Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GOMBÁK FÖLDJÉN

The Last of Us / HBO
2023. márc. 19.
Adaptálni soha nem könnyű feladat, akár könyv, akár játék a forrás. Ez hatványozottan igaz egy olyan alapanyag esetében, mint amilyen a videojáték iparának – valószínűleg mindenkori – non plus ultrája, a Naughty Dog égisze alatt készült The Last of Us. FÁTRAI KATA ÍRÁSA.

A narratív központú játékok legprominensebbikének története ráadásul valóban megfilmesítésért kiáltott, és szerencsére az HBO válthatta azt valóra. A siker szinte borítékolható volt, januártól minden platformot ez a posztapokaliptikus történet uralt. A sorozatért a játék atyja, Neil Druckmann és a Csernobilt alkotó Craig Mazin felelt, mely döntés helyességét már az évad első két epizódja is alátámasztja. Bizonyos megrendítő szcénák – gondoljunk csak a gyógymód hiányában a városok lebombázását javasló professzorra – olyan elemi erővel hatnak a nézőre, amelyhez foghatót valóban csak a Csernobilban tapasztalhattunk. A gond csupán az, hogy míg a játék tele van ehhez hasonló dermesztő pillanatokkal, a sorozat elég szűkmarkúan méri őket.

Aki eddig amiatt maradt távol a The Last of Us világától, mert nem rajong az élőhalottakért, számára talán megnyugtatóan hat a tény, hogy mind a játék, mind a sorozat briliánsan megírt karakterdrámáinak csupán díszleteként szolgál a zombiapokalipszis. A történet szerint 2003-ban – legalábbis a sorozatban – kitört pandémia okozója egy, a klímaváltozás hatására genetikailag mutálódó gomba, a cordyceps, amely átveszi az irányítást az emberi elme felett. A felmelegedés által megerősödő gomba viszont már képes a 34 Celsius fokot is túlélni, ezáltal az emberi szervezet számára is legyőzhetetlenné válik. A társadalom összeomlása után 20 évvel a túlélőknek nem csupán a zombikkal, hanem az elvadult, erkölcsöt és morált nem ismerő embertársaikkal is napi szinten meg kell küzdeniük. A megváltozott ’rendet’ jól ismerő csempész, Joel Miller (Pedro Pascal) egy újabb munkát kap, amikor a Tűzbogarak nevű forradalmárcsoport vezetője azzal bízza meg, hogy a fertőzöttek és fosztogatók hordáin átvágva juttasson el egy különleges 14 éves kislányt, Ellie-t (Bella Ramsey) az alakulat tudósaihoz.

Ahogy fentebb is említettem, a sorozat a Csernobilt többször is megidéző kvalitással nyit, azonban a történet előrehaladtával ez a nívó egyre csökken. Aki a játékhoz hasonló ’aprításra’ számított, hatalmasat csalódhat, ugyanis az alkotók az akció helyett a drámai szálra helyezték a hangsúlyt – több-kevesebb sikerrel. A fertőzöttek öldöklésének elmaradása azonban néhány problémát is magával hozott: a feszültség és a félelem hiánya miatt egy idő után a néző abszolút nem érzékeli azt a szintű folyamatos és borzalmas fenyegetettséget, amely a játékos bőre alá kúszva a The Last of Us alaphangulatát is szolgáltatja. A sorozat ugyan a játéktól eltérő, de roppant okos megoldással rukkol elő a zombik észleléseivel, működésével kapcsolatban, azonban nem csupán nem kezd ezzel semmit, de a több ezer kilométert gyalogoló, teljesen óvatlan, hangosan cseverésző páros az ötödik epizód hordája után érthetetlen módon már csupán két fertőzöttel találkozik.

lastof1
Pedro Pascal és Bella Ramsey

Habár a sorozat mint formátum nem képes a videójátékhoz mérhető bevonódást teremteni, több teret enged a dráma és a karakterek mélyebb árnyalásának, valamint tágabb kontextusok prezentálását is lehetővé teszi. Ezekkel a lehetőségekkel a Mazin-féle The Last of Us egy ideig él is, olyan szálakat fonva a történet szövetébe, amelyek a játék világát is bővítik. Azonban az interneten sokat emlegetett harmadik epizóddal jelentősen átesünk a ló túloldalára. Habár érzékenyen és szépen nyúl egy olyan mellékszálhoz, amelyet a játék csupán feljegyzésekkel és gesztusokkal sejtet, az így majdnem egy teljes epizódot felemészt, miközben az események csupán elenyésző része járul hozzá a fősodorhoz, ez pedig teljesen indokolatlanná teszi az ilyesfajta pazarló döntést – több mellékszál esetében is. Az adaptáció ugyanazokat a helyszíneket és eseményeket követi, amelyeket a játékban is megismerhettünk, azonban ezt pusztító tempót diktálva teszi. A viszonylag kevés játékidő okán szinte egyszerre akar mindent demonstrálni, miközben bizonyos szálakon szinte csak végigrohan: emiatt nemcsak a karakterek jelentős döntései válnak súlytalanná, hanem az igazán kardinális fordulatok érzelmi súlya sem képes megközelíteni a játékbelit.

Fentiek ellenére a legnagyobb, egyben legfájóbb hiányt Ellie és Joel kapcsolata hagyja maga után. A csempész-csempészáru dinamika szépen lassan átalakul apa-lánya kapcsolattá, elhozva ezáltal Joel számára a személyes tragédiája alóli felszabadulást is. Bár érezhető a páros kötelékének erősödése, hiányzik a játékban szereplő két harc közötti, csevegéssel töltött holtidő, amely alatt a karaktereink egyre inkább összecsiszolódnának és közelebb kerülnének egymáshoz. A sorozat fináléjához közeledve inkább azt érezhetjük, hogy Pedro Pascal és másik ’gyermeke’, A Mandalóri Groguja között is erősebb volt a kémia – még azzal együtt is, hogy Grogu csupán egy bábu. Tény, hogy ennek egyik oka a fejvesztetten rohanó cselekmény, a másik viszont az Ellie-t alakító Bella Ramsey. Míg Pascal sebezhető Joelje emberi és hiteles, egyúttal magában hordozza a játékból ismert megtört, búskomor karizmát, addig Ramsay a biztató nyitánya után egyre ellenszenvesebbé válik. A rajongók nagy része a külső jegyek eltérése miatt támadta a színésznőt, és e sorok írója azt kívánja, bár ez lenne a fő negatívum. Ám a probléma igazából az, hogy Ramsay nem alakít szerethető figurát. A játékból ismert Ellie fő erénye pedig éppen ebben rejlik: a káromkodásával, feleselésével együtt is végtelenül kedves, naiv és imádnivaló karakter. A filmbéli szereplő szájából elhangzó obszcén szavak egy idő után nem szórakoztatóak, öncélúan hatnak a kötözködéseivel egyetemben, Joel irányába történő érzelemnyilvánításai pedig többnyire teljesen hiteltelenek – főként a döntő jelentőségű szcénákban.

lastof2
Nick Offerman

A The Last of Us látványvilága gyönyörű, csodás a fényképezés, a természet által visszavett, növényekkel benőtt, pusztuló épületek tökéletesen visszaadják a eredeti miliőt.  Ugyanakkor fájó hiányt hagy maga után az a drámai szálat tovább mélyítő közeg, amelyet a játékban a felkavaró, hátrahagyott levelek sorából ismerünk meg.

A The Last of Us adaptációja méltó az eddigi legjobb videojáték-adaptáció címre, tisztelettel és odaadással nyúl az alapműhöz, ugyanakkor nem képes kilépni annak árnyékából, holott az alkotókban és a történetben rejlő potenciál kiaknázásával akár csernobili magasságokba emelkedve minden idők legjobb sorozatai közé is kerülhetett volna. Habár érzelmes road-movie-ként az akciót mellőzve a drámát hangsúlyozza, azt sajnos nem domborítja ki eléggé, emiatt nem csupán az esszenciális pillanatok érzelmi súlya csökken, de még a finálétól remélt végső katarzis is elmarad. Minden erénye és hiánya mellett a The Last of Us olyan történet, amelyet a nagyközönségnek ismernie kell. Reméljük, hogy a második évad nem csupán a kezdetekben viseli majd magán Mazin Emmy-díjat érő keze nyomát.

A sorozat adatlapja a Mafab.hu oldalán itt található

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek