Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AZ ISMÉTLÉS ÉLTESSEN!

Boldog halálnapot!
2017. nov. 15.
A Blumhouse cég újabb találékony horrorsikere tulajdonképpen egy jól előadott, szem(pilla)rebbenés nélkül lopkodós vicc, amelynek legnagyobb poénja, hogy lelke is van. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Önmagában az még nem érné meg a mozijegyet, hogy a film alkotói kitalálták, randizzon a campuson az Idétlen időkig kultikus alapötlete a Sikoly harsány műfajelemzésével, kergessenek meg egy doktor szöszit, akiről persze kiderülhet a végére, hogy ha másból nem is, de abból csak tud tanulni, ha egymás után többször is meggyilkolják.

Ez, így, valóban nem árul el többet erről a moziról annál, hogy készítői láttak már pár filmet, úgyhogy a kérdés nem az, hogy ez a sokszor majdnem ugyanúgy lejátszódó nap mit tud hozzátenni a műfajhoz – Christopher Landon rendezésének annyi a tétje csupán, nem is vállal többet, hogy megszeretessen velünk egy olyan karaktert, aki az elején egy kicsit sem tűnik érdekesnek. Hisz ő is ugyanolyan klisé, mint amire az egész film épül.

Emberes vállalás ez is, na de itt jön a jó hír: egyfelől a Boldog halálnapot! azzal együtt lekötheti a nézőt, hogy aki ismeri kicsit a horrort és a romantikus tinivígjátékokat, valamint legalább rémlik neki a fentebb már emlegetett Idétlen időkig, dramaturgiai különlegességeknek még az árnyékára se számíthat. A film játékossága abban áll, hogy ha magát nem is, de főszereplőjét valóban komolyan veszi és szereti, s bizony egy ilyen ismétlődős nap azért másképpen néz ki az öntelt menő kisfelnőtt szemszögéből, mint amit Bill Murray érett embergyűlölője mutatott nekünk a kilencvenes években. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Tree – természetesen a műfaji keretekre értve és abban maradva – megérdemli a sorsát, hisz eleinte nem is mutatják másnak, mint gonosz csinos libának, akiben a barátai, expasijai éppúgy meg akarhatták mártani a nagykést, mint egy random megsértett idegen az udvarról. S épp ez a folyamat a legszórakoztatóbb itt: ahogy a csaj a sokadik meghalás után nem csak arra jön rá, hogyan élhetné túl saját horrorfilmjét, de bizony jobb ember is válhat belőle. És valami rejtélyes okból elhisszük neki a jellemfejlődést.

Bizony-bizony, amit Jessica Rothe bemutat, az egy egészen klassz alakítás. Ha lehet ilyet mondani, lubickol a szerepben, mintha ösztönösen érezné, hogyan lehet ebből a túlsminkelt kevésből eleget kihozni. Épp ezért, pontosabban miatta lehet az, hogy bár jelenetről jelenetre lehet hiányérzetünk (kevés az igazán erős ötlet, a ritmus se egyenletes), fél óra se kell hozzá, hogy máris Tree-é legyen az összes szimpátiánk. Ő pedig igyekszik rájönni arra, hogy mit kell tennie azzal a végzetes nappal, aminek a végén egy Babyface-maszkos idegen valahogy mindig megtalálja a módját, hogy átküldje a másvilágra. 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Ha úgy viselkedsz, mint egy buta, aljas mellékszereplő, úgy is ér majd véget az életed – akár ez is lehetne az üzenete ennek a filmnek, s tulajdonképpen tényleg erről van szó. Tree karaktere minden újraélesztéssel („újraébredéssel”) kicsit jobban megnyílik, s lassan már ő is meglátja, hogy addig ő volt a két formás lábon járó előítélet, s persze azt is elárulja magáról, hogy mi volt az, amit a sok szemétkedéssel el akart titkolni magáról. 

S mivel a Boldog halálnapot! a fináléra még egy – nem olyan nagy, de azért ügyesen kitalált és felépített – konkrét meglepetést is tartogat, panaszra tényleg nem lehet okunk. Nevettünk, izgultunk, megismertünk egy nagyon tehetséges színésznőt. Mindez szülinapi ajándéknak se lenne rossz, de egyszeri, jól eső moziélménynek több mint elég!

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek