Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A SZEXIPAR EVOLÚCIÓJA

Fülledt utcák
2017. nov. 6.
Az HBO sorozata, a Fülledt utcák a hetvenes évek pornóbizniszének állít emléket – kíméletlen őszinteséggel és sok-sok kiábrándító szexszel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Nincs még egy olyan showrunner, mint David Simon. A Baltimore Sun hajdani bűnügyi tudósítójának ereje és különlegessége éppen abban rejlik, hogy igazi outsidernek mondható a sorozatok világában: valószínűleg a mai napig nagyobb biztonsággal mozog a cigifüstös szerkesztőségekben, a prostiktól és drogosoktól hemzsegő „aljas utcákon”, mint a hollywoodi fejesek köreiben. A neve ennek ellenére is igazi branddé vált – a néző jól tudja, mire számíthat, ha belekezd egy David Simon-sorozatba: összetett, gyarló karakterekre, majdhogynem szociológiai alaposságra és a rendszer tárgyilagos, dokumentarista ábrázolására. Nem akad más showrunner Simonon kívül, akinek a sorozatait nézve annyira egyértelművé válna, hogy bizonyos szériák a 21. században ugyanazt a szerepet töltik be, mint hajdanán a realista, de még inkább a naturalista nagyregények – utóbbiakhoz hasonlóan az egykori újságíró is egy-egy kisebb csoport/közeg bemutatására koncentrál a szériáiban, feltárva annak kegyetlen valóságát és korlátozott lehetőségeit.

James Franco és James Franco
James Franco és James Franco

Legújabb, George Pelecanosszal közösen jegyzett sorozata, a Fülledt utcák (The Deuce) szintén erre példa. A hetvenes évek New Yorkjában, az olcsó pornómozijairól elhíresült városrészben, a The Deuce-ban a prostik, stricik, a kocsmárosok számára az igazi „kiugrást” a felnőtt film jelentheti. Ez a szexmunkás-karrier csúcsa, pontosabban a korszak startup vállalkozása, amely elég innovatív ahhoz, hogy pénzt lehessen keresni vele, ám a bukás kockázatát is ugyanúgy magában rejti. Ráadásul a szilícium-völgyi tech-bizniszhez hasonlóan ebben az üzletágban is elég nagy a konkurencia, így csak a legjobbak maradhatnak talpon, építhetnek birodalmat – és persze azt is csak akkor, ha az elképzeléseikhez találnak egy vállalkozó szellemű, pénzes befektetőt (esetünkben a helyi olasz maffiát).

David Simon sorozatában persze nem innen indulunk, ez már csak a zanza, pontosabban a mérleg, amit nyolc rész, a különböző egymásra ható emberi sorsok, az egymással kapcsolatba kerülő karakterek, a véletlenek és szándékolt döntések ismeretében végül megvonhatunk. Idáig azonban nézőként el kell jussunk, ami pedig csak úgy lehetséges, ha már az első kockáktól alászállunk a pokolba, együtt járjuk az utcákat, a sikátorokat, a gyors numerákra is használt pornómozikat és csehókat a szereplőinkkel.

A városrész tele van különböző korú, testalkatú fekete és fehér örömlányokkal; piperkőc stricikkel, akik a környező kocsmákban/éttermekben húzzák meg magukat, és szedik be az utcán üzletelő lányoktól a lét; a környék járőreivel, akik közül nem egy védelmi pénzt kér azért, hogy megfeledkezzen a soros razziákról; a lebujok és a garniszállók személyzetével. És persze azokkal a „vendégekkel”, akiket a The Deuce kiszolgál – más társadalmi közeg képviselőivel, akik egy kis fű vagy az olcsóbb szex kedvéért tévedtek a környékre.

Maggie Gyllenhaal (A képek forrása: MAFAB.hu)
Maggie Gyllenhaal (A képek forrása: MAFAB.hu)

A széria „főszereplőit” talán annak alapján nevezhetjük meg, hogy ki az, aki az előbb emlegetett csoportokból valami oknál fogva kiemelkedik. Közülük való például a „kocsmáros”, Vincent Martino (James Franco), aki egypetéjű ikre, Frankie adóssága miatt kerül kapcsolatba az olasz maffiával és a szexiparral; Eileen, vagyis Candy (Maggie Gyllenhaal), az öntudatos örömlány, aki nem hajlandó striciknek dolgozni, és legalább annyira az ösztönös érdeklődés, mint a kényszer vezeti a felnőtt film világába; C. C., a selyemfiú (Gary Carr), akiről idővel kiderül, korántsem teszi olyan boldoggá a hivatása; vagy a lányokkal mindig udvarias Alston járőr (Lawrence Gilliard Jr.), akinek választania kell a szerelem és a mundér becsülete között. De ugyanígy megemlíthettünk volna egy másik stricit vagy zsarut is a sorozatból; ahogyan Vincent sógorát (Chris Bauer); vagy a kocsmáros csehójában pultosként dolgozó egyetemistát, Abbyt (Margarita Levieva) is; esetleg a környékről tényfeltáró cikket író újságírónőt, Sandrát (Natalie Paul); ahogyan a kezdő „vidéki lányt”, az új prostit, Lorit (Emily Meade). Szövevényes kapcsolati hálót tár fel a sorozat, amelyen belül minden szereplő legkisebb megmozdulása is kihat egy másiknak a sorsára – legrosszabb esetben dönt az élete vagy a halála felől.

Attól, hogy a széria a hetvenes években játszódik, a Fülledt utcák egyben fikcióba ágyazott autentikusnak tetsző történelmi tabló is, amely számos korhű (pop)kultúrtörténeti utalást is felvonultat Mario Puzo A keresztapa című könyvétől kezdve a klasszikusnak számító felnőtt film, a Mély torok premierjéig; a Serpicótól és a Szombat esti láztól kezdve egészen a Kínai negyedig.

Miközben a szereplők mindennapjait nézzük, a harcukat a túlélésért, pontosabban a megélhetésüket fedező pénz előteremtéséért, egy iparág születésének is a szemtanúi lehetünk. Van, aki egészen véletlenül, és akad, aki szándékosan, az érdeklődéstől/kíváncsiságtól hajtva kerül a pornó világába. A lényeg: a szexbiznisz evolúcióját, egy iparág kialakulását láthatjuk, azokat a pionírokat, akik az első bizonytalan lépéseiket teszik meg saját társadalmi legitimációjuk felé. (Végül is mi másnak nevezhetnék azt, amikor az utcalánytól, Loritól egy bedobós automatán futó rövidfilmjét látva ismeretlenek autógrammot kérnek, és Miss Monroe-nak nevezik?) Az egyre elfogadottabbá váló, de még mindig csak a fejlődés kezdeti stádiumában járó új iparág, a pornó újraírja a szexbizniszt, felforgatja az addig biztosnak hitt viszonyokat, megbolygatja a status quót; éppen ezért minden szereplőnek valahogyan viszonyulnia, alkalmazkodnia kell hozzá.

És minden szereplő olyan választ ad az új helyzetre, ami jelzi a vágyait, megmutatja az énképét, az ambícióit – és természetesen azt, hogy mennyire „piacképes” szakma képviselője. A legnehezebb helyzetbe a stricik kerülnek mint egy régebbi világ megtestesítői – ők kénytelenek azzal szembesülni, hogy fogytán a munkaerő és „újratuningolt”, modernizált változatukat előbb bordélytulajdonosnak, majd pedig filmproducernek nevezik. A megváltozott körülmények között nekik ugyanúgy ki kell találniuk újra önmagukat, mint ahogyan azt is eldönti az új iparág, hogy igényt tart-e egy adott lány bájaira. És, ha a válasz, igen, a prostinak választania kell, hogy az utcán, a bordélyban vagy a kamerák előtt dolgozik-e a továbbiakban. Elvégre, hogy egy „szakmabelit” idézzünk a Pretty Womanből, ez csak „helyrajzi kérdés”. A Fülledt utcák első szezonjában talán az a leginkább mellbe vágó, hogy az irigylésre méltó „karriertörténet” szereplőink számára továbbra is csak a szexiparon belül képzelhető el.  
 
A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek