X. Győrkőcfesztivál
2017.07.30.

Bár a megnyitót élőben, egyenesben, színesben, képernyőmérettől függően több-kevesebb colon nézhetően online közvetítették, a Győrkőcfesztivált nem földi-égi kamerákon keresztül kell nézni, hanem el kell merülni a sűrűjében. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.

De hogy merül el az ember a sűrűjében, ha felnőtt, és hiába hintázhatna itt pénzbüntetés nélkül, inkább a vizes helyszín hullámai közé vágyna, ami viszont bizonyos életkor fölött tiltott zóna? Ha mélyen hisz az élethosszig tartó tanulásban, és mottója, hogy idősebbek is elkezdhetik, de túl van a pályaválasztáson, légtornász és bűvész nem lehet belőle, így sem a Rippel fivérek üzemeltette artistaakadémia eszközeit nem próbálhatja ki, sem Ungár Anikónak nem lehet bájos asszisztensnője. Egyedül nevezni a parasztolimpiára vagy a lovagi tornára nem annyira vicces. Mondhatnák, üljön le kézműveskedni, molyoljon csuhéval, merítsen papírt, tűzzománcozzon, fűzzön gyöngyöt, készítsen saját sárkányt, fűzze könyvvé a híres költők verseit - igazuk van, persze, viszont ezek már mind megvoltak az előző években. Plusz a lakás is kicsi. Némi fejtörés után jött a megvilágosodás. Sétálgassunk és beszélgessünk ismerősökkel, ismeretlenekkel, vendégekkel, szervezőkkel, önkéntesekkel, árusokkal.

Jelszavaim valának: oknyomozás, alámerülés és élménygyűjtés gazdaságosan.


Először is belém hasított a lelkifurdalással vegyes felismerés: évek óta járok ide, de fogalmam sincs, ki a Győrkőc keresztanyja/névadó szülője. Nem kellett Miss Marple-nak lennem, Kocsis Rozitól kiderült, Bartal Kiss Ritának köszönhető. Ez megvan. Nagyon jó vagyok! Muszáj erre a nagy izgalomra enni-inni valamit jutalomból. Egy Mr Funk és egy egészen korrekt presszókávé szűk hatszáz forint, de más bódékban, faházakban, utánfutókban sincsenek eszement árak.

A Versjátszótéren költők, írók verték fel sátrukat. Vannak köztük visszatérők, Tóth Krisztina, Szabó Bori, Szabó T. Anna vagy Varró Dániel, Nagy Petra, a Vaskakas frissen diplomázott bábszínésze pedig már harmadik éve jógázik a gyerekekkel Dani jógaverseire. A dobó ügyességi feladatot megoldó gyerekek stílszerűen Hulu az olimpián című történetből kaptak egy részletet, amelynek szerzője Finy Petra. Petra idén először volt a fesztivál vendége, de már csupa jókat hallott a Győrkőcről író, költő kollégáitól és könyveinek illusztrátoraitól, hiszen olyan művészekkel lehet itt alkotni, mint Szalma Edit, Szegedi Katalin és Rofusz Kinga, aki három évvel ezelőtt saját bevallása szerint teljesen tudatlanul érkezett Győrbe, azóta pedig örömmel tér vissza. (Idén sárkányokkal és legyezőkkel.) Van, aki ismerősként üdvözli, és van, akit ő üdvözöl ismerősként a delikvens legnagyobb meglepetésére és örömére. Érdeklődése, segítőkészsége, energiája lenyűgöző. Nem lehet ebben elfáradni, nem lehet ezt megunni, pláne annyi órán keresztül, ami még gombócból is sok? Azt mondja Kinga, annyi energiát kap azoktól, akik leülnek az asztalhoz, hogy feltöltődve megy haza vasárnap. 


A versek nem csupán elszálló vagy papírra nyomtatott szavak, hanem játékok fizikai létrejöttét is inspirálták – aki ezeket kitalálta: Horváth Márk, szintén idén végzett Vaskakas-bábszínész, erős tervezői ambícióval és tehetséggel megáldva –, például a fakaticagolfot, ahol gyaníthatóan csúcsot döntöttem a legtöbb ütéssel a lyuk mellé lövők között. Nagy bánatomat három gombóc fagylalt olvasztja, ettől-attól mentes, mégis ízletes, 450 forint egy gömb, ez is rendben van.

Nyalogatás közben a Hepp Trupp Jancsi és Juliska premierjének a végét csípem el. Szabadtéren kamaraprodukció? Itt valahogy mégis működik. És ugyanígy működik egy másik véglet, a gólyalábas-óriásbábos előadás. Pályi János Vitéz Lászlója meg pláne. Függetlenek és kőbábszínházak, az említettek mellett a Tintaló Társulás, a Pupetta Társulat, Fabók Mancsi, a Bóbita Bábszínház mind rendszeres fellépői a Mesevárosnak. Csakúgy, mint a Vojtina Bábszínház társulata, akikkel interaktív helyszíneken lehet találkozni. 

Asbóth Anikó, a debreceni igazgatónő elárulja, annyit mesélt otthon a Győrkőcfesztiválról, hogy az EKF-álmokat dédelgető városvezetés elkezdte pedzegetni, mi lenne, ha a Vaskakashoz hasonlóan a Vojtina is felvállalna egy ekkora rendezvényt. Mindezt úgy mondja Anikó, hogy Rozi is ott ül, aki őszintén beszél arról, hogyan áll össze a büdzsé a városi és pályázati forrásokból, a szponzorok és egyéb támogatók munkájából. Hogy honnan indultak tíz éve, hogy a kezdeti tapasztalatlanság és lelkesedés milyen sztorikat eredményezett, hogy mi mindenről nem gondolták, hogy arra bizony gondolni kell.

A már tradicionálisan piros-fehérbe öltözött főszervezők továbbra is a Vaskakas társulatának tagjai és a „holdudvar” tagjai, mint például a Lippentő udvarnak nevet adó, annak a programjaiért felelős táncegyütteshez tartozó, augusztusban negyedik születésnapját ünneplő Fitos Rozi. (Rajta nem véletlenül áll úgy a szoknya meg nem is véletlen, hogy úgy ropja, hiszen szülei jeles néptáncosok, a Lippentő vezetői, Kocsis Enikő és Fitos Dezső, aki a csoportos aerobikórákról ismerős mikrofonnal meg a sujtásos nadrággal teljesen olyan, mint egy népi fitneszedző.) Mellettük viszont ott az a rengeteg önkéntes, akik nélkül ez a fesztivál nem jöhetne létre, például Élő Mirtill, Juhász Réka Boglárka és Hujber Pál, akik gimnazisták, rég megvan nekik a kötelező önkéntesórák száma, és többedik éve segítenek a Győrkőcfesztiválon. A haverok nem nagyon értik, miért csinálják, pláne ingyen, nekik viszont fontos, mert jó a hangulat, jó a társaság és jó az ügy. Történeteik nekik is vannak: az apukáról, aki nem hitte el, hogy a gyerek túlméretes a csónakhoz, és amikor beleült a figyelmeztetés ellenére, nyakig merült a vízben, és a koncerteken „őrjöngő” óvodásokról, akiket nehéz volt visszatartani a színpadtól. 

Fotók: Győrkőcfesztivál
Fotók: Győrkőcfesztivál

Bár ez nem az idei megnyitón zajlott, de egészen nagy valószínűséggel megeshetett volna, hiszen Bognár Szilvia Titoktok és Szalóki Ági Gingalló című koncertjei, illetve a főműsoridős 100 Folk Celsius közönségrekordot döntött. És ha a hétezres helyi nézőszámhoz a tízezres online nézettséget hozzászámoljuk, a két nap alatti közel ötvenezer látogatóval a Győrkőcfesztivál jelentősége már rég nem helyi érdekű. Találkoztam Pozsonyban dolgozó finn családdal, gyulai nagyszülőkkel, akik az unokáknak a karszalag miatt hazafelé már nem vettek vonatjegyet. 

Nem sorolom az egyéb kedvezményeket. Nem csodálkozom azon, hogy az autentikus folklór mellett ott a tudományos játszótér a virtuális valósággal. Nem kezdek el bezzegelni, hogy mennyire nem vállalhatatlan a bazári kínálat – a madársípot azért feledném –, és hogy mennyire ésszel, tömegirányítási logikával, praktikusan terül el a fesztivál, ahol mindenkinek jut levegő. Tegye ezt meg a Győrkőcfesztivált már kétszer kiválóra minősítő Európai Fesztiválszövetség képviselője, hiszen neki az a munkája. Én oda élménygyűjteni járok, nem dolgozni.

Szerző: Papp Tímea