A rendezvényt 14 éve Varga Mihály és Pásztor Erika Katalina, az Építészfórum alapítói azért találták ki, hogy hidat verjenek a szakadék fölé, amely a közízlés és az építész szakma törekvései közt éktelenkedik. Ezt szolgálja a Média Építészeti Díja névre keresztelt show, öt épület, illetve terv nyilvános bemutatkozása és zsűrizése. A versenyzőket nemzetközi szakmai zsűri választja ki egy év pályázati anyagából. A finalisták bírálata és a végső pontozás közönség előtt zajlik, Presser Pici, Tilla és Eszenyi Enikő helyett az építészeti Megasztárban kulturális újságírók kénytelenek okosakat mondani egy számukra idegen terület csúcsprodukcióiról, és hogy tanulságos legyen a kedélyes pontozgatás, három szakmai bíráló is kommentálja a házakat. Az esemény alkalom rá, hogy a köz bepillantást nyerjen abba, hogyan fest az építészet, mint közügy az építész szakma szemszögéből. Ahogy Sümegi Noémi zsűrielnök összegezte: évről évre tükrözi az anyag, hogy aktuálisan mi foglalkoztatja a magyar építészeket. Idén az, amit az egyik szakmai bíráló, Somogyi Krisztina találóan így fogalmazott: nem az épített ház, hanem az ember körül lévő tér.

Győr-Gönyü Országos Közforgalmú Kikötő

Mégsem ez a ház nyert, hanem egy távoli, egzotikus helyszínen szolgálatot teljesítő, igen prózai funkciójú alkotás, a Győr-Gönyü Országos Közforgalmú Kikötő – tudják, ahol hajóvonták találkozása tilos… Aki romantikus vasmacska-designra és részeg matrózok sűrű tekintetére asszociál, súlyosan téved: a Hatvani Ádám, Korompay Attila és Dékány Tibor által tervezett rakodó szigorú építészeti eszközökkel megalkotott ipari létesítmény, amely tekintélyes szerkezeti bravúrral, hatalmas konzolos – alátámasztás nélküli – épületszárnnyal fordul a Duna felé, és bámul nagy üvegfelületeivel a szemközti nádasra. A tervezők a vízszintes toronynak aposztrofált figyelemreméltó gesztust azzal magyarázták, hogy „minek vertikális tornyot csinálni, ha nem lehet a legnagyobb”… Abban, hogy a zsűri a kifejezetten építész-szíveknek kedves alkotást ilyen nagyra értékelte, a megújult grémium átlagéletkora is szerepet játszhatott. Saját, kevésbé fennkölt megfogalmazásomban az építészetről szóló diskurzusban ma nem az az érdekes, hogyan néz ki a ház, hanem az, hogy miért, kinek, hogyan és miből épült. Nem a szimbolikus, nagy projektekről beszélünk persze; a nemzetközi zsűri elnöke, az A10 építészeti magazin főszerkesztője, Indira van’t Klooster kifejezetten arra törekszik, hogy évről évre olyan munkákat juttasson a döntőbe, amelyek egyfajta „szelíd”, takarékos építészetet képviselnek, és egyértelmű a közösségi hasznuk. Idén ezt a vonalat legegyértelműbben egy nagy volumenű épület, az Újpesti piac és rendezvénytér (Bun Zoltán, Bikki István – Firka Építész Stúdió) képviselte. A karakteresen beton csarnok afféle agoraként igyekszik szervezni Újpest közösségi életét. Megvalósítja azt, amit a plázák is megtehetnének, mégsem teszik: egyszerre árul banánt, fakanalat és kultúrát – mindezt kortárs látszóbeton szerkezetű tető alatt. A zsűri tán épp a súlyos betonfeeling ellenében jobban kedvelte a Graphisoft új fogadóépületét (Sugár Péter DLA, Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás), amely funkcióját tekintve ugyan csupán irodaház, építészeti megfogalmazása mégis utat talált a laikus szívekhez. Pedig semmiféle szívhez szóló cukiság nem segítette az azonosulást, hacsak a burkolatban itt-ott megjelenő kutyus és cicus lábnyomokat nem tekintjük annak. A nívós kortárs építészet hatott: jó arányok, mozgatható, játékos üveghomlokzat, befogadó, hívogató földszinti terek, derűs, némileg high tech eleganciát sugárzó architektúra, mely a Graphisofttal méltán asszociálható. Az embert szolgáló épített tér eleganciája.

Újpesti piac és rendezvénytér

Még a globalizáció emlőjén felnőtt fiatalság is idegenkedve fogadta a zsűri bevallása szerint legnagyobb fejtörést okozó épületet, a Budaőrsi ikervillát, Horváth Dénes saját lakóházát. A minden ízében kidolgozott, míves épület-tárgy első pillantásra ájult csodálatot, majd a „hogy lehet itt élni” kínzó kételyét ébresztette mind a laikus, mind a szakmai bírálókban. Hiányzott az otthagyott fél pár zokni, amit a mívesre csiszolt építészeti tökély nem tűr meg. Osztatlan elismerést váltott ki viszont a Kőzúgó híd, amit Gyergyócsomafalván ácsoltak lelkes fiatal építészek és helybeliek egy patak fölé. A Micimackó kuckójára hajazó projekt egyértelműen kilógott a mezőnyből, de közösségépítő szerepe miatt végül nem csak a közönségdíjat, de a zsűri által sebtében alapított különdíjat is elhozta.

A tervek esetében számított igazán a helyszíni prezentáció, hisz a mai technika már szinte bejárhatóvá teszi az elképzelt házakat is. Egy hospice ház, egy dohányszárító, egy lakótelepi közösségi központ és egy elhagyott épület újra-hasznosításával nyert ifjúsági ház előtt végül az érzelmesebb formavilág vitte el a pálmát. Nagy Mercédesz Erika hagyományos formában megálmodott Öreg-tó malma ökoturisztikai központ egy halódó táj felélesztésére, interaktív elemeivel a víz és a természet kapcsolatát demonstrálja szellemesen. Építészetileg ez a projekt állt legközelebb ahhoz a hagyományos ház-ideálhoz, amit a laikus közönség szívesen elfogad, sőt szerethetőnek tart.

Rudabányai Búvárközpont

Az index.hu közönsége viszont az eredményből ítélve a progresszív tábort erősíti, mert a netes közönségszavazáson egy lapostetős falusi intézmény nyert: a tengerszem varázslatos hatását legkevésbé megtörni igyekvő, terepbe süllyesztett Rudabányai Búvárközpont, Krajnyák Nándor Bence munkája. Csupor Anna Konténerházát az Index azért részesítette különdíjban, hogy felhívja a figyelmet a sajnálatosan feledésbe merült bölcsességre, amire hamarosan talán ismét szüksége lesz a világnak: a sok pénz nem old meg mindent!

A számtalan szponzor által adományozott különdíj közül kiemelkedik a Napiskola a Himaláján egyszerű, a helyi viszonyoknak megfelelő épülete – merthogy azon a tájon is megfordulnak magyar építészek: Szelecsényi Balázs, Bárdi Emese, Irimiás Balázs, Kacsó János és Fehér Anna. A fenti projektek sok képpel tanulmányozhatók az építészfórum. hu oldalán.

A 2017-es gálát megülte Pásztor Erika Katalina távozásának közeli traumája, tavaly rá emlékezve adta át az Építészfórum első ízben a Perika díjat, mellyel olyan építész tevékenységét szeretnék a jövőben rendszeresen honorálni, aki a szűken vett szakmai munkán túlmutató kulturális missziót teljesít. A FUGA Budapesti Építészeti Központ vezetője, és kirakatának szakállas ikonja, Nagy Bálint méltán érdemelte ki, hogy e sorban első legyen. Ahogy azonban a laudáció figyelmeztetett rá: vegyük észre, hogy a természetesen létezőnek tekintett „jó dolgok” mögött mérhetetlen munka áll. Az intelmet magunkává téve csak remélni tudjuk, hogy míg idén a grémium homlokára csapva egyhangú ítéletet hozott, jövőre nem az fog fejtörést okozni, hogy elfogytak a lehetséges jelöltek, hanem épp az ellenkezője – hisz addigra megújul az építészeti közélet, teret nyer ismét a személyes és online párbeszéd, és az építészet politikai csatatér helyett a kultúra természetes részévé válik.