A sorozat 2016-ban a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színházban kezdődött, egy évvel később a Konstancai Állami Színházban, az idei évadban Temesváron, az Állami Német Színházban folytatódott. Előzménynek talán tekinthetjük az ARAD. Az én virtuális naplóm című rövidfilmet, amelyet Carmen Lidia Vidu a szülővárosáról és hozzá fűződő viszonyáról készített. A projekt további leágazásaiból születtek a Táncoló város klipjei, amelyekben Konstancán és Sepsiszentgyörgyön szokatlan, váratlan helyzetekben és helyeken bukkannak fel táncosok, továbbá a konstancai előadás egyik színésznőjének az életét feldolgozó kisfilm, a Muzulmán napló, valamint egy kiállítás, ami a hit kérdését saját magán átszűrve és a hozzá közelállókon keresztül vizsgálja. (A következő naplófejezet a feminizmus lesz.) A végeredmény, a sok közeli, kis látószögű, filter nélküli felvételből összerakható nagy kép nekünk is ismerős.

Bár csak a temesvári harmadot láttam, de az ennek a leírásából is kiderül, hogy a színházi trilógia egyes darabjai dramaturgiailag és vizuálisan is azonos struktúrát követnek. A hat színész egyenként bejön és elmeséli az életét. Ezek a magánügyek azonban szimptomatikus jelenségekké tágulnak. (Még akkor is, ha a hangsúly és a hangnem között vannak különbségek, és a temesvári fejezet abban alapvetően különbözik, hogy egy kisebbségi színházban, kisebbségi nyelven jött létre, markánsan koncentrálva a soknemzetiségű város svábokat érintő történelmére is.) A színpad teljes magasságában és szélességében, a nézőktől meglehetősen távol kifeszített vásznon először a név jelenik meg, ezt zene festi alá, majd privát fotóalbumok képei, karcos filmek, újságcikkek, ábrák, magyarázó szövegek, személyes és személytelen illusztrációk, nosztalgikus emlékek és elviselhetetlen valóság váltják egymást, jó ütemben és arányban, egymást nem kioltva, hanem erősítve és kontextualizálva.

Fotók: Temesvári Állami Német Színház

A temesvári színésznői sorsok nagyon is egyéniek, de a térség geográfiai, politikai, kulturális, társadalmi egygyökerűsége miatt mindegyikben találunk ismerős vonást, így idegenségünk, kívülállóságunk ellenére is átélhetővé válnak. Nálunk azt énekelnénk az előadás első zenei bejátszásában egy karcos lemezen, hogy A lányok, a lányok, a lányok angyalok, itt meg az szól, hogy Die Mädis, die Mädis, die Mädis vom Chantant, de a záró Enjoy the Silence az 1989-90-ben már eszméleténél levő generációnak ugyanazt jelenti. Bár forradalmunk az utóbbi évtizedekben nem volt, mi már pontosan tudjuk, hogyan játszható el egy Európa Kulturális Fővárosa lehetőség (Temesvár 2021-ben lesz a cím birtokosa), de a borzalmas karácsonyi vásárokkal, a kicsit, közepesen és nagyon gagyi előadókat felvonultató városi ingyenkoncertekkel kapcsolatban is vannak tapasztalataink. Komoly kulturális értéket képviselő rendezvény kizárólag szűk szakmai közönséggel, érdektelenséget mutató helyiekkel? Ez szintén pipa. Általános fásultság, alkoholista szülők generációja, diszfunkcionális családok, iskolaelhagyó fiatalok számának drámai növekedése, bicikliúton pofátlanul parkoló autósok, szexuális abúzus, az öregek semmibe nézése – mind megvan. A gyerek megbetegedésétől egy háború kitöréséig terjedő hétköznapi félelmek meg az ún. normális életre való igény is.

A város-, ország- és világjobbítás mellett azonban van egy másik fontos, jóval konkrétabb célja: annak a kiderítése, a színház még a közösség egyik oszlopának számít-e. A temesvári előadásban elhangzik, hogy ami nincs diagnosztizálva, azt gyógyítani se lehet. A Napló-projekt épp ezért a közösség és a színház erejére építve egymás meghallgatására, a problémákkal való szembenézésre és megoldáskeresésre hív. Miközben a vallomás intim műfaj, azt a néző és az előadó közti fizikai távolság, a technikai eszközök, a klubokból, popkoncertekről ismerős vizualitás használata teatralizálja és univerzálissá teszi. A különállónak gondolt hálózatok egyszerre összeérnek, összekapcsolódnak. Így szól a Romániai napló minden bejegyzése arról, hogyan határoz meg bennünket a hely, és hogyan hatunk mi rá. Az érzetekből történetek, a történetből történelem lesz, a végeredmény pedig egyszerre líra és szociológia.

Az előadás adatlapja a Temesvári Állami Német Színház honlapján itt található.