Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MINDENKI ABIGÉLJE

Abigél
2018. máj. 7.
1978 áprilisában mutatták be Szabó Magda 1970-ben nagy sikerrel kiadott ifjúsági regényének négyrészes tévéfilmváltozatát. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Ma már mosolygunk azon, hogy a korabeli cikkek azt írták, a Magyar Televízió rizikót vállalt, ugyanis az akkor szokásos, általában keddi vagy csütörtöki sorozatnappal és heti egy epizóddal ellentétben két hét alatt, péntek-vasárnapi sugárzással adták le az Abigélt. Főműsoridőben egy ifjúsági történetet. Az all in bejött. És nem csupán azért, mert nagyon mást úgyse tudtunk volna nézni.
 
Szerencsi Éva és Piros Ildikó
Szerencsi Éva és Piros Ildikó

Szabó Magda a pedagógiai szempontokat sem figyelmen kívül hagyva írt regényt a háborúról, a kamaszlányok felnövéséről és egy szoborhoz fűződő rejtélyről. Ezek az egymást váltó és egymásra rakódó rétegek megmaradtak a filmben is, sőt már a főcím előtt megjelennek képben, hangban. Robbanó lövedékek, alatta férfihangok konspirálnak és esküsznek, hogy Vitay tábornok lánya Árkodon biztonságban lesz. Hogy vigyáz rá a szervezet, a szövetség, sőt ha bármi történne vele, ha nem érné meg a felszabadulást, egy egész ország. „És Abigél” – teszi hozzá egy újabb férfihang. És amikor majd összeáll a kép, részekkel később, akkor jövünk rá, miért Garas Dezső mondja ezt a mondatot.

 
Aztán felerősödik a szomorú-titokzatos zene (Palásti Pál csupa ilyet írt bele hangulatfestőnek, fullasztó, nyomasztó, rejtelmekkel teli szekvenciákat), majd egy megsárgult papírlap cirkalmányos piros betűkkel: Abigél. Szabó Magda ifjúsági regényének TV film változata. És aztán ki a szabadba, a szép nagy alföldi nyárba, ahol elegáns autóban fess úr és leánya suhannak az országúton. És miközben beszélgetnek, a lány számára megvilágosodik, nincs visszaút Pestre, az elmosódott képekben megjelenő emlékekbe, a délutáni teákra.
 
Aztán egy újabb éles helyszínváltással Árkodra érünk. Vastag falak, makulátlan rend, erődszerűen zárt épület, feltűnő, hogy úgy fényképezték, ne is látsszanak az ablakok. Az itt élő diákokhoz nem jut el a külvilág, közvetlenül nem érinti meg őket a háború. Az igazgatói irodában két robusztus férfi, két világ áll szemben egy védtelen pici lánnyal. Erős kép. Nagy Attila, a világi, ezúttal nem egyenruhában levő katona apa, a ráadott angolos eleganciájú öltöny mintha a kiugrási kísérlet irányát jelezné. Básti Lajos, az egyházi, akit meg a dupla dolgozat feketeséget halmozó leírása alapján öltöztettek fel. És az elfojtott kamaszdacból indító, törékeny Szerencsi Éva. (Háttérben a csupa engedelmesség Zsuzsanna testvér szerepében Piros Ildikó.)
 
Garas Dezső
Garas Dezső

Nem tudom, 1943-ban hogyan viselték egy Matula-szerű iskola világát a gyerekek, de 2018-as felnőttszemmel egészen iszonytató, ahogyan a küszöböt átlépve elvesztődik a név, és az addigi Valakiből hirtelen tanuló, növendék, gyermek lesz. Bármennyire is értjük, hogy ez egyfajta egyenlővé tevés, nem tudunk attól szabadulni, hogy a rendszer a bedarálásra, az elszemélytelenítésre is törekszik. Szabadság – szerencsés esetben – az osztály zárt közegében lehetséges, az egyéniség itt bontakozhat ki, ezért van szükség például a férjhez menésre.

 
Zsurzs Éva jól döntött, amikor a regénybeli ötödikesekből hetedikeseket csinált. (Bár ebben a döntésben valószínűleg Szabó Magda is benne volt. Egy Zsurzs Éva-interjúból kiderül, az írónő 400 oldalnyi dialógust küldött neki át, ebből indult a munka.) Így, 17 évesen megalapozottabb a Kuncz Feri-szerelem, elfogadhatóbb a finom erotikát nem nélkülöző telefonbeszélgetés felidézése. És az is fontos, hogy a filmbeli osztályt játszó, többnyire főiskolai hallgató színésznőkre nézve nincs erős disszonancia arc és életkor között. Az osztálytársakról alig tudunk meg valamit, a kamera alig időzik el rajtuk. Ebben a történetben kizárólag Vitay Gina érdekes: Szerencsi Éva végigjárva a magány, a számkivetettség és a beilleszkedés fázisait hihetően változik ábrándozó, gondtalan, elkényeztetett porcelánbabából maga és mások sorsáért felelős, döntésképes, koravén kamasszá. Bánfalvy Ágira szőkesége és Torma Piroska végtelen naivitása miatt emlékezhetünk, Zsurzs Katinak és Egri Katinak is jutnak apró jelenetek, de alapvetően csivitelő, zsongó, kacagó, éneklő – igaz, képben és hangban nem mindig szinkronban levő –, kisebb és nagyobb lányokból álló masszát látunk a képernyőn.
 
Vállaltan nem történelmi tablót rajzolnak az alkotók, elég csak fel-felvillantani egy apró momentumot, például a hazátlan bitang falfirkájának egy részletét, vagy a szenet lapátoló diakonisszákat – hogy áll a törékeny Temessy Hédi kezében a lapát! –, máris helyére kerül az azt megelőző hosszú szépelgés. Vagy ahogyan Balázsovits Lajos Kalmár Pétere nem tud mentesülni a korabeli ideológiától, ahogy hangsúlyaiban itt-ott érezhető, ha egy rémisztő ostobaságot sokszor, mantraszerűen ismételnek, ha a zajból más, józan hang nem hallható ki, a fertőzés bárkire átterjedhet. Dramaturgiai súlyukat tekintve a felnőttek a segítő vagy ártó szándékukban csak a cselekményt lendítenék előre, mindössze szekundálnának Ginának. A színészi súly miatt ez azonban nem következik be. Básti Lajos gyerekekhez nem értő, érző szívet nem rejtegető, ám velejéig korrekt, elvhű Torma Gedeon. A szilárdság tömbjéből kifaragottan áll előttünk. (Szintén egy Zsurzs Éva-interjúból derül ki, hogy a nagybeteg színészt úgy is kímélték, hogy a jelenetben benne volt, de a szövegét némi átdolgozással Balázsovits Lajosnak adták át.) Piros Ildikó fegyelmezett, határozott belső tartású Zsuzsanna. Az olyan tanárokat, mint Kőnig, csak évtizedekkel később képes értékelni az ember. Amikor épp tanítja őt, akkor kineveti, azt hiszi, gyenge, miközben ő a legempatikusabb, benne van a legtöbb pedagógiai érzék. Benne van a legtöbb titok, az övé a legmagasabb erkölcsi mérce. Garas Dezső mozdulataiban, félrecsúszott sáljában ez mind benne van. Nagy visszafogottsággal, sok férfibájjal. Az elviselhetetlent elviselhetővé tenni csak öntörvényűen lehet, Ruttkai Éva Horn Micijének ilyen atmoszférája van. Kovács Istvánnak az ármányos Kuncz Feri szerepében főleg vonzó fiatal férfinak kell lenni – ezt maradéktalanul teljesíti –, a tanári kar pedig nem több, mint staffázs, de a legkisebb szerepekben is sugárzó jelenlétet érzékelünk Zsurzs Éva határozott színészvezetésének ékes példájaként.
 
Vasfüggönyök leomlottak, kerítések felépültek, tűntnek hitt rendszerek szétestek, aztán a semmiből újrateremtődtek, az Abigélt viszont még mindig nézzük. Talán mert a lányregényből lánykrimivé, majd háborús felnövéstörténetté alakulás közben kizárólag a humánumba vetett makacs hitről szól. Olyan kifejezésekről, amelyek épp törlődnek a szótárakból. Pedig jó lenne hinni, maradnak a mindenkori embertelenségben Torma Gedeonok, Horn Micik, Mráz üvegesek és persze Kőnig tanár urak, akik a világot mind máshonnan nézik, más az érzelmi, politikai, vallási elköteleződésük, de a szolidaritás politikailag semleges fogalma számukra mindenek felett áll.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek