Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGY MAGYAR CSALÁD PROBLÉMÁI A LENGYEL SZÍNPADON

Mikó Csaba: Apátlanok / Varsói Magyar Kulturális Intézet
2017. jún. 7.
Mikó Csaba Apátlanok című darabjának felolvasásával a varsói Magyar Kulturális Intézet Teatr.hu címen megindította azt az új színházi projektet, aminek legfőbb célja a kortárs magyar drámairodalom bemutatása és népszerűsítése Lengyelországban. DANIEL WARMUZ BESZÁMOLÓJA.

A projekt partnere a Nemzetközi Színházi Intézet Lengyel Központja, és ennek köszönhetően a felolvasószínházi sorozatban kiváló lengyel rendezők és színészek vehetnek részt.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból

A május 9-ei előadást Karolina Kirsz rendezte, aki többek között a varsói Zsidó Színházzal, valamint a Teatr WARSawyval dolgozik együtt. Ahogy mondta, Mikó Csaba darabja elsősorban a családi értékrendet és a jobb jövővel kapcsolatos reményeket vizsgálja a politikai és gazdasági nagy változások tükrében. A rendelkezésére álló színészek korlátozott száma következtében a rendezőnőnek két szereplőt is (Fesztert és Simont) ki kellett húznia a szövegből, ami további dramaturgiai módosításokat is eredményezett, de a darab központi mondanivalója nem sérült. (A darabbeli családban annyi probléma és titok van, hogy akár két szereplő is elég lenne ahhoz, hogy létrejöjjön egy izgalmas produkció.)

A magyar kulturális viszonyokra és történelmi kontextusra való utalások sem akadályozták a megértést, hiszen mi, lengyelek is jól tudjuk, mit jelentett a kommunizmus, mi is óriási elvárásokkal néztünk az új politikai és gazdasági rendszer elébe, és nekünk is nagy reményt jelentett az Európai Unióhoz való csatlakozás (és továbbra is azt jelenti). Így a darab a mi bizakodásunkról, problémáinkról és konfliktusainkról is szól. Talán egyetlen különbségnek az uralkodó családmodell bizonyult, ami Magyarországon még hagyományosabbnak és erősebben patriarchálisnak tűnik ma is, de fontos tudni, hogy Mikó darabja az ezen a területen történő változásokra is utal. A kérdéssel foglalkoztak a próbán a színészek, ezért is sajnálom, hogy a bemutató után nem szerveztek közönségtalálkozót, ami jó alkalom lett volna, hogy nagyobb körben gondolkodjunk erről is.

Mateusz Banasiuk, Ernestyna Winnicka, Krzysztof Ogloza és Katarzyna Czapla
Mateusz Banasiuk, Ernestyna Winnicka, Krzysztof Ogloza és Katarzyna Czapla

Az Apátlanokban felállított család – a vérrokonság ellenére – különböző sorsok, karakterek és indulatok kevercse, amit remekül adtak vissza a színészek. Krzysztof Ogłoza Tomija komoly, felelős, elszánt fiatalembernek tűnt, aki a soha-nem-jelenlévő apát igyekezett helyettesíteni, döntve arról, hogy mi a legjobb a nála fiatalabb testvérei számára. Ő sem tökéletes, ő is hibázott felnőttként, és magabiztossága is csak látszat, amiről lehull a lepel a darab vége felé. Tomi attitűdjével és életpályájával Laci karaktere és története állt szemben. Mateusz Banasiuk a gondtalan, extrovertált fivér szerepét játszotta el, és azt a többiekétől teljesen eltérő stratégiát mutatta föl, ami szerinte a sikeres élet titka. Annak ellenére, hogy a közeli rokonok hibáit és a család szétesésének okait is józanul látta, az egoizmusa és manipulációs hajlama mégis felülkerekedett ezeken, ami egyenes úton vezetett személyes kudarcához. Doda (Katarzyna Czapla) talán a leginkább elveszett és hibákkal teli karakter. Családbeli pozíciója (ő a középső testvér) visszatükröződött a drámában betöltött szerepében is, hisz a két véglet, a két fivér között állt. A lány újabb tervek megvalósításával és különböző tevékenységekkel (művésziskola, megházasodás, budapesti bohémmel való azonosulása) próbálta megtalálni a saját helyét, ami inkább csak azt jelentette, hogy saját komplexusait és a sikerélmény hiányát igyekszik pótolni. És végül az Anya, aki Ernestyna Winnicka fantasztikus alakításában talán a legösszetettebb figurának bizonyult. A tehetséges színésznő mimikájában, mozdulataiban, gesztusaiban és pillantásaiban rendkívüli erővel elevenedtek meg a karakter problémái, frusztrációi, megvalósulatlan vágyai és egész életre szóló tapasztalatai: boldogtalannak tűnő házasság, szerelmi kaland egy orosz katonával, aminek gyümölcse a halálos beteg legkisebb fia, Josa lett (akitől pedig jobb jövőt és sorsa megváltoztatását várta a nő). Az Anya talán a legárnyaltabb karakter volt ebben az előadásban, aki állandóan szembesült az ellentmondásokkal és mélyreható érzésekkel. Ennek egyik példája a kórházba tartó utazási jelenet, amikor Dodát elvitte, hogy megszakítsák a kiskorú lány terhességét. Mind a két színésznő erősen, mélyen jelenítette meg ennek a szálnak a tragikumát.

Az első és teljesen spontán, rögtön a taps után keletkező recenzió egy néző hozzászólása volt, aki azt javasolta, hogy a darabot kötelezően nézzék meg azok, akik házasságkötésre készülnek. Nekem viszont az jutott eszembe, hogy most kellett volna egy olyan közönségtalálkozó, amire a színészek mellett egy családi pszichoterapeutát is meg kellett volna hívni, hogy a nézők komplex módon megértsék és feldolgozzák a színpadon látott sérelmeket és traumákat. Hiszen talán mindannyian úgy néztük meg ezt az előadást, mintha a szerző egyfajta tükröt tartott volna elénk.

 

Fotók: Irena Iris Szewczyk. Köszönet a képekért a Varsói Magyar Kulturális Intézetnek
Fotók: Irena Iris Szewczyk. Köszönet a képekért a Varsói Magyar Kulturális Intézetnek

A színészek hitelesen adták vissza a négy szereplő közötti viszonyrendszert. Mindig egymásról, egymásnak, mégis időnként egymás mellett elbeszélve kommunikáltak, ami a darab nagyon fontos alapvetése. Annak ellenére, hogy az Apátlanok a családi dráma(játék) hagyományos formájára utal, a darab többdimenzióssága, a tartalom különböző rétegeinek feldolgozása és a többféle kifejezési eszköz alkalmazása megengedte – ahogy a rendezőnő is elmondta –, hogy a realisztikus jeleneteken kívül a színpadon metafizikai vagy akár szürreális jellegű elemek jelenjenek meg.

A 2013-as Évad Legjobb Magyar Drámájának lengyel felolvasása bebizonyította, hogy Mikó Csaba darabja az itteni színpadokon is jól tud működni, és erősen tud hatni a lengyel színházi alkotókra és közönségre egyaránt. A varsói bemutatón a szöveg az én fordításomban hangzott el. A feladat nem volt könnyű, de a legnehezebbnek talán a cím átültetését találtam. Sajnos lengyelül nem létezik olyan grammatikai forma, amely teljesen visszaadná a magyar eredetit, mert a lengyel nyelv nem annyira rugalmas, mint, mondjuk, az angol vagy a német, ahol a darab a Fatherless, illetve a Die Vaterlosen címen jelent meg. Végül Cień ojca címmel adtam le fordításomat, ami annyit jelent, hogy „apa árnyéka”. Ez arra is utal, hogy az apa állandó hiánya mégis árnyékot vet a felesége és a gyermekei sorsára, de van benne egy kis ironikus szójáték is, hiszen a cím a dzień ojca („apák napja”) kifejezésre is hasonlít. Örülök, hogy a szerző beleegyezett ebbe a megoldásba. (Itt szeretném megköszönni Mikó Csaba segítőkészségét, és azt, hogy minden, fordítással kapcsolatos ötletemet, javaslatomat komolyan vette, azokra részletesen reagált.)

 

Az Apátlanok teljes szövegét a közelmúltban megjelent, Pászt Patrícia szerkesztette, Radnóti Zsuzsa előszavával publikált új magyar drámaantológiában vehetik kézbe a lengyel olvasók és színházcsinálók. A kötetben Egressy Zoltán (Szimpla szerda), Háy János (Nehéz), Mundruczó Kornél és Wéber Kata (Denevér), Pintér Béla (Szutyok), Spiró György (Elsötétítés), Szabó Borbála (Telefondoktor), Székely Csaba (Bányvirág), Tasnádi István (Közellenség), valamint Visky András (Megöltem az anyámat) darabjai is megjelennek Jolanta Jarmołowicz és Daniel Warmuz fordításában. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek