Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TÖRTÉNETEK A 21. SZÁZADBÓL

Dekameron 2023 / Budapest Bábszínház
2023. márc. 19.
Fájdalmasan ismerős világ rajzolódik ki a Budapest Bábszínház új bemutatójában: Szikszai Rémusz és a népes alkotócsapat igazán mindent bevet, de vajon mire elég ez? BÁLINT ZSÓFIA ÍRÁSA.

Zsúfolt, forgalmas reptéren járunk. Az utasok bőröndjüket lóbálva rohannak keresztül a téren, miközben a falat beborító képernyőn váltakozva pörögnek a járatok feliratai és a különféle reklámok. Átmeneti hely ez, ahol senki nem áll meg, nincs idő pihenni, se történeteket mesélni.  A Budapest Bábszínház Dekameron 2023 című előadása itt játszódik. A 23-as szám – ahogy a szórólapon pörgő órán is látszik – ideiglenes: az előadás egyszerre idézi meg a múltat, a jelent és a jövőt.

dekameron11
Jelenetek az előadásból

A Dekameron 2023 tíz, kortárs szerzők által írt történetet mesél el, de az előadás, amint arra az alkotók többször is felhívják a figyelmet, csak alaphelyzetében idézi meg Boccaccio művét. Történetek hangzanak el, de a cselekmény, a mesélők és a befogadók változtak. A közös sztorizás, az őszinte odafigyelés élménye elveszett, ez itt a 21. század rohanása, ahol a gyorsan pörgő történeteket a reptéren átszáguldó utasok játsszák el, a néző/hallgatóság pedig igyekszik, hogy megértsen mindent a loholásban. A sztorik is mások, miközben az alaptémák nem változtak a reneszánsz óta: háború, betegség, szerelmi és kapcsolati tragédiák.

Sokszínűség és széttartás: egyéb támpont híján a szerzők bármiről írhattak, ami aktuális, ennek következtében az ukrán háborúról tudósító újságíró haláltáncát (Jászberényi Sándor: Magok története) nyugodtan követhette a karantén miatt Mantovába el nem jutó levél tragikus sorsa (Závada Péter: Levél Mantovába a veronai karanténból). A történetek sorrendje látszólag esetleges, a narratívák között nem található összefüggés, ugyanakkor fel-felsejlenek visszatérő szimbólumok, utalások, amik összekapcsolják a részeket. A befogadás élménye egyértelműen kortárs, a világháló olykor követhetetlen és felfoghatatlan utalásrendszerét idézi, ahogy a szövegek és a történeteket kitöltő reptéri jelenetek kapcsolatba lépnek egymással, vagy utalnak a külvilágra, miközben vizuálisan is folyamatosan zúdul ránk információ. Az előadás rendszere rendkívül komplex (a sztorikban visszatérő szimbólumok, a történeteket összekötő reptéri jelenetekkel párhuzamosan a hátsó kivetítőn megjelenő reklámok jelentősége, kapcsolódásuk a következő részhez stb.). A néző kapkodja a fejét, hogy semmilyen részletről ne maradjon le. Ha az ember például túlságosan belemerül a nagyképernyőn megjelenő Vermeer biztosítási reklám értelmezésébe, már le is maradt a holland festő színpadon élőben átsétáló festményéről.

dekameron2

Az előadást technikájában is a sokféleség jellemzi. Az egyes történetek más-más műfajt igényelnek: a három részben előadott, Netflixet idéző openingekkel induló sorozat  (Háy János: Istenháta) mellett megfér egy popsláger, egy kabarészám vagy egy vidéki fiatalember musicalként elmesélt kálváriája (Fábián Péter: Hiddel Béla). „[A] bábszínház a végtelen lehetőségek tárháza” – hangsúlyozza a rendező Szikszai Rémusz a Revizornak adott interjújában. És tényleg, elég szemüveget és gyöngysort adni a nemi szerveket ábrázoló plüssökre, vagy egy Press feliratú sapkát és szemüveget kézbe venni, hogy máris megjelenjen a szemünk előtt a korrupt polgármester és a frontról tudósító újságíró. Hoffer Károly tervei valójában szerelmeslevelek a báb végtelen kreativitásához: a háborúból visszatérő katonák élettelen tekintete még hátborzongatóbbá válik a bunraku bábok üveges szemében, egy másik, Kafkát idéző világban pedig kétméteres csizmák tapossák agyon a kiszolgáltatott embert (Parti Nagy Lajos: Sybles és fia).

Mivel az előadás egyszerre bábszínház és élőszereplős színház, a bábok mellett nagy hangsúly kerül a maszkokra és a jelmezekre is. Szelei Mónika tervei közül mindenképpen ki kell emelni a megszemélyesített mantovai levél pergamenhatású jelmezét, illetve az élőszereplős festmények élethű ábrázolását. A darab vizuális kivitelezése rendkívül kidolgozott és pontos, a bábok, jelmezek, maszkok legapróbb részletei is jelentéssel bírnak. Egy pillanatot sem szeretnénk elszalasztani az élményből, ugyanakkor a folyamatos cikázás megnehezíti a befogadást. Egy színpadon megvalósított kollázs jut eszembe, ami képeket mutat a korról, amiben élünk. Külön-külön értelmezem is a történeteket, miközben próbálom keresni az összefüggéseket, ugyanakkor meglátni az összképet.

dekameron3
Fotók: Piti Marcell. A képek forrása: Budapest Bábszínház

Az előadásnak nincsen kifejezett főszereplője, a tizenhárom fős színészgárdából a különböző történetekben mindig más, két-három fős csoport kerül fókuszba, hol mozgatóként, hol szereplőként. A sztorik szereposztásai tovább bonyolítják az értelmezést, ahogy a különböző karakterekben visszatérő színészek szerepei összekapcsolódnak, párbeszédbe lépnek egymással. Felismerhetővé válik néhány visszatérő szerepkör, mint például Podlovics Laura naiv, szerelmes lányka vagy Hannus Zoltán mogorva, de kemény férfi karakterei. A darab két állandó szereplője a reptér hazafias takarítója és cinikus rendőre. Fodor Tamás és Blasek Gyöngyi látványosan élvezik a szerepeiket, miközben tökéletes párosként egészítik ki egymást. Az általuk elmesélt hatodik történet a hazáért való meghalás hiábavalóságáról az előadás egyik legelgondolkodtatóbb és leghumorosabb története (Tasnádi István: Numidák).

A Dekameron 2023 látványos összművészeti előadás, ami kifejezetten hozzá írt kortárs történeteket mesél el a báb, a színház és a film technikáin keresztül. A darab vizuális megoldásaiban a legapróbb részletekig kidolgozott, ami a háromórás játékidő utolsó percéig leköti a figyelmet. Lineáris narratíva híján a különféle technikák által feldolgozott széttartó témákat utalások, szimbólumok és a közös keret köti össze. A Dekameron 2023 olyannyira a mi világunkat viszi színre, hogy befogadása is rendkívül mai módon történhet csak: kapkodva próbálunk mindent megérteni, miközben az információ, a rengeteg inger feltartóztathatatlanul zúdul ránk, hogy végül kimerülten bámuljuk világunk romjait. És miközben lehull a függöny, ott motoszkál a kérdés: lesz majd kinek történeteket mesélni a jövőben?

A szöveg Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-SZTE-29 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek