Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VAJDÁBÓL NEM LETT JÓZSEF ATTILA

Világok között – Vajda Lajos élete és művészete / Ferency Múzeum, Szentendre
2018. nov. 26.
„Az üresen hagyott háttér Vajda számára a végtelen” – írja róla az alkotótárs és egykori hitves, Vajda Júlia. Vajda Lajos fiatalon lépett át a végtelenbe, 1941-ben, mindössze 33 évesen ragadta el tüdőbetegsége, melynek előszele már jóval korábban és huzamosan részt követelt az alkotó mindennapjaiból. Ennek lenyomata kitapintható az életműben. Képeinek tömörítettsége, a koncentráltság, az egyszerűsítés, ami fokozatosan elhatalmasodott a művészetében, ebből a betegségtudatból is fakadt. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Özvegye visszaemlékezései és a „Vajda posthumus sorsát” alakító (Petőcz György), emlékét átörökítő Rottenbiller utcai körnek köszönhetően (itt lakott társbérletben a művész halála után, 1949-től Vajda Júlia és második férje, a szobrász Jakovits József közös gyerekeikkel, valamint Bálint Endre és felesége, aki Vajda Júlia testvére volt), illetve mindazon feljegyzés, levél alapján, ami ránk hagyományozódott egy különc, egyedi utat járó zseni portréja körvonalazódik.
 
Fotó a megnyitóról.
Fotó a megnyitóról.
„Fájt neki a teljes, végzetes elszigeteltsége, egyedül érezte magát a kortársai között is, és egy ellenséges világban. Társakat nem keresett.” írja róla Vajda Júlia. Akadtak ugyan társak – a filozófus-festő Szabó Lajos közeli barát, Korniss Dezsővel együtt rója Szigetmonostort és Szentendre utcáit, motívumokat gyűjtenek, Ámosék, Bálint Endre is a szűkebb körükhöz tartozik – de enigmatikus, filozofikus, visszahúzódóbb alkata magányra ítélte, amelyet nagyfokú érzékenysége, az anyja korai halála és saját betegségtudata tovább fokozott.
 
A tárlatot a művész és performer Bukta Imre nyitotta meg, aki egy fiktív találkozást mesélt el a Szentendréhez szorosan kötődő Vajda Lajos, illetve az ott később róla elnevezett Stúdió, a VLS-hez tartozó mai kortárs alkotói kör között. Bernáth(y) Sándor, ef Zámbó István, feLugossy László és a történetmondó Bukta Imre közös, a nagy előddel vívott csatája ez. Amolyan Karinthy módra való leszámolás a Mesterrel, akivel a szentendrei térben – hol máshol – összenéznek egy pillanat erejéig a profán tanítványok. 
 
Az egykori Vajda-kör jelenséget így vizionálja Bukta: „(…) Le igen, de fel nem – poénozott fe Lugossy Laca, a téma az utcán hever, seperjük össze a maradékot. Fiúk, mondom néktek, ez a fickó akkora, hogy egyszer róla nevezitek el a társaságot. Nincs egyedül, többen vannak, itt jönnek-mennek a városban, fura alakok, de nem úgy, mint mi, akik kikiáltottuk magunkat fura figuráknak. Ők másképp azok. Nem farmert viselnek, kopott bársonykabátban, langaléta nadrágban, lyukas cipőben, hónuk alatt mappával sietnek ide-oda, nézegetik az épület homlokzatokat. Néha összefutnak a patak parti kocsmában, izzóan beszélnek a művészetről, Párizsról, kitárják egymásnak a mappáikat, aztán eltűnnek egy sikátorban, vagy futnak a HÉV-hez. Ámos, Czóbel, Korniss, Lajos meg a többiek. (a teljes Bukta-szöveg itt érhető el.)
 
A művész pályájának egészére reflektáló tárlat alapos, átgondolt, az eddigi Vajda-kiállítások legteljesebbje, 150 alkotást mutat be, köztük igazi kuriózumokat. A Világok között – Vajda Lajos élete és művészete című kiállítás valódi támpontot ad az alkotót kevésbé ismerőknek, illetve újdonságokkal is szolgál, hiszen több tucat eddig lappangó kép kerül bemutatásra, amelyek jobban rávilágítanak az 1922-től 1930-ig terjedő, a köztudatban eddig rejtőzködőbb korszakként definiált időszakra, mely Vajda művészi útkeresésének a periódusa.
 
A kiállítás a külső és belső okokra rávilágítva vezet végig az életmű alakulásának fontos fázisain, ráadásul – teljességre törekedvén -, a kurátorok összehangolták a művész feleségének, a szintén jelentős festőművész Vajda Júlia (1913–1982) kiállításának a megnyitásával, mely a Szentendrei Képtárban látogatható ugyancsak 2019. március végéig (a „Mégis legyen kiállítás…” – Vajda Júlia élete és művészete című kiállításra jelen írásban nem áll módunkban kitérni).
 
Vajda Lajos négy éves párizsi tartózkodása után – az új ihletforrások miatt jelentős (kollázs, orosz avantgárd, Chagall, primitív művészet) – fokozatos változás tapasztalható a képein: a játékosság és a mélység egyszerre domináns, a gyerekrajzszerű dekoratív elemek mögött a festő mélységet ad a formának, a motívumok összeállnak és készül a destrukció. A színes ablakok mögött titokzatos alak sejlik fel (Szigetmonostori ablak, 1935), a vegytiszta népi motívumokat hordozó kék-fehér házon a forma kezd eluralkodni: a keret és a díszítő elemek az absztrakció fele mozdulnak immár (Szigetmonostori ház, 1935). A Maszk holddal (1938) című dekoratív montázson sokasodnak, felerősödnek a görbék.
 
Bukta Imre megnyitó beszéde.
Bukta Imre megnyitó beszéde.
Vajda Lajos egyetemességét jelzi, ahogy a civilizáció válságából kereste a kiutat, és ennek számára egyetlen módja volt: a koncentrált, minden mást háttérbe szorító alkotói lét, hisz csak a produktum éli túl. A modernizmus, a kor embere, a párizsi kollázsairól átsüt a humanizmus, ezeken Gandhi, a kínai kivégzések, rabszolgák is megjelennek. Intellektusa átszőtte a képeit: formai analízisre, a filozofikus elmélyedésre csodás például szolgálnak a montázstechnikával egymásra vetülő, párbeszélő rajzai (Rajzmontázs fekete arcú Krisztus alakkal, Fej házzal, Barátok, 1937)
 
Kísérletező kedvvel vizsgálgatja a különböző, egymás mellé helyezett tárgyak és motívumok kölcsönhatását: Lámpa, oszlopok, levelek, Könyvlap szomorúfűzzel, Lámpaember ablakkal/házzal/kézzel – sorozat (1937), illetve a korábbi, színes csendéletek is érdekes képzettársításokról tanúskodnak: maszk, gyufa és üvegek kerülnek össze a vásznon (Csendélet üveggel és gyufával, Csendélet patkó alakú asztallal 1934).
 
Virtuóz rajzoló: vonalrajzain – ilyenkor többnyire a ceruza felemelése nélkül alkot történeteket – megelevenedik a szentendrei utcakép, ugyanaz a Szentendre, ami a realisztikusabb, korai szénrajzokon mágikus, nyugodt és sokat ígér. Ugyanaz a Szentendre, ami később – a művész által sokat emlegetett Chagall alkotásaira oly jellemző módon – lebeg, majd feloldódik (Lebegő házak, 1937, Szentendrei házak feszülettel, 1937). A város mint téma ugyanis eltűnik, Vajda dekonstruál, hogy újraértelmezhessen és kizárólag a csupasz forma, a vonal maradjon. A végén, az 1939 és 1940 között készült legutolsó nagy absztrakt és expresszionista szénrajzain már csak a gyökerek maradnak: a mítoszok világa, a hullámzó ősnövényzet, amelyet körbezár a szünet, a csend: a vajdai végtelen (Gyökérvilág, Őshegy, Szörny kék térben, Kristályosodó formák, Utak). 
 
Fotók: Ferenczy Múzeum
Fotók: Ferenczy Múzeum
A magyar művészetben a figuratív világ fokozatos absztrakcióvá lényegülésének folyamata például Rozsda Endrénél is megfigyelhető, ám ő teljesen kitölti a vásznat, túlburjánzik és színes, míg Vajdánál szellősebb, aszkétikusabb ez a metamorfózis, ő teret hagy a végtelennek. A vajdai világgal szűkebb párhuzamba hozható művészi alkotások az észak-amerikai Jackson Pollocknál köszönnek majd vissza: Vajda egyetemessége és egyedisége ebben is megmutatkozik.
 
A Vajda-kiállítás fontos elemei az önarcképek – rögtön a bejáratnál megszemlélhető a többségük – és jól leképezhető általuk is a figuratívból az absztrakcióba vezető út. A megtekinthető egyik legkiemelkedőbb alkotása az Ikonos önarckép (1936), a részben szerb földön nevelkedett, az ortodox közösségi kultúrához kötődő festő egy ikonosztázba helyezi magát, finom, letisztult, kerekített formát alkalmaz, ahol a szakralitás elemei jelen vannak (kék, arany, csillagok). A jellegzetes krisztusi kéztartás itt elmarad, minden bizonnyal a forma tisztasága miatt, a kiállítás végén megtekinthető viszont a Felmutató ikonos önarckép 1936-ból, Vajda egy másik főműve.
 
„Mindig várt valami csodát, hitt a csodában”, írja róla özvegye, hangsúlyozva, hogy ezeket az apró csodákat meg is találta, azok megnyíltak számára Párizs és Szentendre utcáin. 
 
A megnyitón Bukta Imre Bernáth(y) Sándor szájába ad egy fontos mondatot: „Vajda a képzőművészet József Attilája, de megfordítva is mondhatom, Attila a költészet Vajda Lajosa”. Találó, talán csak annyit lehetne pontosítanunk, hogy Vajdából nem lett József Attila mégsem. A magyar képzőművészeti kánon nem csinált belőle József Attilát. Még nem. 
 
A kiállítás 2019. március 31-ig látogatható. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek