A Fehér lótusz új évadában is fontos téma a házasság intézményének legitimitása és életszerűsége, és a monogámia kényes kérdése. Ez alkalommal két fiatal házaspár vergődését is nyomon követhetjük: az egyik a látszólag passzív, de határtalanul manipulatív Daphne (Meghann Fahy) és a Michelangelo Dávidjára emlékeztető wannabe, Cameron (Theo James) kettőse, a másik a létének elviselhetetlen könnyűségétől befeszült munkaügyi jogász, Harper (Aubrey Plaza) és a hirtelen vagyonossá vált tech-guru, Ethan (Will Sharpe) agonizáló párkapcsolata.

Theo James

A taorminai luxusszálló vendégei között ott vannak még a Di Grasso család férfitagjai: a zavarba ejtően régi vágású szoknyavadász nagypapa, Bert (F. Murray Abraham), aki sosem rest politikailag inkorrekt módon bókolni, a szexfüggőséggel küzdő apa, Dominic (a Maffiózók Christopher Moltisantija, Michael Imperioli), akit már érkezésekor vár fiatal eszkortja a szállodánál, és a fiú, a mindig jó magaviseletű Stanford-diák, Albie (Adam DiMarco), aki udvariaskodással kezel minden kihívással járó élethelyzetet.

Az új részek legszerethetőbb figurái pedig a brilliáns barátnők, vagyis Lucia (Simona Tabasco), a fiatal prostituált, akit Dominic kibérelt egy hétre, és Mia (Beatrice Grannò), akinek minden vágya, hogy a szálloda bárénekese lehessen. A történetben később felbukkan még az angol dzsentri, Quentin (Tom Hollander) és „unokaöccse”, Jack (Leo Woodall): viszonyuk a sztori megannyi diszfunkcionális kapcsolatának apoteózisa.

Az évad legnagyobb csapása a sorozat védjegyévé vált Tanya McQuoid-Hunt (Jennifer Coolidge) nevű karakterének visszatérése. Az új történet főszereplővé lépteti elő a népszerű figurát, aki az első évad alatt gigantikus méretű mém-sztárrá nőtte ki magát: akkorára, amekkorára még Mike White, a sorozat írója és rendezője sem számíthatott. Az alkohol- és gyógyszerfüggő örökösnő alakja és cselekményszála elárasztja az új évadot, sorsának alakulása keretezi a történetfüzért.  A szerethetetlen és leginkább csak irritáló, első ránézésre is súlyos személyiséghasadással küzdő figurát Coolidge minden jelenetben ugyanazzal a mimikával és hanghordozással kivitelezi: klisékben gazdag játéka bődületesen egysíkú és teljes mértékben túlértékelt színészi alakítás. Komikai kvalitásai ugyan megkérdőjelezhetetlenek, de minden drámaira tervezett villanásával veszít erejéből és hitelességéből, és csak a nézők rajongása az, ami besegítette őt a sorozatsztárok panteonjának VIP-termébe. Az eddig leginkább untermanként alkalmazott színész a figyelem középpontjába került, kérdés, hogy Hollywood lát-e majd benne bármi többet a lassan GILF-korba lépő, örök MILF-nél.

Will Sharpe és Aubrey Plaza

A Fehér lótusz nyomasztóan gazdag, borús világa az élet minden területén jelenlévő hatalomfitogtatás anatómiáját skicceli a képernyő szélesvásznára, s a szex és hatalom viszonya a lehető legplasztikusabb módon jelenik meg szinte minden szereplő aktuális élethelyzetében. A maszkulin játékok gyilkos feszültségeiben élő, egymással folyton rivalizáló fiatal férjek alakítói, James és Sharpe erős színészi jelenléttel hitelesítik az egyetemi évekből visszamaradt konfliktusokat, míg a feleségeket megformáló Fahy és Plaza archetipikusan kontrasztos karakterpárosa a két gyermekded férj figurájának megrekedt, őszintétlen és személyes érdekektől sosem mentes barátságának történetét cizellálja. Az osztályharc témáját a kiszolgáltatottságból minden áron menekülni vágyó lányok, Lucia és Mia története szolgáltatja: egyikük szexmunkásként, másikuk a tehetségével próbál kitörni a reménytelenségből.

A sorozatra jellemző, sokszor túlexponált szexualitás a gazdagok hedonisztikus életmódjának alapbeállításaként jelenik meg, így a szerethetetlen karakterek drámájával szinte lehetetlen azonosulni. A kevés emberi villanás egyike a – Tanya alakjához hasonlóan – bugyuta módon elrajzolt szállodamenedzser, Valentina (Sabrina Impacciatore) és Mia üzleti alapokon nyugvó barátságának története, amely képes érzékeltetni két ember megható kapcsolódásának erejét, még ha csak pár rövidke jelenet erejéig is – és persze a nyilvánvaló érdekszövetség jegyében.

A Fehér lótusz a maga módján emlékművet állít Antonioni L’avventurájának és vele a tavaly elhunyt Monica Vitti mágikus emlékének. Az új évad harmadik részében újrateremtik ugyanis a híres film egyik kultikus képsorát: a szicíliai Noto utcáin flangáló Vittit és nyálcsorgató kanhordáját. Azzal az aprócska különbséggel, hogy a filmtörténet egyik korszakos ikonjának helyén most a mindig unalmasan ugyanolyan Aubrey Plaza ténfereg. Mark White-ot nyilvánvalóan inspirálta Antonioni egzisztencialista remekműve, mely az elidegenedés toposzává vált, de jól sikerült parafrázis helyett végül csak félperces hommage maradt a tisztelgésből.

A sorozat adatlapja a Mafab.hu oldalán itt található.