Zavarba ejtő sajátosság. Ha tetszik, archaikus eszköztelenség, de ha tetszik, filozofikus színtelenség. Az Atreida-mítosz és az egzisztencialista filozófia találkozása Sartre hibridszínművében. Illetve a Maladype előadásában. Ebben a dilemmában – érzékiség versus didakszis – ülünk és figyelünk egy órán keresztül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Carlo Rovelli a kortárs tudománynépszerűsítés egyik megkerülhetetlen figurája, ha fizikáról van szó. Jó okkal van így: stílusa könnyed és követhető, humoros, de nem vicceskedő, emberi, de mégsem tolakodó vagy tenyérbemászó. TUBOLY ÁDÁM RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A koncepció nem veszélytelen, hiszen komoly pszichés betegségek, létező mentális zavarok válnak a nevetség tárgyává. A szórakoztató színház velejárója a leegyszerűsítés, de ebben az előadásban mégsem válik sem degradálóvá, sem gúnyossá az ábrázolás. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A képregény itthon mindmáig szubkulturális műfaj, a történelmi képregény pedig azon belül is alkategória, holott kiválóan alkalmas történelmi események felidézésere, elmesélésére. A hazai készítésű történelmi képregények száma az elmúlt években növekedni kezdett. A Képes Krónikák Kiadó 1848-as ihletettségű képregénye hű marad a történelmi eseményekhez, de a tények hézagait izgalmasan tölti ki fiktív elemekkel. BAYER ANTAL RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Történelmi traumákat vegyít eltúlzott erőszakkal és zsánerfilmes megoldásokkal a Vadászok című sorozat. Habár az eszközei gyakran túlzóak, egyes jól eltalált pillanatai miatt mégis fontos alkotásról beszélhetünk. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hit, becsület, erkölcs, szellem, szerelem, haza, család; milyen nemes, fontos, időt álló fogalmak ezek. És mennyire könnyű elhasználni őket a semmire. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
