Címke: Urbán András

Erős indulatoktól, politikai felhangoktól sem mentesen, a független színházak működését alapjaiban befolyásoló pályázati-támogatási patthelyzet ismertetésével vette kezdetét a huszadik, Tolnai Világlexikona címet viselő szegedi Thealter fesztivál. GERE ZSOLT ÍRÁSA.

Urbán András előadásai kellemetlenek. Nem engedik, hogy nézői közömbösen távozzanak róluk. A rendező erős effekteket használ, kibillenti közönségét a békés szemlélődés állapotából. Ahogy legutóbb a Szardínia bemutatójánál is tette. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.

A The Beach című előadás színpad és nézőtér viszonylatában „észrevétlenül” változnak a szerepek: vádlottak vagyunk és vádlók, esküdtek és áldozatok. A tett maga az élet, büntetésünk a halál. S hogy mi a bűnünk? Az ítélkezés és a közöny. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

A Vihar keserédes, tragikomikus és hullámzó hangulatok formájában nyilatkozik meg a hatalom kérdéséről, a megbocsátásról és az élettel, az elmúlással való megbékélésről. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.

A Thealter közönsége megfiatalodott. A MASZK Egyesület - törzsbázisa és a gyerekprogramok mellett - intenzíven nyit a fiatalok felé, például az Ekisfeszt sorozatával, amely az országban (ismét) izmosodó egyetemi színjátszó életet karolja fel. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház már többször bizonyította, hogy érvényesen nyúl avantgárd színpadi eszközökhöz. Ezúttal Tolnai Ottó szürreális világa ihletett térbeli installációba helyezett performanszt. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Tárgyilagos, elfogulatlan, az érzelgősségtől mentes, szikárságában lírai tömörségű, redukált eszközeivel is rendkívül képszerű előadás a Turbo Paradiso, ám a jelzőket néhány kiló paradicsom képes annullálni. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.

Négy, selyempizsamába, köntösbe, illetve hálóingbe öltözött fiatal fogad bennünket a szinte üres térben. Kedvesen a helyünkre kalauzolnak, hárman elvegyülnek köztünk, egyikük pedig leül a velünk szemben lévő székre. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.