Iszlám és Firenze. Művészet és Műkincsgyűjtés a Mediciektől a XX. századig / Uffizi Képtár és Bargello Múzeum, Firenze
2018.07.29.

Az iszlám és Firenze kapcsolatát mutatja be az Uffizi Képtár új kiállítása, amely a Bargello Múzeummal, a tárlat másik helyszínével közösen készült. A muzulmán és a keresztény világ egymásra hatását, és a vallások közötti, már a középkortól számon tartott dialógust bemutató kiállítás kurátora Giovanni Curatola, az iszlám művészetek elismert olasz kutatója. MAÁR ÍRISZ ÍRÁSA.

A kiállítás Szíria, Perzsia, Egyiptom és az Oszmán Birodalom köré csoportosítja elbeszélését. Tematikus rendben mutatja be, miként hatottak ezek a birodalmak az európai, kiváltképp az itáliai kézművesekre, tudósokra, a politikára, a képzőművészekre, illetve hogyan vált ez a hatás kölcsönössé. Kiderül egyebek mellett, hogy már a Mediciek számára is mennyire fontos volt a keletről származó használati tárgyak, műkincsek gyűjtése, és hogy a későbbiekben ugyanilyen meghatározó volt Firenze életében az iszlám kultúra kincseinek beszerzése.


A Firenzei Központi Nemzeti Könyvtárban őrzik például a kiállításon most megtekinthető perzsa epikus költemény legrégebbről fennmaradt, 1217-es változatát, a Firdauszí nevéhez köthető Sáhnámét, azaz a Királyok Könyvét, mely a perzsa önmeghatározás alapművének számít. És itt látható a Masnavi című munka 15. századi változata is, melynek szerzője Rúmi, a perzsa szúfikus költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. A Cosimo de’ Medici által alapított, szintén Firenzében található Biblioteca Laurenzianából hozták a kiállításra az I. Nagy Szulejmánnak dedikált, 1570 tájáról származó Subhat al-Akhbar (A Világtörténelem Rózsafüzére) Shafi’i Sharif által készített változatát, azaz a próféták és uralkodók leszármazását tartalmazó tekercset, mely egészen Ádámtól, az első embertől és prófétától származtatja az uralkodókat és a prófétákat, és amely az oszmán politikai ideológia legitimálására szolgáló irat szerepét töltötte be. Megtalálhatjuk ugyanakkor Euklidész Geometriájának arab nyelvre ültetett változatát, amelyet a híres római nyomdában, a Ferdinando de’ Medici által, VIII. Gergely pápa szorgalmazására, épp a keresztény világ írásainak arabra fordítása céljából alapított Typographia Mediceában nyomtattak. A kiállítás kiemeli a két kultúrát meghatározó jelentőségteljes iratok oda-vissza történő cseréjét, valamint rávilágít, hogy a klasszikus görög-római tudás, mely keresztény kultúránk gondolkodásának is alapkövévé vált, miként nyert visszhangot a muzulmán gondolkodók, például Avicenna vagy Averroës körében.

Bár körülbelül kétéves kutatómunka előzte meg a kiállítás megnyitását, még mindig maradtak homályos pontok annak földerítésében, hogy pontosan hol, Egyiptomban vagy esetleg Szíriában készültek azok a fémedények és lámpások, melyek megjelentek a XV. században a velencei piacon is, és amelyeket indázó növények motívumai, arabeszkek díszítettek, és sokáig a velencei-szaracén névvel utaltak rájuk. Érdekességük azonban, ahogyan a kiállítás magyarázza, hogy olykor két muzulmán kézműves névjegye jelenik meg rajtuk, néha latin betűkkel, illetve hogy néhol európai nemesi címerek is láthatók. A kiállítás felsorakoztat belőlük néhányat, valamint dialógusba helyezi őket az itáliai mesterek munkáival, melyekre nagyon nagy hatást gyakoroltak a muzulmán világból érkező tárgyak és azok motívumai.


A kiállítás perzsa, török, egyiptomi szőnyegek, függönyök, asztali szőnyegek egész tárházát vonultatja fel, például az egyiptomi mameluk dinasztia kézműveseinek munkáit, majd rávilágít, hogy ezek kereskedelme oda-vissza zajlott Itália és a muzulmán államok között, így a gyakorlatban is helyet cseréltek. Ezen fölül bemutatja azt is, hogy a motívumok kölcsönhatása is mennyire jelentős volt. V. Miklós pápa ünnepi palástját, valamint II. Piusz pápa miseöltözékét hozza példának, melyeket markáns, szerteágazó virágmotívumok díszítenek, amelyek annyira jellemzőek a muzulmán textilekre. Azzal a különbséggel, hogy ezek történetesen szenteket is ábrázolnak. Fontos továbbá, hogy a karakterisztikus, indázó motívumok megjelentek a Mediciek ruházatán is, erősen befolyásolva a kor divatját; ez figyelhető meg Lorenzo Vaiani Toledói Eleonórát, Firenze második nagyhercegnőjét és fiát ábrázoló, 1545 körül készült festményén, valamint a kép mellé helyezett, az eredeti, XV. századi, firenzei mesterek készítette bársonyszövetek mintáin.

Török és egyiptomi sisakok, fejszék, lószerszámok részei is megtalálhatók a kiállításon, illetve egy 15. századi, a mameluk dinasztia névjegyét viselő díszzubbony is. A 19. század egyik legjelentősebb firenzei műgyűjtőjének, az angol-olasz származású Federick Stibbertnek a gyűjteményéből származik továbbá az az 1520-1530 tájékán készült jatagán (török kard), melynek aranyveretes elefántcsont „szulejmáni” markolatát türkizzel és rubinttal díszítették.

Fotók: Uffizi Képtár
Fotók: Uffizi Képtár

A politikai élet összefonódását is bemutatja a kiállítás. Az Oszmán Birodalom térhódításai a perzsákat is érintették, így összefogás alakult ki az akkor Perzsiában hatalmon lévő szafavida uralkodói család és az érdekelt európai államok között, mely szintén felpezsdítette a kulturális kölcsönhatást. A kiállítás a párhuzamosságra is fölhívja a figyelmet, például II. Mehmet török szultán és Lorenzo de’ Medici között; bemutatja, hogy tetteik és törekvéseik mennyire hasonlóak voltak, kulturális különbözőségeik és földrajzi távolságuk ellenére: mindketten előszeretettel pártfogolták a művészeteket, és igyekeztek megszilárdítani államuk rendjét.

Cristofano dell’Altissimo nevéhez köthető az Uffizi Képtár híres történelmi alakok arcképeit ábrázoló festménygyűjteménye, melyek többségét Cristofano I. Cosimo de’ Medici megbízására főként Paolo Giovio gyűjtő festményeiről másolta. A kiállítás saját terébe helyezi II. Mehmet, a mostanság ismét hírhedtté vált I. Nagy Szulejmán, Hürrem szultána és Hajreddin Barbarossa pasa alakját, Dzsem szultán, valamint Káitbej egyiptomi mameluk szultán arcképét.

A muzulmán világ kereszténységre gyakorolt hatásának összegző bizonyítékaként értékelhető az a kép, amely a tartalmas séta végén, mintegy annak megkoronázásaként látható: a Gentile da Fabiano festette Napkeleti bölcsek hódolatán Mária és József glóriája arab betűkkel van kidíszítve, valamint a jelenet szereplőinek öltözéke is a keleti mintázatokat idézi fel.

Látható és belátható, hogy a két kultúrkör nem áll annyira távol egymástól, hiszen ugyanattól az őstől eredezteti magát, és különválásuk után is különböző szinteken és formákban kölcsönhatásban éltek egymással. A kiállítás történelmi, mégis nagyon is kortársi: a legaktuálisabb és legtöbb konfliktust rejtő kérdésre igyekszik felelni az iszlám és a kereszténység kapcsolatának bemutatásával. 

A kiállítás szeptember 23-ig tekinthető meg.
Szerző: Maár Írisz