200 első randi
2018.12.03.

A huszonévesek út- és társkeresését feldolgozó tavaly nyári Oltári csajok után egy tízessel és egy évszakkal előrébb ugorva őszre megkaptuk a 200 első randit. 60 részben, ami gombócból sok. Teleregény-epizódnak pedig… maradjunk annyiban, nem kevés. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

Adott két lánytesó, Luca és Zita. Előbbi önbizalomhiányát öniróniával leplező, az öröm- mellett kompenzációs evésre hajlamos rádiós szerkesztő. Két évig volt együtt a taxis Szilárddal, szakítottak, épp szingli, és az őt emberileg-szakmailag kihasználó műsorvezető kollégája, Félix után vágyik rettenetesen. A kishúg okos, szabályosan szép, az egyetemet azonban nem csupán gyűlölő, de titokban otthagyó orvostanhallgató, aki együttlétük hetedik évében épp hozzámenni készül a saját kis kitalált, ideális és tervszerűen építkező világában élő, már rezidens orvos Erikhez. A lányok nem is különbözhetnének jobban, amit magyarázhatnánk a genetikával is, mert csak az anyuka közös. (Egyébként tényleg nem estek messze az apafáktól.) Ildikótól azonban szerencsére a control freak géneket egyáltalán nem örökölték, és azt a hajlamot se, ahogy maga körül cukin csicseregve bár, de mégiscsak mérgezi a kapcsolatokat azzal, hogy irányítani akar és senkihez nincs egy jó szava sem. Neki kizárólag a külsőségek fontosak, a tökéletes image. (Mivel Lucának a Viasat3 készített egy Insta-profilt, óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, anyukának vajon milyen Instája lenne.) Zita esküvője azonnal szervezésre és Luca savazására sarkallja az anyát, ami egy fogadásban kulminálódik. Ha Luca az esküvőig bepasizik és lefogy, övé lehet Erzsi mama bakonyi háza. A fogadás következményeire épül a sorozat, és nem mentes tőle a sorozatbeli null24fm Délelőtti gyors című műsora sem.
 
Mészáros András és Gáspár Kata
Mészáros András és Gáspár Kata
Miközben Luca csetlik-botlik – egyénként nincs 200 randi, félidőig legalábbis még bőven 100 alatt járunk –, megismerjük a családot, a barátokat és munkatársakat. Tucatnyian vannak, így aztán felsorolhatatlanok azok a mellékszereplők, akik állandó szálat kapnak. (A fel-feltűnőkkel már nem is próbálkoznék. ) Így vagy úgy, de mindegyik vonzalmakról, társkeresésről szól. A pasizástól/csajozástól a tartós kapcsolatig széles a skála. Egészen hiteles bénázásokat látunk, a valódi érzések eltitkolását, totális mellényúlásokat, önbecsapásokat, álmodozásokat. Pont, mint az életben – és csak remélhetjük, hogy mi, tévénézők nem vagyunk annyira komolyan vehetetlenek, sőt nevetségesek, mint amennyire karikatúrába vagy paródiába hajlanak időnként a helyzetek. Gyakorlatilag mindenki Luca itt, amennyiben egy kreált személyiség mögé bújtatják valódi énjüket abbéli félelmükből, hogy mások visszautasítják. Feltételezem, a 60. rész végére személyiségfejlődésen és nagy felismerésen megy keresztül majd’ mindenki – mert ez már félidő táján is érezhető –, és megtalálja a párját majd’ mindenki.
 
Erénye a 200 első randinak a színészválasztás, ami azt is jelenti, hogy nem elhasznált arcokat látunk. A férfiak között vannak ifjabb és idősebb, szimpatikus és tenyérbemászó sármőrök. Ifjabb és szimpatikus Márk (a visszafogottsággal meggyőzően karaktert építő Mészáros András), a print sajtóból a rádióhoz került kulturális újságíró, akinek az új sajtóközeg a kevésbé szofisztikált igényekkel meglehetősen diszkomfortos, és az sem könnyíti a helyzetét, hogy titkolnia kell, a csatorna producere, Adél a barátnője (Sárközi-Nagy Ilona leginkább a hűvös, megfelelni és bizonyítani akaró üzletasszonyt hozza). Van közöttük vágy, de a szenvedély mégsem izzik fel a legvadabb irodai légyottban sem. Ellentétben azzal a kémiával, ami a Rolanddal (Sándor Péter, hihetetlen szőkén), a szakterületét és testét tekintve is sportos kollégával viszont igen. Ebben a háromszögben feltűnik némi Cyrano-reminiszcencia, amennyiben Roland titokban, névtelenül írt, Adélnak szóló szép szerelmes leveleit Márk diktálta. Hogy bonyolítsuk a helyzetet, és dicsérjük az írókat, rendezőket, színészeket, egészítsük ki mindezt azzal, hogy Márknak nem közömbös Luca (Gáspár Kata). Luca viszont sokáig a felszínes, egoista, inkább a külcsínből, mint a belbecsből karriert építő Félix (Kékesi Gábor) két szép szemének kékjében veszik el. Ő már a tenyérbemászó kategória. Aki viszont mogyorószőke naivaságában maga a vegytiszta cukiság, ahogyan rugalmatlanságával először nincs tisztában, aztán némi külső segítséggel próbálja határait tologatni, az a spontaneitásában a Mamma Mia! Harryjéhez hasonló Erik (Simon Zoltán, akit ennyire komikus ellenszereposztásban a Játék a kastélyban Titkáraként láttam).
 
Sajgál Erika és Szerednyey Béla
Sajgál Erika és Szerednyey Béla
Az idősebb generáció más-más szempontú férfibáját képviseli a valószínűleg magabiztos, papucsnak nem nevezhető, de otthon valahogy mindig a könnyebb ellenállást választó Dénes (Trokán Péter), valamint a sodródó, szerethető balfék, amolyan „szegény rokonként” befogadott Géza (Szerednyey Béla). Előbbi Ildikó (Pápai Erika) életében a jelenlegi, utóbbi a volt férj. Szépen élnek egy fedél alatt, a két férfi közt barátság és szolidaritás működik. Az meg kész csoda, hogy az egyik kibírja, a másik kibírta Ildikóval. Aki barátnőnek tökéletes, már ha egy sokéves barátságot a státusz és a mások elleni intrikálás tartja össze. Olgával (Sajgál Erika) így aztán zsák meg a foltja. Együtt csicseregnek, és élik az úriasszonyok gondtalan életét. Nem stílustalan, de nem nagyon szerethető dívák, ezt le kell szögeznünk. A négy tapasztalt színész esetében fölemlegethetnénk a múltat, a Szomszédokat, a Lindát, a Szívek szállodája szinkronját, abbéli karaktereik folytatásának vagy épp ellentettjének beillő 200 első randi-beli alakításaikat, de a sorozat célközönségének valószínűleg ezek a címek feltehetőleg nem sokat mondanak, ezt a vonalat hagyjuk is.
 
A főszereplő, Luca önértékelési zavaraiból adódó slamposságát már említettük, és tettünk utalást az álmodozó és agyonbonyolító hajlamára is. Ez utóbbaikban helyenként túlmegy a figura tekintetében legújabb kori mintának számító Bridget Joneson is. Ellentétben azonban a londoni médiamunkásnővel, Luca rendezettebb környezetben él, és jóval hosszabb szoknyákban jár. Gáspár Kata nem vegyíti fölöslegesen a habkönnyűt és a melodrámát. Ő a tipikus szomszédlány, aki néha sok, de nyugodtan rábízzuk nyaraláskor a lakáskulcsot. A kora harmincas nézőknek pedig alighanem azonosulási lehetőséget is kínál. A jóval nagyobb amplitúdóval működő nővér mellett elhalványul az egyébként félszegebb, mégis meglepőbb, radikálisabb lépéseket hozó Zita: Kovács Panka lassú vízhez hasonló alakításában, ami azután partot mos.
 
Szintén pozitívum, hogy a sztereotip „segítő meleg barát” típus történetszálát feldúsították, habár nem ártott volna a kétségbeesett szerelmi bánatot pasztellesebbre venni Járai Máté karakterénél. Esik férficsók, sőt nőicsók is, beszélnek a biszexualitás elfogadásáról, és teszik ezt teljes normalitással, nem ilyen vagy olyan szövegkiemelővel aláhúzva. Az is mindenképp dicséretes,  ahogyan az ötvenes-hatvanasok létező szexuális vágyait kezelik. Itt sem ciki, ha coach-hoz jár az ember lánya. A föld fölött lebegő, lélekből és empátiából dolgozó lélekbúvárt, Artúrt az előbbieket pontos egyensúlyban és humorban is stílusosan játssza Őze Áron. Az pedig egész meglepő ebben a zsánerben, hogy elhangozhat a „mindenki mutyizik, ez Kelet-Európa” megjegyzés. Jó nézni az életszerű, méretes, levegős tereket, az igaziságból viszont hiányzik a valódi atmoszféra. Helyenként a mondatok is kopognak, túlírtak a párbeszédek, az idő nyúlik, nem sűrül, és képernyőn keresztül már idegesítő a naivitás.
 
Budapest távoli, agyonretusált képeslaparcát kapjuk a drónokról, egy vonzó, foltmentes, nem rohanó, nem zsúfolt városét. Nem mondom, időnként szükség van erre, meg az olyan egyszerű és lélekkomfortosító életvezetési tanácsokra, mint „a dolgok legyenek áttekinthetőek, a csoki pedig jó tömény”. A romkom ugyanis nem az a műfaj, ahol szociografikus mélységeket kér számon a néző. Hanem drukkol a boldogságnak. Igaz, távirányítóval a kézben, mert már sürgetné a megnyugtató véget.
Szerző: Papp Tímea