Holnap tali!
2017.10.30.

A Soma nevű karakter szobáját díszítő falmatrica pontosan definiálja, mit kapunk az MTVA jóvoltából, a beszédes nevű Whatever Media Productions gyártásában, egyéb tartalmakkal, vloggal és bloggal kiegészítve, s hamarosan 50 perces filmmel és musicallel is megtámogatva. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

"Nem tudsz valami jo sorozatot? Punnyadok….
Ahh kb. mindent lattunk mar ami jo
De hallood ma megerkezett!!!
Neee, nalad van??? Képet azzzooonnnal!!!

(küld egy szelfit)
Nem rolad idiot! Ilyet en is tudok!
(ő is küld egy szelfit)
Haha most nemtok kepet kuldeni rola majd delutan kiprobaljuk!! (2 sírva nevetős szmájli)
Je! Ott tali! (és egy strandhomokban fetrengős gif)"

Heltai Gergő és haverja idézett csetpárbeszédével indult 2016. november 28-án a Holnap tali! (időnként érthetetlen módon T-vel írva), az MTVA napi tinisorozata, a következő jelenetben pedig már két barátnő FaceTime-olt. Nagyon mai, nagyon tini, nagyon cool. Pláne a telehashtagelt főcímmel, a végén meg az Insta-stáblistával. Biztosan médiatörténelmi esemény volt ez, legalábbis annak kommunikálták, ha másképp nem, intrakanális keresztpromóval. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, lement három évad, jelenleg a negyedikben járunk, és mire ez az írás megjelenik, valószínűleg a 200. rész fölé kerülünk. Kétszázszor húsz-huszonöt perc nagyon sok, sőt kibírhatatlanul rengeteg. És nem azért, mert erősen túlkoros a néző, aki tinisorozatilag a Kölyökidőn, a Darálón, a Denise-en meg az Édesvölgyi suli szerelmes ikrein szocializálódott, és nincs körülötte közel s középtávol sem az életkori célcsoportba tartozó. Mert ugyanez a néző képes volt lezsibbadt aggyal megállni a csatornaszörfölésben a Sabrina, a tiniboszorkánynál, a Dawson és a haveroknál, sőt még Hannah Montanánál is, pedig ezek nem kerültek fel a Tudományos Újságírók Klubja éves ismeretterjesztőfilm-shortlistjére. Más kérdés, hogy kellene-e. Nyilván nem.

A geekek amúgy is mást néznek. Egyébként igazi geeket nem is írtak bele a Holnap tali!-ba. Pedig a Z-generáció technomániájának kvintesszenciájaként meglehetősen gyakran látjuk a világot a képernyőn keresztül, beszédbuborékokba sűrítve, emojikre és gifekre lefordítva. (Szerencsére nem élnek azzal a nevetséges megoldással, hogy felolvassák, amit mi is elolvashatunk.) És hellyel-közzel az amerikai középiskolai sorozatok obligát karakterei is megvannak a jócsajtól a jópasiig. A csoport peremén valójában senki sincs, igazi intrikus viszont hiányzik a Petőfi gimiből, ahol gyakorlatilag mindenki a felső középosztály tagja. A társadalmi kaleidoszkóp Csabiék jó állapotú nyolcvanas évekbeli bútorokkal berendezett lakásával némiképp szélesebb spektrumot kap, de a NER-kompatibilitás nem kerül veszélybe.

Biztosan vannak mélységei a sorozatnak, és fejlődnek benne a jellemek, hiszen egyetlen rész alatt derül ki a szórakozóhely marcona kidobójáról, hogy pszichológia szakra jár. És elhiszem készséggel, hogy izgalmas és fordulatos a történet, mert abból a tizenegy részből, amit megnéztem – 1. és 191-195. epizód, a többi pedig random az első, második és harmadik évadból –, ez nem derülhet ki. Ebből annyi derült ki, hogy a szereplők trendik a fast fashionben, leginkább a szerelem, a pénz és a külső foglalkoztatja őket.


A játszó fiatalok helyesek, nem nagyon modorosak, és csak helyenként túlkorosak. Az nem derül ki, hogy a féldimenziós karaktereket színészileg fel tudnák-e dúsítani. A képek szépek: sok színes légi Budapest, több tiszta köztér meg skandinávan pasztelles beltér finoman szűrt közelikkel. Egy másik város ez, képtől szóig minden tekintetben erőltetetten menő világgal.

Van azért népnevelés is a Radnai Márk rendezte sorozatban. Az egyik karakter, Botond például azért hagyta ott a színházat, mert nem bírta az álszent világot, és úgy vélte, nem árt, ha többet foglalkozik a tanulással meg a versenyekkel. Nagyjából minden részben elhangzik – fiúk szájából –, hogy a lányok soha nem tudják, mit akarnak. Búss Gábor Olivér és Kormos Anett írók olyan értékes információkkal építik a tinilányok törékeny lelkét a majdnem korosztályos szereplők segítségével, mint például: a legtöbb romantikus dolog hülyeség, de szeretjük. Vagy hogy aki azt mondja, nem akar férjhez menni, az hazudik. És hogy egy dolog a szerelem, és egy másik a házasság. Továbbá egy lánynak se jön be, ha a fiú egy csettintésre ugrik, ellenben egy lánynak arra van szüksége, hogy kiálljanak mellette, hogy megvédjék. A fiúkat ezzel szemben az nyugtatja, hogy mindig a csajok választanak, hogy nincs reménytelen eset, csak kevés önbizalom.

A szerelem, pláne a tiniszerelem – a valaha meg is énekelt Tinédzser l’amour – ártatlan, szép, dédelgetett dolog. Ezt példázza tizenkettedikes párunk, akik eljegyezték egymást. Úgy tűnik, lehetett néhány résszel hamarabb valami konfliktus, szakítás, örihari, de ez mára már elsimult. Olyannyira, hogy Gergő az iskolaépület előtt, mások szeme láttára térdel le Míra elé, és kapja elő farzsebéből azt a bizonyos kis dobozkát. Öröm, boldogság, csók, a körülöttük állók olvasó/irigy tekintete, taps. Részemről meg felvont szemöldök.

A fura lúzer fiú transzba kerül – jelentsen ez bármit annál, aki álmában felnőtt énjével, Big Csabival beszélget –, ezt a haverja telefonnal felveszi, a videót röhögve megmutatja egy ismerősnek. Az ismerős nem csatlakozik a cikizős röhögéshez. Csak azért nem, mert ebben semmi különöset nem talál, hiszen Csabi amúgy is fura fiú. Ja, így tényleg mindjárt más. Logikus érv.

Az igazgató az irodájában figyelmezteti a tanárnőt, hogy vannak viselkedésformák, amiket a diákok és a közte levő kis korkülönbség miatt nem engedhet meg magának. Egy másik részben tanárnő és fiútanítvány együtt mennek az utcán, és mintha a tanárnő féltékeny lenne az egyik lánytanítványra. Biológiaórán aztán kihívja a fiút és a lányt, hogy az osztály előtt egymáson mutogassák el a testrészeket. A szívdobogás meghallgatása – lány a fiúét – a legintimebb érintés; de talán nem kíván különösebb magyarázatot, hogy a helyzetek – Macron házaspár ide meg oda – erősen túlmennek a szellemesség határán.

Gyors közvélemény-kutatásomból az derült ki, hogy ezek a mai fiatalok: a Holnap tali! erősen merít a kortársi valóságból. És ezt az alkotók reflexió nélkül, s a közmédiába ilyeténképp tökéletesen passzoló szellemiségben mutatják meg.

Szerző: Papp Tímea