Vitathatatlan tény persze, hogy ahogy a Broad City, úgy a Csajok hajnalig esetében is ott áll mögötte a Broad City komédiatrupp két prominens képviselője, geg(wo)menje is: Ilana Glazer, aki a nagyjátékfilmben szintén az egyik főszerepet játssza; valamint a pasija, Paul W. Downs, aki írótársa volt a film elkészítése során, és az egyik fontos szerepet is magára vállalta. Egyszóval a színházi háttérrel, improvizációs tapasztalattal, netes és tévés múlttal bíró Aniello-Downs-Glazer trió újabb együttműködése már önmagában is (előre) jelezte, hogy nagyjából milyen hangvételre számíthatunk, a kérdés az volt csupán, bírják-e a szántást az alkotók akkor is, ha nem húszperces epizódokban, hanem egy több mint másfél órás moziban kell gondolkodniuk, és fenntartaniuk az érdeklődésünket.
Igen okosan ehhez kötöttebb formát választották: a Csajok hajnalig műfaját tekintve lényegében egy bűnügyi vígjáték, egy fekete komédia, amelynek amellett, hogy akad egy fő szála (nevesen egy gondatlanságból elkövetett gyilkosság története), ugyanaz az epizodikus szkeccs-szerűség jellemzi, mint a Broad Cityt. És ahogy az előbb említett komédiasorozatban, úgy a krimi vígjátékban is ugyanolyan széles skálán mozog a humor: lényegében mindenféle és -fajta poén elfér itt a helyzetkomikumtól kezdve, a posztmodern műfaji kikacsintásokon át, a vásári elemekig vagy éppen az audiovizuális gegekig (a lassítás vagy a hangsáv kreatív használata nem egyszer szerepel a filmben humorforrásként).
 Jelenetek a filmből |
És bár kezdetben úgy fest, tulajdonképpen a Másnaposok női verzióját látjuk, a féktelen tombolás és lealjasodás, a kokainnal és alkohollal megbolondított lánybúcsú, nevesen a politikus Jess (Scarlett Johansson) és barátnőinek Miamiba történő kiruccanása épp csak addig tart, amíg a lánycsapat véletlenül meg nem öli a szórakoztatásukra odarendelt férfi sztriptíz táncost. Ettől a ponttól már inkább „hagyományosabb”, pontosabban klasszikusabb szerkezetű krimikomédiában járunk, amelyben a szereplők főbb motivációi magából a műfajból adódnak: eltüntetni a holttestet; nem lebukni a hetvenes évek diszkó érájában fénykorát élő, és még mindig friss húsra és új szexélményekre vadászó szomszédpár (Demi Moore és Ty Burrell) előtt; megúszni a felelősségre vonást. Mindez pedig megbolondítva egy igencsak szórakoztató és huszonegyedik századi feminista szemlélettel: az egyik legjobb és legviccesebb motívum, amely az egész sztorin végigvonul, az a kontraszt, ami a Scarlett Johnsson köré szervezett leánybúcsút, és leendőbelije, Peter (Paul W. Downs) legénybúcsúját jellemzi. A tradicionális gender role a feje tetejére áll a filmben: míg a srácok kulturáltan szórakoznak, és épp egy bortúrán vesznek részt, ahol többek közt megtudjuk, hogy Jess hívta el randira Petert, aki „belehal”, ha nem veheti nőül a lányt; a lányok Miamiban éppen lemennek kutyába, és/vagy a női testvériség/szolidaritás sorskérdéseivel néznek szembe.
 A képek forrása: MAFAB |
A lánytrupp varázsa egyébként épp ebből adódik. Johansson és barátnőinek – Alice (Jillian Bell), Blair (Zoë Kravitz), Frankie (Ilana Glazer) és Pippa (Kate McKinnon) – kapcsolata a gyilkosságnak köszönhetően mérlegre kerül, és egy ponton kifejezetten kegyetlen veszekedésbe, szembesítésbe torkollik. Amely – tegyük hozzá – még életszerű is, és ez ismét csak a Csajok hajnalig pozitívuma: a film egészén egy realista és hiteles female gaze uralkodik, amely a maga kendőzetlen valóságában veszi szemügyre a hölgytársaságot: hát, igen, háziállat előtt ciki maszturbálni; előfordul, hogy az ember kinövi a koleszos barátait, és az újabbakkal már sokkal könnyebben megtalálja a hangot; és maga intézi az intim gyantáját.
Azt természetesen semmiképpen sem mondanánk, hogy a Csajok hajnalig a komédiatörténelem egyik csúcsa, esetleg maradandó alkotás, azt azonban bátran állítjuk, hogy a maga merész és emancipált módján nem tartozik a tizenkettő egy tucat darabok közé. Annak, akit nem rettentett el soha a Broad City helyenként közönséges, a szexet sem tabusító humora, a trupp első egészestés játékfilmje sem fog csalódást okozni.