Siklósi Örs: A Dangerous szerintem egy jól megírt, menő dal, amit eljátszottam az egyik szólókoncertemen. Ilyenkor fel szoktam venni a dalt, hogy otthon elbabráljak vele, és ennél úgy éreztem, nem áll jól neki az angol, mert rossz a kiejtésem. Magyar szöveget akartam hozzá, és pont egy József Attila-kötet hevert előttem. Gondoltam, egy popdalhoz József Attilának is a popos oldala illik, ezért választottam a Karóval jöttélt. Meglepően jól működött a fúzió, úgyhogy kitaláltam „A líra POP” projektet, amihez több dal is készül, Petőfit például Ellie Gouldinggal, Varró Danit meg Hailee Steinfelddel (Starving) hozom össze. Szeretném, ha az irodalmárok a popzene, a zenehallgatók pedig az irodalom felé nyitnának. Jól járna vele mindenki, mert a mai popzene sem rosszabb, mint a régi, csak az iránt nosztalgiát érzünk, a középiskolások közül pedig sokan írták, hogy így szívesebben megtanulják majd a verset.

 

R: Az AWS szövegeiben is felbukkannak versrészletek, a Te is félszbe Nagy Lászlót (Ki viszi át a szerelmet), a Buried Attitude-be Áprily Lajost csempésztél (Akácerdő viharban). Miért fontos ez neked?

 

Siklósi Örs

SÖ: Magyarországon kétféle metálzenekar van: az egyik az életérzésről énekel, hogy meg kell élni a pillanatot, a másik pedig a bölcsészmetál, ami meg akarja fejteni a pillanatot. Az AWS valahol félúton van a kettő között. Eredetileg magyar szakra készültem, majd a Színművészetire jelentkeztem, csak nem vettek fel, szóval az irodalom és a versmondás mindig is közel állt hozzám. Az elmúlt 3-4 évet azzal töltöttem, hogy próbáltam megfejteni, mitől lesz jó egy dalszöveg, mert idegesítettek az első két lemezre írt, érthetetlen, Jim Morrison-os metaforákkal teli szövegeim, amikkel azt szerettem volna elhitetni, hogy nagyon művészi vagyok, pedig nem voltam az. Ma már arra törekszem, hogy egyszerűen, egy szép szóképpel fogalmazzam meg, amit mondani szeretnék.

 

 

SÖ: Attól, hogy úgy fogalmaz meg egy érzést, amiről már sokan írtak, ahogy senki más. Ha eleged van az életből, mondhatod azt, mint az Alvin és a mókusok, hogy „Ez a mocskos élet, ez a rohadt élet, ez a mocskos, rohadt, kurva élet”, de azt is, mint az Esti Kornél, hogy „Boldogság, te kurva”. Kell egy jó szópár, egy bemondás, amit mindenki megjegyez. Az új lemezen én ezt úgy írtam meg, hogy „az élet egy kibaszott csapda”, de ez inkább arra utal, hogy ha nem a felső egy százalékba születsz, akkor mindig alá leszel rendelve valakinek, és ebből a helyzetből nem tudsz szabadulni.

 

 

SÖ: Sokféle stílus keveredik az AWS-ben, mert mindegyikünket más zenék mozgatnak. Én a popzenét is bírom. A többiek sok modern metált, Periphery-t, Between the Buried and Me-t hallgattak, én pedig grunge-dzsal és Metallicával kezdtem, majd nu metallal, Limp Bizkittel, Kornnal, System of a Downnal folytattam, mert a metálban is azt szeretem, ha énekelni lehet a refrént.

 

 

SÖ: Hadd válaszoljak egy kérdéssel: művészet a színházban az üvöltés? A hörgés is egy önkifejezési eszköz a sok közül. Az embereket zavarja, ha kitépik őket a komfortzónájukból, de ettől még a hörgés nem lesz a sátán zenéje. Anno a Beatlest is annak tartották, most meg mindenki táncol rá.

 

 

SÖ: Engem zavar, hogy a mai sztárok nem vállalnak fel semmit a kiskutyák védelmén kívül, és azt is csak azért, mert épp veszi őket egy kamera. Én azt tudom felvállalni, ami évek óta zavar, és ez történetesen az, hogy a rock- és a metálzene nincs megfelelően képviselve a médiában. A közönség megmutatta, hogy van rá igény, amikor kijuttatott minket az Eurovízióra, az Apey & the Pea-t pedig a Szigetre a Nagy-Szín-Pad nevű tehetségmutatóban, úgyhogy talán már a média is kezd olyan piaci résként tekinteni a metálra, amit eddig elfelejtett kihasználni.

 

 

SÖ: A rockerek olyanok, mint a magyarok: folyton azt érezzük, hogy szar nekünk. Ha van egy külső hatalom, akkor félünk tőle, ha viszont nincs, akkor az a baj. Én is háborogtam, amikor Vörös Attila [a Nevermore és a Leander egykori gitárosa – S.T.] elment az Éjjel-nappal Budapestbe, de beláttam, hogy fontos, hogy legyenek olyan emberek a médiában, akik értéket képviselnek, amennyiben ez nem ütközik az elveikkel. Mi például soha nem vennénk fel tao-pénzt, hogy felléphessünk az Arénában, nem játszanánk pártrendezvényen, és a Sztárban sztárt vagy a Celeb vagyok, ments ki innen!-t se vállalnánk be, de A Dalban nem kellett olyasmit csinálni, amitől bohócnak éreztük volna magunkat.

 

 

SÖ: A Beatrice-darabban is csak eltátogjuk a számokat. Az Eurovíziót úgy fogtuk fel, mint egy színházi szereplést, ami lehetőséget ad arra, hogy megmutassuk a zenénket. Utána kaptunk felkérést, hogy egy valag pénzért playbackeljük el a Viszlát, nyárt egy rendezvényen, de nemet mondtunk. Pár héttel később meggondolták magukat a szervezők, így mi leszünk az egyetlen zenekar, amelyik élőben játszik azon a rendezvényen.

 

 

SÖ: Az AWS-sel még soha nem osztottunk pénzt koncert után, de most úgy néz ki, hogy fél év múlva talán már tudunk, ha kihasználjuk az Eurovízióval jött figyelmet. Még soha nem ért annyira célba a zenénk, mint most: egy héttel A Dal megnyerése után mondta a kiadónk, hogy amit 12 év alatt elértünk, azt újra elértük egy hét alatt. Azt viszont nem hiszem, hogy valaha is ebből fogunk megélni. Én nem is szeretnék, mert az lenne jó, ha az AWS mindig a lázadást jelentené. Azt, hogy öt napig szívok a melóban, de a hétvégi koncerten végre jól érzem magam. Nagy dilemma a zenészeknek, hogy amikor befutnak, továbbra is azokból a dalokból élnek, amikben még a nyárspolgári értékrendet támadták, de elkényelmesedve már nem tudják hitelesen énekelni ezeket. Ha tartanák magukat az elveikhez, ki kéne dobniuk a dalaik felét. Én ezt szeretném elkerülni.

 

 

SÖ: Mindig lesznek fiatalok, akik igénylik majd, hogy a fiatal zenekarok lázadjanak. Én még Depresszióra és Subscribe-ra lázadtam, a maiak már Apey-re, Stubbornra, vagy épp AWS-re. A tinédzsereknek szükségük van rá, hogy megkérdőjelezzék a világot, pláne manapság, amikor a politika a divide et impera elve alapján megosztja a társadalmat, és előírja, hogy mindenkit gyűlölni kell. Gyűlölni a migránsokat, amiért idejönnek a szétbombázott hazájukból, a cigányokat, amiért a szocializmus óta nem volt olyan cigánypolitikánk, ami kiemelte volna őket a szegénységből, vagy épp a fideszeseket, amiért hisznek abban, hogy ez az ország így megy jó irányba.

 

 

SÖ: Nézd, kormányt meg hatalmi elitet nem mi fogunk váltani. Ha már annak sincs foganatja, hogy tízezrek mennek ki az utcára, akkor egy koncertnek sem lesz. De kis változásokat el lehet érni. Azt el tudom képzelni, hogy aki eljön a koncertünkre, utána kicsit toleránsabban viszonyul majd a másik emberhez, mert egy dalszöveg elgondolkodtatta.

 

 

SÖ: De az, de én csak a kétharmad ellen foglaltam állást. Szerintem jelenleg nincs olyan párt a Fideszen kívül, amely el tudná vezetni az országot anélkül, hogy csődbe vinné. Engem az zavar, hogy túl sok hatalmat kaptak, és átírták a választási rendszert, hogy megtartsák azt. A történelem megmutatta, hogy soha nem sül el jól, ha valaki teljhatalomhoz jut, és a Fidesz törekvései a bíróságok kiherélésével azt mutatják, hogy nem akarják, hogy bárki beleszóljon az uralkodásukba. De az is lehet, hogy én is csak hipochonder vagyok, mert bár próbálok különböző irányultságú sajtótermékeket olvasni, még mindig az Index, a 444 és a 24.hu hangja ér el a legmesszebb.

 

 

SÖ: Mivel nem az AWS-ből élek, nem zavar, ha megbántok valakit. Az őszinteség célravezetőbb, mint meghunyászkodva csöndben maradni azért, hogy többen hallgassanak. Azzal van csak gond, ha egy zenész elköteleződik valamelyik oldal irányában, mert azt valószínűleg anyagi megfontolásból teszi, hogy felléphessen pártrendezvényeken és több NKA-s pénz csorogjon neki.

 

 

SÖ: Annál a klipnél az jelentette a problémát, hogy sokan nem értették, miért szerepelnek benne ’56-os hősök, de ők ellenpéldaként kerültek be, mert a magukat demokratának valló, de csak az anyagi javaikat növelő politikusokkal ellentétben tényleg tettek valamit az országért. A zenekar életében ez a klip volt a vízválasztó: azóta megszokták, hogy beszélünk a politikáról. Korábban is beszéltünk róla egymás között, de szükségét éreztük, hogy a dalokban is foglalkozzunk a jövőnkkel, hogy úgy érezzük, amit tudtunk zenészként, megtettünk. Vesztenivalónk pedig nincs, hiszen a királyi tévébe is bekerültünk, pedig soha nem rejtettük véka alá a véleményünket. Az elődöntő után mondta az egyik barátom, hogy szerinte mi fogunk kijutni Portugáliába, ugyanis épp azzal lehet megmutatni, hogy minden jól működik Magyarországon, hogy még egy rendszerkritikus zenekar is kikerülhet az Eurovízióra.

 

 

SÖ: Biztos van fentről ukáz, hogy mit lehet és mit nem. Egy Viszlát, NER!-rel mi sem jutottunk volna tovább. De szerintem jól működik A Dal, mert évről évre olyan előadót küldenek az Eurovízióra, ami érdekes a külföldi nézők számára. Nem is értek el a magyar produkciók rossz helyezést – az AWS-t kivéve. (nevet)

 

 

SÖ: Nem érzem magam szélsőjobbosnak attól, ha olyan színházban játszom, aminek szélsőjobbos nézeteket vall az igazgatója. Ezzel a logikával A Dalban sem szabadott volna játszanunk, mert migránsoztak a reklámszünetben, a focisták pedig nem léphetnének pályára, mert a félidőben híradót sugároznak. Olvastam, miket mondott Dörner György, de nekem nem vele kell szimpatizálnom, hanem a darabbal, és a 80-as évekbeli Beatrice számomra példaértékű. Ezzel együtt a baloldali kötődésű underground kultúrában is teljes mellszélességgel veszek részt. Én akkor érzem jól magam, ha mindkét oldalon megfordulhatok, mert akkor tudok reális véleményt alkotni róluk. A baloldali médiának az a feladata, hogy kiemelje a rendszer hibáit, de ettől még ugyanúgy különböző érdekek vezérlik, mint a kormánypártit. Ha a Lidl főnöke náci lenne, azt nem biztos, hogy megírnák, de ha a CBA-é, azt biztosan. Amit a 444-en olvasol, az nem feltétlenül fedi a valóságot.

 

 

SÖ: A sajtóban lehet, hogy így van, de a valóságban ez sokkal könnyebben működik. Az a tapasztalatom, hogy igenis van átjárás.

 

 

SÖ: Abban, hogy közösséget alkotunk a közönségünkkel. A rockzenére általában azok fogékonyak, akiket kivetett magából a társadalom. Az AWS körül ezek az emberek egymásra találnak, velünk és egymással is tudnak beszélgetni, és ezáltal más közösségekben is könnyebben szocializálódnak. És megnyilvánul abban is, hogy karácsonykor szoktunk csinálni gyűjtést a rászorulóknak, legutóbb pél-dául egy borsodi cigányfaluba vittünk ajándékokat, utána pedig ottmaradtunk zenélni a gyerekekkel. Jövőre szeretnénk ezt több alkalommal is megejteni, mert szörnyű, hogy csak karácsonykor nyílik meg az ember szíve.

 

 

SÖ: 18 éves koromban költöztünk be Budakesziről, ahol mindenki ismerte egymást, 30 méterre volt az erdő, és sétálhattam mezítláb a főtéren anélkül, hogy hülyének néztek volna. Budapesten viszont szmogos volt a levegő, az emberek idegenek, és nem lehetett úgy megmozdulni a lakásban, hogy ne kopogna át a szomszéd. Azóta megszoktam a fővárost, és már szeretek Budapesten élni. Na, tessék, most jövök rá, hogy már nem őszintén éneklem a Budapestet. Lehet, hogy ezentúl nem fogjuk játszani, mert pont ilyen apróságokon múlik egy zenész hitelessége.