Beszélgetés Kokas Katalinnal és Kelemen Barnabással
2018.05.06.

Idén harmadik esztendejéhez érkezik Kokas Katalin és Kelemen Barnabás Fesztiválakadémiája. Az alapítókat nemcsak a július 23-án induló fesztivál programjáról, de a kamarazene határairól és a hegedűtanároknak kijáró háláról is beszéltettük. LÁSZLÓ FERENC INTERJÚJA.

Revizor: Az idei Fesztiválakadémiát beharangozó sajtóanyagotokban ott szerepel egy Mahler-idézet: "Kezdetben minden zene kamarazene volt." Nektek mit jelent a kamarazene, és mi fér bele a kamarazenélés fogalmába?
 
Kelemen Barnabás: Én épp most készülök arra, hogy életemben először, karmester nélkül adjam elő Beethoven Hegedűversenyét, és az ezzel járó intenzív odafigyelés újra ráébresztett arra, hogy voltaképp minden nagy versenymű zseniális kamarazene is egyben. Brahms Hegedűversenyében például egészen a 3. tételig nincs egyetlen téma, amit végig a hegedű játszana. Brahms, Beethoven vagy akár Csajkovszkij vonósnégyesei felől közeledve csak rácsodálkozhatunk a hegedűversenyeikre, hogy mennyire más képet mutatnak. Szóval szerintem a versenyműveket, de még a szimfóniákat is kamaramuzsikusi egymásra figyeléssel lehet és kell előadni.
 
Kokas Katalin
Kokas Katalin
Kokas Katalin: A kamarazenélés számomra demokratikus létezési mód, ahol mindenki megőrizheti a saját egyéniségét, feszegetheti a határait, kísérletezhet, használhatja a fantáziáját, ahol oda-vissza cikáznak az impulzusok. Ezért jár akkora endorfin-termeléssel a kamarázás. Ha ezt a demokratizmust nagyobb együttes is képes megteremteni, akkor ott is létrejöhet igazi kamaramuzsikálás.  
 
R: Azért a kamarazenélésnek a befogadó felől, de alighanem az előadók számára is, van egy fontos ismertető- és megkülönböztető jegye: az intimitás. Annak létrejöttét pedig az előadók és a hallgatóság létszáma is erősen befolyásolhatja.
 
KB: Nézd, az eddigi Fesztiválakadémiákon, de korábban a Kaposfestek programján is számos olyan mű megszólalt, ahol sok egyéni hangszer, sok előadóegyéniség játszik együtt: Schönberg Kamaraszimfóniájától a straussi Metamorfózisokig. Idén például A megdicsőült éj és Poulenc kantátája lesz ilyen darab. 10-15 előadó, akik még mind a maguk önálló szólamát játsszák: a kamarahangulatnak és a közönség felé is kisugárzó intimitásnak valahol itt húzódhat a határa.
 
KK: A terem, a nézőtér vonatkozásában pedig nagyjából a Zeneakadémia nagyterme az a méret, ahol megteremtődhet az intimitás. Már persze csak akkor, ha a közönségnek is jó, nyitott és ihletett estéje van. Mert a közönség is lehet indiszponált: a fáradtság, a dekoncentráltság, a sok köhögés, vagy épp a vattázás mind megárthat a koncert összhatásának.
 
KB: Bizony, néha kétszáz üresen maradó ülőhely jobb lenne, mint egy mutatósan összehozott, de lélektelen telt ház.
 
KK: Az idei Fesztiválakadémián mindenesetre nem lesz vattázás, és az intimitás is messzemenően garantált, mivel az újjáépített orgona behangolási munkálatai miatt a koncertjeink most a Solti Teremben lesznek majd megtartva. Ennek nem örülünk, de bizonyos szempontból ez most merészebbé tett minket, mert így olyan műveket is műsorra tűztünk, például Schnittkétől, amelyek talán riasztóan hatnának egy nagytermi koncert meghirdetésekor. Most minden napra jut majd legalább egy-egy olyan mű, ami az ilyesféle előítéletek felülvizsgálatára késztetheti a közönséget. Azt megígérhetem, hogy csak jó műveket játszunk majd!
 
R: Most már a második fesztiválotokat építitek fel, a Kaposfest után immár a harmadik évéhez elérő Fesztiválakadémia is megizmosodott brand. Az ezerféle fesztiválmodell közül ti hogyan raktátok össze a sajátotokat?
 
Kelemen Barnabás (Emmer László fotói)
Kelemen Barnabás (Emmer László fotói)
KK: Az egyik legfontosabb szempontunk az volt, hogy a fesztivál művészei élvezzék az együttlétet, s hogy a szereplésük ne korlátozódjon az esti koncertek teljesítésére. Ugyanígy kulcsfontosságúnak tekintjük a kezdetektől fogva, hogy a közönség számára minél nyitottabb és informatívabb legyen a program: ehhez a műismertető-műelemző előadások éppúgy hozzátartoznak, mint az, hogy a művészek megközelíthetőek legyenek, ezúttal például még egy úgynevezett olvasószobában is. Aztán kötelességünknek éreztük azt is, hogy a fesztivál összekapcsolódjon a tanulással, akár már az egészen kicsik tanulásával-tanításával: a négy korcsoportban zajló Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny révén. S ami tán még ennél is fontosabb és szinte lelkiismereti kérdés számunkra: a zenetanárok, az alapszintű zenei képzés hőseinek a bevonása a fesztiválba. Nekik ugyanis mindannyian rengeteget köszönhetünk, s a hálán túl, hihetetlenül fontos, hogy fenntartsuk a motiváltságukat, a lelkesedésüket. Minden próbánkon ott lehetnek, támogatjuk a részvételüket.
 
KB: Katinak régi elgondolása, hogy ha már egyszer a menedzserünknek fizetünk százalékokat, akkor talán az első hegedűtanárunknak is járna egy percent. Hiszen nekik köszönhető, hogy a kezdet kezdetén nem utáltuk meg ezt az egészet.
 
R: Az amatőröket is visszatérő jelleggel invitáljátok a Fesztiválakadémiára.
 
KK: Ahogy a tanév végeztével inkább a pihenést választó zenetanárok, úgy az amatőr kamaramuzsikusok, műkedvelő orvosok, ügyvédek megnyeréséhez is időre, türelemre és bizalomra van szükség. De azért már tavaly is jöttek páran, és fantasztikus élmény volt mindannyiunk számára az így felszabaduló öröm és lelkesedés.
 
KB: Ők egyébként gyakran sokkal bátrabban bánnak az idővel, ami ma egyre ritkább és értékesebb előadói erény.
 
R: Melyek lesznek az idei Fesztiválakadémia újdonságai és határfeszegetései?
 
KK: Megismerkedtünk egy fiatal zongoraművésszel és költővel, Fellegi Melindával, akinek épp a Fesztiválakadémia idején jelenik majd meg az első versekötete. Az ő verseit most Dragony Tímea, Kovács Zoltán és Zombola Péter megzenésítésében hallhatja a közönség, az idei fesztivál ezért is kapta a "Versek és vonzások" fantáziacímet.
 
KB: Vers és kamarazene kapcsolatát mutatja majd fel az Infusion Trio is: ők, ha minden igaz, Pilinszky-versre fognak valami izgalmasat komponálni. Aztán A megdicsőült éj előadása is a művet ihlető verssel együtt jut majd a közönség elé. És előadjuk Poulenc Le bal Masqué című profán kantátáját, ami olyannyira ismeretlen itthon, hogy még magyar címe sem volt eddig. Egy belga turnén hívta fel erre a műre a figyelmemet Jan Latham-König karmester, mondván, hogy ha van nagyon jó trombitásunk, ütősünk, klarinétosunk, oboistánk, fagottosunk és zongoristánk, és ha szeretnék én is egy nagy szólót eljátszani, akkor ez a szenzációs darab érdekelni fog minket. Megismerkedtünk vele, hát valami fantasztikus, és most Horti Lillával elő is adjuk majd!