Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

PÉLDÁZAT A LÉT BÖLCSŐJÉBŐL

Kojot négy lelke
2023. márc. 15.
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

A Nyócker!-t is jegyző rendező, Gauder Áron – aki ezúttal Bereményi Gézával együtt dolgozott a forgatókönyvön – egész estés animációja közel sem előzmény nélküli: a prérifarkas, mint központi karakter már rengeteg, nemzetközi fesztiválokon versenyző rövidfilmben (Kojot és a szikla, Kojot és a sápadtarcú) feltűnt, melyekre a nyolcéves fejlesztési ciklus egy-egy állomásaként tekinthetünk. A nagyszabású projekt (egyik) szellemi bázisaként Cseh Tamás meseválogatását, az észak-amerikai indiántörténeteket tartalmazó Csillaggokkal táncoló Kojotot jelölhetjük ki, ami gyerekeknek szóló, rövidebb meséken keresztül tematizálja az indián teremtéstörténetet (Kojot megteremti a világot) és olyan általános emberi értékeket, mint a nagylelkűség, a telhetetlenség, a bátorság vagy az alázat.

kojot1
Jelenetek a filmből

A Kojot négy lelke ezen az ösvényen haladva keretes szerkezetbe rendezi a világ születését: hogy lesz a végtelen vízen föld, a földön domb, a dombon fák, a fákon levelek, vagy a haragból villám, a villámból tűz, a tűzből meleg, a melegből otthon. Ilyen, és ehhez hasonló folyamatok, ciklusok, analógiák, alapvető törvényszerűségek és igazságok elevenednek meg a vásznon: Gauder Áron minden vonásából valami egyetemes, valami mélyen hozzánk, a létünk fundamentumához tartozó eszme rajzolódik ki, melyekkel egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot – sőt, lépésről lépésre igyekszünk felszámolni azt.

A történet a jelenben nyit, ahol öltönyös cégmenedzserek szállnak ki autóikból, látszólag a semmi közepén, ám kisvártatva megpillantják azt a hatalmas hegyet, melyet a közelben sorakozó markolókkal terveznek a földdel egyenlővé tenni. A hegyen azonban tábor áll, a tűz körül aggódó fiatalok és idősek készenlétben várják a betolakodókat, miközben az egyik nagy öreg a hegy teremtésmítoszát meséli. Az Öreg Teremtő (Papp János) először csak állatokat (és abból is csak hímeket) hoz létre, amit Kojot (Bozsó Péter) bont meg: ellopja a mágikus anyagot és megteremti az első két embert, Hoksilát (Vida Bálint fiatalon, Széles Tamás idősen) és Wichincalát (Vida Sára fiatalon, Pikali Gerda idősen). A kezdeti idill Kojot folyamatos kotnyeleskedésével egyre sebezhetőbbé válik, az állatias ösztönök erősödnek, az Öreg Teremtő gyengül, az édenkert tartópillérei meginognak, ami egyéni és kollektív szinten is új kihívásokat hoz.

A Kojot négy lelke is hasonló attitűd alapján szerveződik, mint a 2005-os Földlakók: mindannyian (legyünk állatok, emberek, vízen, földön vagy levegőben élő lények) egyenlőek vagyunk, ugyanazt az életteret osztjuk meg egymással alá- és fölérendeltségi viszonyoktól mentesen. Ez az utópikus megközelítésmód akkor kezd borulni, amikor Kojot több szerepet kér magának a teremtés folyamatában: ne egyedül az Öreg szabályozza a világot, illetve ne is mondja meg, hogy mit lehet és mit nem. A prérifarkas ösztönénként követel figyelmet és hatalmat magának, számára a testi vágyak kielégítése (legyen az húsevés, párzás stb.) az elsődleges szempont, mellyel már nagyon fiatalon, fejlődésének korai szakaszában „megfertőzi” az embert is. A Kojot négy lelke példázatok sorozata: felépíti az alapot (teremtés folyamata), majd rövid történeteken keresztül (akárcsak a Csillagokkal táncoló Kojotban) az élőlény-természet és az élőlény-élőlény relációban mutat rá arra, hogy milyen mértékben távolodtunk el az örökérvényű ideától.

kojot21
A képek forrása: MAFAB

Gauder Áron ehhez szimbólumok, szó szoros értelmében vett és elvont analógiák és visszatérő elemek széles skáláját használja: fontos szerepet kap az álom, mint a látomások, a félelmek kivetülése, vannak bibliai utalások (Ádám és Éva eszik az almafáról), megfeleltetésen alapuló hasonlatok (kígyóból csatornavezeték), a négy, mint bűvös szám hatja át a cselekményt (négy évszak, négy lélek, négy égtáj stb.), illetve a ciklikusság, az élet körforgása is központi kérdéssé válik (nyár után az elmúlást szimbolizáló ősz, a csecsemőkből fiatal, majd felnőtt válik, akiknek nemsoká saját gyerekükről is gondoskodniuk kell).

A Kojot négy lelke releváns problémákról beszél, miközben egy olyan mondavilágba vezeti be nézőjét, melyről – főleg Magyarországon – viszonylag keveset tudunk, mégis sokat tanulhatunk belőle. Ehhez természetesen szükség van egy erős vízióra, aminek első jeleit már a rövidfilmekben (és a Nyócker!-ben) is láthattuk, ám itt addig finomítottak és csiszoltak a szemkápráztató világon és az abban mozgó szereplőkön, hogy az már az első másodpercekben vonzza a tekintetet: ez a fajta rajzolt, animációs technika nem csak a magyar, hanem a nemzetközi film palettáján is üde színfolt a háromdimenzióban gondolkodó Disney-univerzumok tengerében. A Kojot négy lelkét hang, vagy különösebb történet nélkül is órákig lehetne bámulni, annyira részletgazdag és körültekintő a kivitelezés: tipikusan az a fajta film, aminek bármely képkockáját szívesen nézegetnénk hosszan.

Él és lélegzik a világ, mely nem csak üres esztétikum, hanem tartalommal telített fejlődéstörténet, amit nagyon következetesen visznek az alkotók – egészen a film háromnegyedéig, ahol szinte új film kezdődik. Ezen a ponton megtörik az addig kiválóan kimunkált ív, a tempó is megváltozik, mintha sietőssé válna a lezárással járó tanulságok levonása, így a végkifejlet és az azzal járó üzenet (miszerint talán még képesek vagyunk visszafordulni a rossz útról) mesterkéltnek hat – kevés időt is szánnak rá, nem is igazán tesz hozzá az összképhez, mintha csak arra kellene, hogy a kolonizálás is megjelenjen, mint kötelező elem. A narratíva pedig enélkül is megállt volna (vagy esetleg egy következő filmben lehetne ezzel bővebben foglalkozni), sőt ehelyett az új alapokon és normákon nyugvó világ hétköznapi működése további izgalmas kérdéseknek adott volna teret (pl. a húsevés, vadászat megítélése).

A Kojot négy lelke ritka, mint a fehér holló: sem formájában, sem tartalmában nem hasonlítható kurrens magyar vagy külföldi filmekhez: keveset tematizált terepre merészkedik, melyet úgy bont ki, hogy az a fiatal generációk számára is garantáltan unikális élményt biztosít – igaz, néha éppen emiatt túl egyszerűvé, már-már dagályossá válnak üzenetei. Ezzel együtt is érdemes megbecsülni Gauder Áron filmjét, már csak azért is, mert minden erénye, tanító szándéka mellett nem kioktatni, hanem gondolkodtatni akar arról a világról, mely éppen gőzerővel zakatol a pusztulás felé.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek