Idén harmadik alkalommal költözött Taliándörögdre a Színház- és Filmművészeti Egyetem a tíznapos Művészetek Völgye idejére. A fadeszkákból tákolt SZFE Globe idén is recsegett-ropogott, de valahogy még ennek is külön bája van a Völgyben, mint annak is, ahogy a teltházas előadásokra mindenki előzékenyen összehúzza magát, hogy minél többen beférjenek a meghívott színészosztályok előadásaira. Minden zug ülőhellyé válik, ahol még akad egy zsebkendőnyi hely, a sörpadokon, a párnákon, a földön ülve.

Az első hétvégén az idén másodéves Pelsőczy Réka-Rába Roland osztályt láthattuk a Globe-ban.  Az  esemény különlegessége, hogy  ennek a fiatal osztálynak ez volt az első nyilvános előadása valódi közönség előtt, hiszen az első két év mesterségvizsgái mindig zárt ajtók mögött zajlanak az egyetemen. Az első napjukon az osztályvezető tanárok rendezésében Ödön von Horváth Kasimir és Karoline-jét láthattuk. A darabválasztás tökéletes a hét fiúból és négy lányból álló csapatnak ahhoz, hogy az egyes jelenetekben cserélgessék egymás között a fontosabb szerepeket, ahogy az egyetemi színész vizsgáknál ez bevett szokás. Ez remek lehetőség a fiataloknak arra, hogy az általuk létrehozott finom karakterbeli különbségekben mindenki megmutassa a maga értelmezését, hogy mit gondol erről a különös párkapcsolati válságról, összetartozásról és elhidegülésről a két címszereplő között. Kasimir és Karoline figurája ezáltal sokszínűvé válik,  mégis végig koherens marad a szerepcserék ellenére is. Ebben a zenés mesterségvizsgában az énekelt és bejátszott dalok műfajilag rendkívül vegyesek. Az Oktoberfest sramlizós, virsli zabálós sztereotípiáihoz techno party és Nena 99 Luftballons-ja keveredik, a csalódott huszonéves Kasimirok pedig kórusban éneklik a magány legfájdalmasabb soraiként, hogy „Fuck you bitch, you broke my heart”. 

A következő napon a Pelsőczy-Rába osztály mozgásvizsgáját láthattuk, Mítoszok és mesék Pápua Új-Guineából címmel. A kiválasztott rövid tanmesékhez a hallgatóknak kellett kitalálniuk a tavaszi félév során a koreográfiákat, amiben Hegymegi Máté fizikai színházi rendezőként segítette őket. A szövegek helyenként már magukban nagyon humorosak, a színészek pedig az általuk kitalált mozgássorokkal, hangokkal és gesztusokkal még szellemesebbé és meseibbé teszik azokat. Eredetmítoszokat látunk az emberiségről és az állatokról, melyek legalább annyira tűnnek egzotikusnak, mint ismerősnek számunkra. A kezdő jelenetben megtudhatjuk, hogy hogyan szedték ki bambusznádból a nők a férfiakat, hogy egymáséi lehessenek, az utolsó mesében viszont hat nő a Holdig menekül azért, hogy elrejtőzzön erőszakos férje elől. 

Az egyik legnagyobb sikert az Ódry Színpad repertoárjában is szereplő Félelem és fogcsikor- Zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban aratta az SZFE taliándörögdi színpadán, amely Bertolt Brecht Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban című művéből készült, tíz képből álló jelenetfüzér. Tárnoki Márk rendezőként a negyedéves zenés színészosztály tagjaival (Nagy-Bakonyi Boglárka, Hunyadi Máté) és a most végzett Zsámbéki-Fullajtár osztály diákjaival (Messaoudi Emina, Martinkovics Máté, Szántó Balázs, Vizi Dávid) egy végtelenül abszurd és fájdalmasan aktuális előadást hozott létre. Fekete Ádám dalszövegeiből megtudhatjuk, hogy szerencsére nekünk ma már semmi közünk azokhoz a borzalmokhoz, amelyekről Brecht írt a 30-as évek Németországában. Hiszen társadalmunk már csak letűnt korok történelméből ismerhet olyasmiket, mint hogy az újságok féligazságokat és ferdített tényeket közölnek, vagy hogy egy bíró minden döntésében egy felsőbb hatalmat szolgál ki. Olyat se látunk mostanában, hogy valaki üldözötté válik saját hazájában. Az előadás tele van humorral, amiben remekül oldódik az a hátborzongató érzésünk, hogy mégiscsak közelről ismerjük ezt a világot. A darab utolsó jelenetét követően viszont megsemmisülve hagyjuk el a nézőteret, miután végignéztük, ahogy Messaoudi Emina zsidó asszonya összepakolja a bőröndjét, hogy férjének ne okozhasson gondot a jövőben. Végül a zenés nyomorgásból már csak egy dal marad hátra, amelyben a színészek elmondják, hogy azért nagyon jó lenne, ha ezek után kapnának még munkát akár Pesten, akár vidéken, hiszen ők mindent megtettek, hogy elkerüljék az áthallásokat és kínosan ügyeltek arra, hogy nehogy bárkinek is kellemetlenséget okozzanak. 

Idén a szervezők a harmadéves kaposvári színészhallgatóknak is lehetőséget biztosítottak, hogy a Nemzeti Színház és a Bethlen Téri Színház után az SZFE Globe-ban is bemutatkozhassanak a Carmina Buranaval. Habár Cserhalmi György osztályának előadása egy egyetemi mozgásvizsgának készült, jóval túlmutat azon. Blaskó Borbála festői képekből álló tánc- és mozgásszínházi koreográfiája és Carl Orff világhírű kantátája (amit a színészek énekelnek szinte végig) felejthetetlenül szép pillanatokat teremtettek. Jó volt látni a két egyetem vizsgaelőadásaiból, hogy mennyi fiatal színészre lesz érdemes mostantól odafigyelni, akik új energiákat és színeket hoznak magukkal. Felemelő volt látni azt is, hogy mennyi fiatal préselődött be nap mint nap a taliándörögdi Shakespeare színház nézőterére, hogy a recsegő deszkákon bátor és friss színházat láthassanak.