Pedig az első epizódok alapján azt gondolhattuk, hogy Carlton Cuse és John Ridley, a sorozat készítői nem tudnak meglepetést okozni. A Vera Farmiga főszereplésével készült széria ugyanis öt részen keresztül pontosan azt kínálja, amit előzetesen várhattunk: remek színészi alakításokkal, profi, talán túlságosan is hollywoodi módon állít emléket az emberi kitartásnak és hősiességnek. Csakhogy nyolc epizódból álló miniszériáról van szó, amely az évad második felében kilép műfajának – az olyan antológiák egyes szezonjait is ideértve, mint például az American Crime Story –  középmezőnyéből, és felvázolja a megtörtént események etikai kontextusát is.

Vera Farmiga

Az Öt nap a kórházban a Katrina hurrikán idejére kalauzolja a nézőt. Bár az eseménysort ma már az Egyesült Államok legsúlyosabb természeti katasztrófái között emlegetik, kezdetben korántsem számítottak ekkora pusztításra. Így a Memorial kórházban is csak néhány napos bezártságra készülnek, tehát a frissen érkező Dr. Anna Pou-t (Vera Farmiga) kinevetik, mikor pár konzervvel érkezik a helyszínre. A helyzet idővel egyre kilátástalanabbá válik, hiszen jóllehet a hurrikán valóban nem okoz a vártnál nagyobb károkat, a várost védő gát átszakad, így a kórházban rekedt tömegek áram, légkondicionáló, élelem és víz nélkül próbálják túlélni az embertelen körülményeket. A kérdés tehát innentől az, hogy egy orvos ítélheti-e hiábavalónak a küzdelmet.

Ahogy a bevezetőben is említettem, az Öt nap a kórházban látszólag követi a hollywoodi dramaturgiai szabályokat: kezdetben egyéneket látunk, akiknek tapasztalatai szépen lassan közösségivé kereteződnek át, miközben a sorozat az áldozathozatal mellett teszi le a voksát. És ez látszólag így is van, azonban az írók nagyon ügyesen vezetik félre bizonyos pontokon a nézőket. Anna Pou-ról például az első epizódban könnyen azt hihetjük, hogy a történet egyértelmű főszereplője lesz, ám később hosszú részeken keresztül teljességgel háttérbe szorul. Az alkotók pedig ezzel kétfajta célt is szolgálnak: egyrészt ismét aláhúzzák a sorozat közösségi mivoltát (nem csak a főszereplő nézőpontja számít), másrészt a központi karakter kiismerhetetlenségét is remekül építik.

Julie Ann Emery és Robert Pine

A sorozat két egységét érdemes külön kezelni. Az első öt epizód a Katrina hurrikán idején, a kórház falain belül ábrázolja a címben megjelölt időintervallumot, míg az utolsó három rész egy nagyobb időugrás után vizsgálja az események utóhatásait. Az első egység közelebb hozza a tragédia pillanatait, de ami talán ennél is fontosabb, felhívja a figyelmet a rendszerszintű problémákra. New Orleans kilátástalan helyzetetét ugyanis csak részben okozta az a természeti katasztrófa, amelyre nem készülhettek fel. A város védelmi rendszerének hibái, a kórház elégtelen evakuálási protokollja, a Bush-adminisztráció és az egészségügyi intézményeket birtokló cégek lassú és nemtörődöm reakciója együttesen vezetettek odáig, hogy az orvosoknak olyan döntéseket kellett meghozni, amelyek ebben a szakmában mindennél kínzóbbak. Egyre biztosabbá vált ugyanis, hogy mindenkit nem lehet megmenteni.

Különleges dramaturgiai felépítményről van tehát szó, amelyben ugyan az utolsó három rész vonja le a konzekvenciákat, ám azok megértéséhez szükség van az előzményekre is. Dr. Anna Pou-t és néhány társát ugyanis bíróság elé állítják, hiszen morfiummal vetettek véget betegek életének. Vagy épp a szenvedésüknek, ahogy maga az orvos fogalmaz, aki minden egyes alkalommal kiemeli, hogy ő ugyan az eutanáziában nem hisz, de a méltóságteljes bánásmódban igen, ami megítélése szerint az akkori körülmények között csak kegyes halállal volt elérhető.

Hiába erőltetett a Dr. Pou ügyében tevékenykedő nyomozópáros dinamikája, és hiába repetetív helyenként az utolsó három epizód, a készítők tökéletesen ábrázolják az oly sokat emlegetett morális szürke zónát. Szinte biztos vagyok benne, hogy minden nézőnél máshol lesznek a hangsúlyok a helyzet megítélésével kapcsolatban. Az alkotók ugyanis nem mentik fel Annát, de elítélni sem tudják;  mindkét oldal álláspontját akkurátusan mutatják be. Ahogy azt is, hogy az ügy különböző szereplői hogyan hárították folyamatosan a felelősséget.

És ezen a ponton ki kell emelnünk a casting fontosságát is, hiszen Vera Farmiga egészen kitűnő választás volt a főszerepre, a színésznő ugyanis mestere az első ránézésre kiismerhetetlen karaktereknek (Bates Motel, When They See Us). Farmiga szokásosnál is visszafogottabb, már-már rezignált alakításának köszönhetően Anna Pou tulajdonképpen egyfajta vászonná válik, amelyre a néző rávetítheti saját erkölcsi ítéleteit.

A hasonló történetek miatt találták ki a minisorozat formáját. Cuse és Ridley szériája konkrét eseménysorra fókuszál, a több mint hatórás játékidő viszont lehetőséget biztosít arra, hogy az alkotók minden felmerülő mikrodilemmát részletekbe menően fejtsenek ki. Az Öt nap a kórházban a tavalyi tévés szezon méltatlanul keveset emlegetett gyöngyszeme.

A sorozat adatlapja a Mafab.hu oldalán itt található.