Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EMBER VAGY SZÖRNY?

A Notre Dame-i toronyőr / Budapesti Operettszínház
2017. okt. 24.
Musical Hugo-regény nyomán: A nyomorultak; Disney-musical szörnnyel: A szépség és a szörnyeteg; rejtőzködő torzalak párizsi közintézményben: Az Operaház fantomja. És akkor hát itt van most nekünk A Notre Dame-i toronyőr is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Victor Hugo regénye alapján, a Disney-rajzfilm dalaival – ez a tömör, ha tetszik, sűrű műleírás jól érzékelteti, milyen különös vállalkozás is A párizsi Notre Dame ezredfordulós musical-változata. Az 1996-os Disney-filmből (ahol a sztori napsugaras happy endbe torkollt) kiemelték a dalokat, és összeillesztették azokat az alapmű egy még mindig hígított-szépített, de azért mégiscsak hűségesebb és egyszersmind felnőttesebb változatával, majd az így elkészült ezredfordulós német nyelvű musicalnek másfél évtized múltán, 2014-ben bemutatták az angol verzióját.
 
Veréb Tamás és Gubik Petra
Veréb Tamás és Gubik Petra

A Broadway meg a londoni West End ugyan még nem került föl a musical győztes hódításainak listájára, ám Szeged, és most az operettszínházi bemutató révén, Budapest immár okvetlenül. Merthogy sikerdarab lesz A Notre Dame-i toronyőr Kero által megrendezett előadása, az olyan biztos, mint mondjuk, hogy ne is menjünk messzire: a Disney-kismester, Allan Menken keze. Ő egyrészt ezúttal is komponált néhány hatásos, a slágerküszöböt elérő számot, másrészt jól felismerhető vezérmotívumokat rendelt a Notre Dame és az Esmeralda szavakhoz. Valamint becsülettel és komoly szakmai tudással megkísérelte áthidalni a fentebb említett, olykor egyenesen tátongónak ítélhető szakadékot, amely a rajzfilmből ismerős fődalok világos tónusa és a történet sötét, helyenként kifejezetten komor színei között végighúzódik.

 
"Ki dönti el, ki lesz ember vagy szörny?" – ez a kérdés már a Disney-film nyitódalában megfogalmazást nyert ("Who is the monster and who is the man?"), és aligha csodálható, hogy most a komoly, a fölnőtt musical is erre a mélyértelmű kérdésre összpontosítja figyelmünket. Méghozzá olyannyira, hogy a történet szörnyének, vagyis Quasimodónak az alakítóját egyenesen a nézőtér első sorából hívják fel a színpadra: a jóvágású Veréb Tamás civilből öltözik át és görnyed egyszersmind torz alakká, beállva az egészestés játékba. A didaktikus megoldás semmiképpen sem idegen a darab szellemétől, ám ezt most nem elismerés gyanánt írjuk. A megoldás ugyanis egybecseng A Notre Dame-i toronyőr, és  általánosságban a másodvonalbeli musicalek talán legirritálóbb szokásával: azzal a vissza-visszatérő, árnyékbokszolói erőlködéssel, amelynek révén őszinte szórakoztatóipari termékből, úgymond, égetően fontos társadalmi üzenetek megfogalmazóivá remélik magukat átváltoztatni.
 
Szabó P. Szilveszter (Gordon Eszter fotói. Forrás: Budapesti Operettszínház)
Szabó P. Szilveszter (Gordon Eszter fotói. Forrás: Budapesti Operettszínház)

Az előadás mindazonáltal szerencsénkre korántsem válik egészében a sulykolás túszává, és amint elszabadul Menken zsánerező zeneszerzői tehetsége, valamint Kero gazdagon burjánzó színpadi cselekményt kultiváló rendezői profizmusa – A Notre Dame-i toronyőr budapesti produkciója valósággal szárnyakat kap. Khell Csörsz – minden értelemben – kellően gótikus hatású díszletében tarkállik és  nyüzsög, sőt zsizseg a színpadi élet, akár Duda Éva koreográfiáit teljesíti az ensemble, akár Kero terelgeti az artistákat is felvonultató sokadalmat.

 
A csapatjáték és a csoportos lendület olyannyira átütő erejű, hogy abból ezúttal kevés egyéni alakítás tud úgy istenigazából kiemelkedni. Az egyenlőtlen szárú szerelmi háromszög aktorai, Veréb Tamás, Gubik Petra (Esmeralda) és Kocsis Dénes (mint az eredeti regényalaktól jókora távolságot tartó Phoebus de Martin kapitány) így leginkább a fegyelmezettségük és teherbírásuk révén érdemelnek méltatást, és nemigen észlelhetjük külön-külön Quasimodo képzelt-valóságos barátainak, vagyis a Notre Dame kőszobrainak megtestesítőit sem. Viszont Szabó P. Szilveszter (Claude Frollo) – immár ki tudja, hányadik – kárhozott, démonikus alakját most is készségszinten hozza, no és Mészáros Árpád Zsolt számára is pompásan testhez álló a bohém-ravasz cigányvezér, a legdögösebb számokat elővezető Clopin Trouillefou szerepe és szólama.
 
A méltatott csapatjáték leginkább sérülékeny pontja a színpadi beszéd. Meglepő, de a szereplők közül folytatólagosan többeknek is meggyűlik a baja például az "s" mássalhangzóval. Az ilyen pillanatokban igazi szörnyetegnek érezheti magát a hibákra felfigyelő kritikus, akárcsak akkor, amikor fennakad a visszatérő poénon: a (Szent) Aphrodisius-afrodiziákum oly mulatságosnak szánt szótévesztésén. Pedig végeredményben ő is csupán egy ember a nézőtérről.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek