban, de a robot külön kategória. Nem feltétlenül nevezném ezt a produkciót robotszínháznak, hiszen más dolgok is szerepelnek benne, klasszikus marionettek, fényjáték, árnyjáték. A robotgolyókat, amikkel mi játszunk, szociális robotként kategorizálták, ami azt jelenti, hogy az emberek a mozgásuk révén élőlényként tudják őket értékelni. A velük való játék nagyon közel áll a bábos absztrakcióhoz.

R: Milyen korosztálynak szól az előadás?

Pájer Alma Virág és Szolár Tibor az előadás próbáján

KE: Fontos volt számunkra, hogy lehetőleg a kisgyerekektől a felnőttekig szinte bárki meg tudja nézni. Jelenleg 8+-osként hirdetjük, körülbelül 45 perces, tehát nem hosszú. Fontos volt az is, hogy a dramaturgiailag humorosabb vagy érdekesebb pontok ne külön gyerekeknek vagy felnőtteknek szóló humorforrások legyenek, hanem mindenkinek ugyanaz legyen benne az érdekes. Mivel ezek absztrakt dolgok, és szöveg nélküli az előadás, ezért arra a képességünkre épít, hogy mindenből képesek vagyunk történeteket kreálni. Mi pedig alapot adunk ehhez: van egy felépített dramaturgiánk, de a látottakat bárhogyan lehet értelmezni.

R: Hogy képzelje el a néző a robotgolyókat? Hogyan működnek, mit tudnak?

KE: Ez egy alapvetően oktatási célokra használt robot, például gyerekeket tanítanak vele programozni, de terápiás célokra is alkalmazzák autizmussal élő fiatalok és felnőttek esetében. Beszereztünk több robotgolyót, és elkezdtük kiismerni, hogy milyen lehetőségek rejlenek benne.

Kép a próbáról

R: Hangot, fényt is kiadnak?

KE: Akár hangok kiadására is alkalmasak lehetnek, fényváltoztatásra is képesek, a mozgásuk távirányítással és előzetes programozással is vezérelhető. Mi a kettőt kombináljuk. Először megismerkedtünk a lehetőségeivel, majd a színészek maguk találták ki, hogy mit szeretnének a robotgolyókkal csinálni.

R: Bábkészítőként számodra mi a legnagyobb kihívás ebben a produkcióban?

KE: A magas hidas marionett, amelynél négyméteres zsinórokon lógnak a bábok. Igazából nemcsak a bábkészítőnek, a színészeknek is nagy kihívás, hogy megfelelően működjenek a marionettek az előadásban. Mert minél távolabb van a mozgató a bábtól, annál több ideig tart, hogy elérjen az információ a zsinór közvetítésével. Ezért a mozgásokat alaposan ki kell gyakorolni, és millimétereken múlik, hogyan van bekötve a marionettkeresztre a báb, melyik testrészét hogyan tudjuk mozgatni. Ez is kísérletezés a próbafolyamat során annak érdekében, hogy minél optimálisabban tudjon működni.

R: Úgy fogalmaztál egy interjúban: a báb olyan, mint egy hangszer. Mennyire függ a bábszínész virtuozitásától a hangszer megszólaltatása, vagyis a báb életre keltése?

KE: Teljes mértékben a bábszínész virtuozitásától függnek a báb gesztusai, mozdulatai. Mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy Pájer Almával és Szolár Tiborral dolgozhatunk együtt, mert hihetetlenül kreatívak, nagyon pontosan és ügyesen gyakorolják ki azokat a részeket, amiket szeretnének megoldani.

R: Mit gondolsz, milyen hatással lehet a mesterséges intelligencia térhódítása a bábszínházakra és a bábkészítésre?

KE: Bizonyos gyártási folyamatokat esetleg megkönnyíthet, ha nem is a mesterséges intelligencia, inkább a gépesítettség mértéke. Ebben a műfajban a próbafolyamat során is sok változtatásra van szükség, folyamatos a kísérletezés nemcsak a Kísérleti Stúdióban, hanem az összes bábdarabban. Legalábbis nálunk, a Budapest Bábszínházban mindig újabb és újabb dolgokat találnak ki a tervezők, és a műhelyek megpróbálják azokat kreatívan megvalósítani. És akkor még a színészek játékáról nem is beszéltünk. Amíg emberek élnek a Földön, addig színesítheti ugyan a robotika vagy más technikai eszköz a színházat, de nehezen tudom elképzelni, hogy elvehetnék a színészek vagy a bábkészítők munkáját.

A képek forrása: Budapest Bábszínház

R: Nemrég egy neves galéria feltette a Facebookra Keserü Ilona egyik absztrakt festményét, amit magas áron kínált kortárs aukcióján. Meghökkentő színvonalú diskurzus alakult ki az absztraktról és általában a modern képzőművészetről. Nem tartotok attól, hogy sokan idegenkednek egy kísérleti bábelőadástól?

KE: Mi a klasszikust és a modernt próbáljuk ötvözni a produkcióban. A klasszikus marionett és a robotika is megjelenik benne, illetve a látványvilág a Bauhaus stílus által inspirált. Ennek ellenére elképzelhető, hogy lesznek, akik idegenkednek tőle, ezért érdemes elmondani, hogy ez egy játék, egy kísérlet arra, hogy mitől hat a báb a nézőre, mi az a varázslat, ami megtörténik az emberben, amikor lát egy bábot megmozdulni, egy gesztust csinálni. Ahhoz, hogy ezt megpróbáljuk megvizsgálni, az absztrakcióig kellett visszanyúlnunk. A bábszínház műfajától egyáltalán nem idegen az absztrakt gondolkodás. Tárgyszínház is létezik, bizonyos értelemben az is bábszínház, illetve a bábjáték egy műfaja. Sok esetben nem is kell, hogy ember vagy élőlény formájú legyen az ábrázolás, igazából az élőlényszerű mozgatás az – és ez a bábszínészen múlik –, ami kiváltja a nézőkből a reakciót.

R: Melyik bábtechnika áll hozzád legközelebb?

KE: Minden bábtechnikát nagyon szeretek. Amikor kér valamit egy tervező, vagy akár saját terv alapján készítek egy bábot, mindegyik feladat újabb izgalmas kihívás. Talán ezért nincs kedvenc technikám.

R: Mire készülsz még az évadban?

KE: Újabb bábszínházi előadásra most nem készülök, viszont a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a doktori iskolában művészettudomány szakon a bábművészet és a technológia viszonyát kutatom, ami izgalmas feladat.

R: A nemzetközi trendekkel összehasonlítva hol tart ezen a téren a magyar bábművészet?

KE: Sok mindentől függ, hogy a technológiát milyen szinten tudja beépíteni egy bábelőadás. Nemcsak azon múlik, hogy igényli-e a rendező vagy a tervező: a technológiákkal kapcsolatban mindig ott a veszély, hogy minél több van belőle egy előadásban, annál több a hibalehetőség is. Nem véletlen, hogy például az animatronikus bábokat – ezek a robotizált bábok – a filmiparban használják gyakrabban, nem a bábszínházakban. Egy forgatáson többször elpróbálják, utána felveszik a jelenetet. Viszont egy színházban sokszor játszanak egy előadást, és ezek a technikai hibalehetőségek komoly kockázatot jelentenek. Azt gondolom, a magyar bábművészet nagyjából ugyanott tart, ahol a nemzetközi. Az élő színháztól a teljesen automatizált technika egyelőre még távol áll, de akadnak kísérletek ezekre is.

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház honlapján itt található.