Címke: Ambrus Mária

Zsótér Sándor és az operett találkozása korántsem véletlen, mégis: legalább annyira meglepő, mint amennyire szükségszerű. Az egri debütálás legfőbb erénye, hogy az operettjátszás közkézen forgó kliséinek megmutatása mellett bőven jut hely azok parodizálására is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

A legfontosabb szerepet a színház függönye kapta. Csimpaszkodó színésztest súlyától zárul, nyílik. Hamlet homloka izzadságát törli belé, mások függönyhengerben pörögnek cselekményen kívülre. A dán herceg tragédiája: színjáték, és a címszereplő rendezi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Brecht óta a karfiol ápol és eltakar. És mi mindent: ölést, rablást, erőszakot és zsarolást, ahogy az egyik serény zöldséges mondja a darab vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Haydn utolsó operája 218 évvel megírása után Zsótér Sándor biztosan vitákat kavaró színrevitelében és Fischer Ádám elsőrangú zenei irányításával végre megérkezett az Andrássy útra. A vonatszerencsétlenség titka, avagy mit rejt a hétvégi ház belseje? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Zsótér Sándor a Színművészeti Egyetem kertjébe helyezte Lír című előadását. Marton László és Hegedűs D. Géza végzős osztályának tagjai szó szerint is beássák magukat Lear király tragédiájába. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

A maga korában Dürrenmatt élő klasszikusnak számított, ám a közeli utókor ma kissé tétován latolja a svájci szerző világirodalmi súlyát. Tragikus komédiáját most Zsótér Sándor állította színpadra. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Nem éppen drámai alkat a magyar. Az indokok között kedvtelve idézzük a 19. századi gyökerek hiányát: Vörösmarty, Madách és Katona egy-egy játszhatatlannak mondott művével kimerül nemzeti drámairodalmunk. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.