Apró mesék
2019.03.14.

Szász Attila és Köbli Norbert három kiemelkedően tehetséges színésszel összefogva egy rendkívül izgalmas, második világháború után játszódó film noirt készített: ez lett az Apró mesék. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA.

A Szász-Köbli páros már jó néhány alkalommal bebizonyította, hogy igen jól ért régebbi korokban játszódó filmek készítéséhez. A Félvilág, az Örök tél és A berni követ azonban csak a tévéképernyőkön voltak láthatók, holott már ezek az alkotások is igazán megérdemelték volna a széles vásznat. A berni követ után Szász Attila és Köbli Norbert most ismét együtt dolgoztak Szabó Kimmel Tamással, aki ezúttal az Apró mesék főszerepét alakítja, Hankó Balázst, a frontról hazatért katonát. Hankó egy igazi szélhámos: a háború után abból él, hogy az itthon aggódó családtagoknak meséli el mindig ugyanazt a történetet.
 
A sztorija szerint egy bajtársával a havas szovjet pusztaságon át próbáltak hazatérni, vagy legalábbis némi menedéket találni. Rábukkantak egy kis faházra, ahol egy keservesen síró csecsemőt találtak, és halott édesanyját. Hankó bajtársa (azaz a személy, akiről hírt várnak Magyarországon) fogta a kisbabát, és útnak indult vele. Nem tudni, mi lett vele ezután. Nézőként pedig abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban megtörtént-e, és ha igen, létezett-e ez a bizonyos katonatárs.
 
Ám nemcsak Hankó ad elő a film során ilyen izgalmas kis meséket: mindhárom főszereplőnek előbb-utóbb hazudnia kell. Hankó után először a frontról hazatért férjnek (Molnár Levente), aki a vadászházban a felesége és a gyereke mellett találja az idegent. Virgil, a kisfiú beavatja apját, Bércest az ex-katona már megszokott történetébe, a épp hazaérkezett férfi pedig belemegy a játékba. Bizonyítani akar a feleségének, Juditnak (Kerekes Vica), hogy többé már nem az az erőszakos alak, akire ő emlékszik: az új énje csecsemőket ment meg a fagyhaláltól. Végül pedig Judit is az igazság elhallgatására kényszerül – hamisan tanúskodik a családja védelme érdekében.
 

Ezekből az apró mesékből következik a film címe, a felvázolt cselekmény pedig igazi romantikus történetet ígér. Ám az Apró mesék film noir, minden megtalálható benne, ami a zsánerre jellemző. (Most tekintsünk el attól a filmelméleti vitától, hogy a film noir stílus-e vagy műfaj, és kezeljük utóbbiként.) Például, hogy egy férfi szerelmes lesz egy nőbe, akinek hatására végül bűnössé válik. Pontosan ez történik a Judit kedvéért jó útra tért Hankóval is: a rémült, ám annál határozottabb feleség szinte utasítja szerelmét, hogy ölje meg Bércest. A film legfőbb feszültsége ebből a szituációból ered. Hiszen mi van, ha Bérces valóban megváltozott, ahogy állítja? Mihez kezd Judit nélkül Hankó? És mi van akkor, ha Judit magára marad, és Bérces ismét visszaváltozik szörnyeteggé? 
 
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Bérces továbbra is ugyanaz a veszélyes ember, aki volt. Köbli Norbert forgatókönyve viszont rendkívül jó érzékkel nyúl a családon belüli erőszak témájához. Nem válik karikatúrává, de nem is söpri a szőnyeg alá a problémát. Kerekes Vica és Molnár Levente pedig a legkisebb rezdülések szintjén is képesek színészi játékukkal megtámogatni a scriptet. Ám a tényleges erőszakban kulminálódó csúcspontnál kissé megcsúszik az Apró mesék dramaturgiája. Bármennyire is jó érzékkel építették a tetőpontig vezető utat, az események többszöri megmutatása sokkal inkább érzékelhető redundánsnak, mint szükséges suspense-fokozásnak. 
 

Ez a film legszembetűnőbb hibája és egyben az egyetlen említésre méltó. Szász Attila ugyanis nemcsak a film noir műfaját, illetve a párkapcsolati abúzus témáját ragadta meg kitűnően, hanem a második világháború utáni Magyarország atmoszféráját is. Azt a káoszt, ami Budapesten – a háttérben a CGI-bombázott Lánchíddal – és az egész országban uralkodott. Háborús bűnösök kivégzése, szovjet megszállás, gyanakvás és korrupció mindenhol. 
 
A műfaj- és az időpontválasztás nyilván nem véletlen - az Apró mesék kiválóan átadja az 1930-as évek hangulatát, és nemcsak a jelmezeken és a díszleteken keresztül – az egész filmből ez az atmoszféra sugárzik. Igaz ez a stáblista feliratainak betűtípusára, vagy a film elejére, ahol mesteri könnyedséggel váltakozik oda-vissza a digitális, színes kép és az archív, fekete-fehér felvétel. Szabó Kimmel Tamás pedig olyan természetességgel olvad bele a környezetbe, mintha ő lenne a magyar Humphrey Bogart, és mindezt Pacsay Attila és Parádi Gergely fergetegesen jó zenei aláfestése teszi kerek egésszé. 
 
Az atmoszférateremtés tehát tökéletesen megy a Szász-Köbli párosnak. A három kiváló színész – Szabó Kimmel, Kerekes és Molnár – pedig elviszi a hátán ezt a klasszikus film noir történetet. Így válhat végül az Apró mesék egy olyan magyar filmmé, amire érdemes beülni a moziba.

Szerző: Rakita Vivien
Címkék: Mozipremierek 2019