Címke: Thália Színház

Konyhafilozófia nem nyújt receptet életproblémákra. Három konyhafilozófia kevesebb, mint egy. Antihősnőink a konyhából indulnak és oda térnek vissza, nagy kör-tanácsadásban osztva meg egymással gondjaikat és gondolataikat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Harpagon egy beteg társadalom démonikussá rajzolt, beteg képviselője, de a pénz életfontosságának megítélésében a többiek, a fiatalok sem sokkal különbek nála. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.

Az előadás már a legelső pillanatban lyukat rúg, s a későbbiekben sem tesz szert labdabiztonságra. A jelenetek úgy-ahogy passzolnak egymáshoz, de a könnyedséget szimuláló nehézkes tili-toli nem vezethetett eredményes játékra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Kezdhetnénk ott, hogy a két költőzseni megidézésében egy szál versük nem hangzik el. Vagy ott, milyen vicces fiúk volt ez a Petőfi Sendre. Vagy drámaian: ketten együtt sem éltek hetven évet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

A nyári miskolci premier még kétesélyesnek tűnt, ám az első pesti előadás sajnos már nem hagyott kétséget a musical operává transzponált Bohémélet kudarca felől. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Garaczi László EMKE – Volt egyszer egy kávéház című darabját NEM írta meg, és ilyenformán tökéletesen működött együtt Bagó Bertalannal, aki NEM rendezte meg az előadást. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Mert benne él ő minden félrecsúszott nyakkendőben és elvétett szóban. Hiánya maga a jelenlét, ő a megtestesült magány. Három férfi próbálja őt újrateremteni a vonaton, visszaemelni a narratív térbe, mert elveszett, és nagyon fontos lenne megtudni, hogy mi lett a nővel.

Bár a színpadi körítés szegényes, a játék elegáns, könnyed és ironikus. Így lehet és érdemes bulvárt játszani. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.

Az aranyhoz kapcsolódó asszociációs mező – a nemesfém kultúrtörténeti szerepe miatt – olyannyira gazdag, hogy magával a fogalommal szinte mindig eleve metaforaként találkozunk. Akkor is másra utal, amikor nem szóként vesszük a szánkra, hanem, mondjuk, gyűrűként húzzuk az ujjunkra.

Szatmárnémetiben alighanem komoly kultusza lehet Besenyő Pista bácsiéknak, legalábbis erre utalt a töméntelen eljátszott szóvicc Keresztes Attila kócos humorú, ámde korántsem bájtalan Goldoni-rendezésében. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.