A Vérmedve metaelőadás, posztmodern játék, határait feszegető formai kavalkád, politikai kinyilatkoztatás és/vagy egy agyevő zombis zsánerparódia művéres, hasfelmetszős színpadi megvalósítása. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ki ne ismerné a gyermekkor iránti nosztalgiát? Néha visszamennénk a régmúlt időkbe, amikor még könnyű és gondtalan volt minden, vagy legalábbis annak tűnt, iskolába és osztálykirándulásokra jártunk, anyukánk sonkás szendvicsével a táskánkban, vagy csak álmodozva flamingókat kergettünk... Tovább a cikkhez
Hömpölygő, ismétlődő mondatok, ismerős érzésekről és helyzetekről. Minden alkalommal más hangon, más tartalommal, más megvilágításban. Mintha a kedvenc számom refrénjét hallanám újra és újra, mindig várva azt, hogy ugyanazok a sorok mitől, és hogyan fognak nekem teljesen mást jelenteni, mint eddig. Tovább a cikkhez
A Revizor szerkesztősége kipróbálja magát a videókritika műfajában. Először Till Attila új filmjéről, a Tiszta Szívvel című moziról mondtak véleményt a szerkesztők, Csáki Judit, Jászay Tamás, László Ferenc és Puskás Panni. Tovább a cikkhez
Ide nekünk a magyar zsánerfilmet, mondogatjuk jó ideje, ám miközben ezt mondogatjuk, igazából olyasmi mozira várunk, mint amilyen Till Attila második nagyjátékfilmje. Lehetnek hibái, de legyen vér a pucájában, gondolatok az agyában, s dobogjon valami a mellkasában. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Második alkalommal rendezték meg Nagyváradon az erdélyi magyar hivatásos bábszínházak fesztiválját, a Fux Fesztet. A verseny- és az off-program tizenöt előadásának köszönhetően átfogó képet kaphattunk a társulatoknál zajló munkáról. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Miközben az előadást néztem, eszembe jutott Poussin viharos tájképe, ami Pyramus és Thisbe történetét ábrázolja, és az, hogy valószínűleg ott se rohangálnának fel-alá az emberek, ha hiányozna róla az oroszlán. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Most akkor ünnepélyesen megígérem, hogy – bár nagy a kísértés rá – egy szót sem fogok az időjárásról írni. PUSKÁS PANNI FESZTIVÁLBESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Abszurd hangvétele és a megannyi geg, áthallás, önreflexió ellenére az előadás természetesen akkor a legmeggyőzőbb, amikor egy-egy jelenet erejéig a színpadi jelenlétre és a jellemábrázolásra hagyatkozik – arra a realista játékmódra, amit máskülönben látványosan elkerül. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a választások közeledtével felbuzdulnánk és HOPPart és a Neuköllner Oper előadása alapján akarnánk párt(ot) választani, nem lenne könnyű dolgunk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
