A neogótikus katasztrófaszínház, a Természetes Vészek Kollektíva kijött a fényre: nyári bemutatót tartott a VOLT Fesztiválon Fixa-Idea Felekezet (FIF) címmel. A Jom és Terry című darab rockfesztivál-kompatibilis verziója zajos sikert aratatott. SISSO KRITIKÁJA.
Többszörös „színház a színházban” a Mindent anyámról színpadi változata, mely Kamondi Zoltán rendezésében tetszetős papírba csomagolt példázat a másságról és a szeretetről. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
A Jom & Terry variációk ceremóniamestere az üres, mesterkélt médiasztárok felsőbbrendűségével, személyiségfejlesztő agytágításnak szánt közhelyekkel ordítja tele a színpadot. Maga az előadás is koncot vet a közönségnek. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A Quartet egy zeneileg pazar, de egyébként unalmasan csordogáló darabbá kerekedett a túladagolt szexuális szerepjátékoknak köszönhetően. Beindulsz a puskás embertől? És a rendőr bácsitól? Nem? Sajnáljuk, akkor nem vagy célközönség. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Fekete kos dugja fehér bárányod, rikkantja Jago a bosszús Brabantiónak mindjárt a nyitó jelenetben. A sajátos szimbolika s a kortársi szlenggel dúsított nyelv is végigindázik a játékon. Új fordításban, vendég főszereplők ajkán szól a robusztus dráma a Vígszínházban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A test is csak ruha, és a ruha is csak test: önnön testünk felett ült pompás, taszító és orgiasztikus halotti tor Szűcs Edit és a Természetes Vészek Kollektíva látványszínháza. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Az elmúlt színházi szezont több szempontból is biztonsági évadként éltem meg: kockázatos kísérletezés helyett mintha a legtöbben – érthető okokból persze – a könnyebb ellenállást választották volna. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Vajon hogyan gondolkodik egy tér, amely kiszorult az időből? Létezik-e tér a téren kívül, s van-e örökkévalóság az időn túl? Árvai Györgynek a pécsi színház emeletén látható kiállítása hasonló kérdéseket vet fel. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Mit tesztelnek itt valójában? Minek a tűréspróbája folyik a szemünk előtt csaknem másfél óra hosszan? Mit „vizsgál” árgus szemekkel Árvai és kutatócsoportja, a „Természetes Vészek Kollektíva”? RÉNYI ANDRÁS ÉRTELMEZÉSE.
Ágens konokul önmagából építkező nagy világszínházában ezúttal régi-új témája felé fordult: az idő, a szerelem, a szexualitás, a zene meg az írás körül tett vizsgálódásainak színes-szagos esszenciája a MU-ban bemutatott, majd az AKKU-ba költöztetett Ira – Düh. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.