Revizor: Ön igen keresett Wagner-énekes; általam ismert repertoárja azonban átfogja a Mozarttól a kortárs operáig terjedő teljes időszakot. Vajon Wagner – vagy akár fogalmazzunk úgy, hogy általában a 19. század nagy operakomponistái – alkotják az Ön fő érdeklődési körét? Vagy ez csupán felszínes benyomás?
Albert Pesendorfer: Repertoáromat lassanként építettem fel a barokktól Mozarton, sőt az operetten át az olasz repertoárig és a mai ősbemutatókig. 2005-ben Brigitte Fassbaender kért fel rá, hogy debütáljak Hans Sachsként. Ezt követte azután Gurnemanz, Daland, az Őrgróf és Henrik király szerepe, továbbá a Ring. 2011-ben Hannoverben Hagenként is bemutatkoztam. Azóta is gyakran lépek fel Wagner-operákban. Szívesen éneklem továbbá Ochs bárót a Rózsalovagban, Sarastrót, Ozmint vagy a Főinkvizítort a Don Carlosban.
 Albert Pesendorfer |
R: Milyen jelentősége van pályája szempontjából a dalnak és az oratóriumnak?
AP: A bécsi Zeneművészeti Egyetemen dal- és oratóriuméneklést tanultam: a Schubert-dalok és a Bach-passiók szeretete késztetett erre. A hangversenyrepertoár kimeríthetetlen univerzum, amely ráadásul sokat segít nekem az operaszerepek megformálásában is.
R: Ami soron következő budapesti vendégszereplését illeti, jól emlékszünk az Ön erőteljesen megformált Gurnemanzára a tavalyi Wagner-napok Parsifal-előadásán. Milyen képet őriz magában erről a fesztiválról nemzetközi összehasonlításban? És mi a benyomása a Müpa hangversenyterméről, ahová hamarosan visszatér?
AP: Első magyarországi fellépésemre még 1998-ban került sor, a Zeneművészeti Egyetem miskolci tagozatán: ez a bécsi főiskola – ma már egyetem – bemutatkozó koncertje volt. Brahms Szerelmi dalkeringőit adtuk elő, továbbá Schubert- és Pfitzner-dalokat. Budapesten 2012-ben debütáltam: az Operaházban énekeltem Gurnemanzot. Ez a hangulatos rendezés csodálatos élmény maradt számomra. Tavalyi bemutatkozásom a Müpában Fischer Ádám karnagy úr vezényletével, amelyről Ön is említést tett, felejthetetlen számomra. Ez a nagyszerű fesztivál a nemzetközi csúcsszínvonalat képviseli, ehhez jön még a kitűnő akusztikájú terem és a lelkes közönség.
R: Életrajzában szerepel, hogy visszatérő vendége a wiesbadeni operaháznak. Lehet, hogy innen ismeri Hamar Zsoltot, a Liszt-oratórium közelgő előadásának karmesterét?
AP: Hamar karnagy úrral valóban Wiesbadenben ismerkedtem meg 2016-ban, amikor a Hollandi Dalandjaként dolgoztam vele. Szép emlékeket őrzök erről az együttműködésről.
 A képek forrása: Opera4u |
R: Hogyan jellemezné Lisztet, a vokális komponistát (és többek között jelentős dalszerzőt) az énekes szempontjából?
AP: Énekesi pályámat megelőzően, fuvolistaként, játszottam már Liszt zenekari műveit. Rendkívüli, univerzális géniusz volt ő, nagyon sokféle rendkívüli adottsággal. Különösen szépnek tartom egyes dalainak intim világát. Főleg a vokális műveit szeretném még jobban megismerni.
R: Ön néhány éve a berlini Művészeti Egyetem professzora. Ezek szerint a tanítás is része mozgalmas szakmai életének…
AP: Amikor beléptem a színház világába, akkor már 15 éve tanítottam, csak akkor még fuvolásként. Most, hogy másfél éve immár „csak” énekelek, nagyon örülök a lehetőségnek, hogy átadhatom tapasztalataimat a fiatal nemzedéknek. S ennek a gyönyörű hivatásnak a gyakorlása közben magam is sokat tanulok. De természetesen továbbra is a színpadon maradok.
R: Befejezésül hadd kérdezzem még meg: milyen titkos tervei vannak?
AP: Nos, van néhány titkos tervem, ezeket azonban sajnos nem árulhatom el… Jelenleg egy hamburgi Fidelio Roccójára készülök, továbbá zürichi és monta-carló-i bemutatkozásomra. És nagy öröm számomra, hogy 2019-ben újra szerepelhetek majd a Budapesti Wagner-napokon is.