Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NEM IS GONOSZ, NEM IS ÖRDÖGI

Luther: A lemenő nap / Netflix
2023. márc. 15.
A Luther című brit tévésorozat évadról évadra növelni tudta a nézettségét, és a nyomozó egyre népszerűbb lett a krimi rajongói között, logikus volt tehát, hogy nagyobb léptékben, egész estés filmben is kipróbálják. Idris Elba azonban igazi ellenfél nélkül már nem olyan érdekes. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Néha mit sem érnek a jól megírt hősök, ha nincs igazi ellenlábasuk. Mire menne Sherlock Holmes, ha nem állna vele szemben Moriarty, és hogyan is láthatnánk tisztán Somerset nyomozó kiábrándult zsenijét John Doe pokoli tisztítóhadjárata nélkül a Hetedikben. Világos, hogy egy jó nyomozókarakter kidolgozásával és színre léptetésével csak a munka felét végezték el az alkotók, kell a másik oldalra az ellenfél, vagyis az önmagáért beszélő bűn, a nagy kihívás. Ami legtöbbször túlmutat önmagán, és olykor valóban rátapint világunk visszásságaira, a civilizáció tátongó réseire, csak épp rossz választ ad ezekre, ahelyett, hogy megszüntetné, csak mélyíti a problémát, holott épp ezzel a szándékkal lép fel.


Jelenetek a filmből

A szabályokra fittyet hányó, maguknak való, szétesett családi hátterű, ám a nehéz ügyeket mindig megoldó nyomozók sorában Luther valahol a jó és a zseniális között helyezkedik el. Nem felejthetetlen, de megjegyezhető, és mindez Idris Elba karizmájának és a karakter megálmodójának, a regényíróként is sikeres Neil Crossnak köszönhető. Az öt évadot megélt tévésorozat népszerűsége annak is betudható, hogy egyetlen évad sem rúgott hat epizódnál többre, ami legtöbbször négy részt jelentett, de a 2015-öst lezavarták kettőben – így akár egy délután is le lehetett tudni. Mivel a nézettsége nem csökkent, hanem kifejezetten nőtt, logikus döntésnek tűnt, hogy Luther végre egy egész estés filmben is feltűnjön.

A sorozatban a nyomozó sosem kispályás bűnözök, hanem igazi pszichopaták, általában sorozatgyilkosok után eredt, azokat leplezte le unortodox módszerekkel. A filmben is hasonló kaliber kavarja fel az állóvizet (Andy Serkis alakítja a velejéig romlott, ám annál intelligensebb gyilkológépet, David Robey-t, aki már annyira pszichopata, hogy annál jobban már nem is lehetne), még azt is eléri, hogy korábbi, a nyomozások során elkövetett vétkeiért bezárják Luthert. Ez már azért is érdekes, mert az ötödik évad csattanója is Luther letartóztatása volt, csak akkor még nem derült ki, hogy miért. Ám a nyomozót nem olyan fából faragták, hogy vert helyzetből feladja, így csakhamar kikerül a rácsok mögül, s majdhogynem egyedül oldja meg az ügyet, hiszen a rendőrség szemében ő csupán egy szökött rab.


A képek forrása: MAFAB

Nem mondom azt, hogy Neil Cross rossz történetet dobott össze, hiszen a Luther: A lemenő nap nem mentes az izgalmaktól. A rendezői székbe az a Jami Payne került, akinek ugyan nem sok rutinja van a mozifilmek terén, hiszen csak tévésorozatoknál jeleskedett, viszont ő dirigálta a teljes ötödik évadot, így nem meglepő, hogy őt bízták meg a feladattal. Ugyan mára egyre vékonyabb, vagy tán már el is tűnt az a határvonal, ami az egész estés filmeket és az igényesebb tévésorozatokat elválasztotta egymástól, talán most mégsem ártott volna olyasvalakit ültetni a rendezői székbe, aki jobban érzi a nagyobb ívű művek ritmusát, felépítését és dramaturgiáját. A Luther: A lemenő nap ugyanis kicsit olyan, mintha egymás mellé illesztették volna az évad három részét, hogy ezúttal még a főcímeket és a stáblistát is megspórolja magának a néző.

De nem is ez a legnagyobb gond, és az sem, hogy bőven akad kiszámítható fordulat, hanem onnan ered minden gyengeség, hogy a főgonosz egész egyszerűen jelentéktelen figurának tűnik. Hiába használja ki a modern kori ember gyengeségeit, azt, hogy a fél, vagy tán az egész életét a neten tölti, emiatt könnyedén bele lehet pillantani féltett titkaiba, s ezáltal zsarolhatóvá, vagyis irányíthatóvá válik, ez a korszerű vonás (kvázi Nagy Testvér újkori alteregója) cseppet sem teszi félelmetesebbé vagy súlyosabbá az alakját. Andy Serkis is mindent elkövet, hogy kiemelje a karakter démoni oldalát, felvillantsa az emberi psziché árnyoldalait, de jobban tartottunk a számítógéppel gyúrt Gollam bármelyik megszólalásától, mint ettől, az elvileg bárhonnan elérő veszedelemtől, és annak hús-vér megtestesítőjétől.

Abban viszont nincs hiba, hogy a film azok számára is könnyedén élvezhető, akik nem ismerik a sorozatot, és azokkal is összekacsint, akik viszont igen: egy-egy elejtett részlet, utalás vagy visszatérő szereplő direkt nekik kedveskedik. Minden teher tehát Elba vállára nehezedik, és ő ki is veszi rendesen a maga részét a cipekedésből, de arra azért képtelen, hogy a saját ellenpontját is eljátssza. Elvileg besegítene neki az utóda, Odette Raine nyomozó (Cynthia Erivo), ám róla csakhamar kiderül, hogy csupán kvázi ellenfél, és ezzel a fordulattal az utolsó komolyan vehető izgalom is elpárolog a filmből, pedig akkor még viszonylag messze vagyunk a finálétól.

Megérdemelte Luther karaktere, hogy kilépjen a sorozat kereteiből és más léptékben is bizonyítson (erre például hiába várt Jack Bauer a 24-ből), az viszont pech, hogy a film alig éri el egy-egy átlagos epizód szintjét. De legalább hamar túl vagyunk rajta.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek