A Jom & Terry variációk ceremóniamestere az üres, mesterkélt médiasztárok felsőbbrendűségével, személyiségfejlesztő agytágításnak szánt közhelyekkel ordítja tele a színpadot. Maga az előadás is koncot vet a közönségnek. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Sejtelmes sötétség, finom világítás. Vetített kép a lágyan hullámzó drapérián/állatszőrön, élő emberi test a túloldalon. A kettő furcsa se-lénnyé olvad össze. Art(m)isztikum a Trafóban. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
A műfaji megnevezés az orfeumok, kabarék, cirkuszi bódék és hasonló, bár szórakoztató, de kétes értékűnek tekintett műintézmények világát idézi – amikor valaki egyedül áll ki a "nagyérdemű" elé, hogy produkálja magát. RÉNYI ANDRÁS ELEMZÉSE.