Próbáltam tárgyilagos kritikát írni az Agymenőkről – nem sikerült. Végigvenni sorra, hol hibázik a sorozat, de aztán rájöttem: minek? Egy szitkom igazán nem az a téma, amiben elfogulatlan maradhat az ember. A humor mégiscsak szubjektív dolog. Azt senkinek nem lehet megmondani, hogy mi a vicces.

Simon Helberg, Mayim Bialik, Melissa Rauch, Kunal Nayyar, Jim Parsons, Kaley Cuoco, Johnny Galecki

Szerintem például az Agymenők az. Önfeledten, hisztérikusan, intelligensen vicces. Egyes mérések szerint 4,3 poén jut minden percre, aminél már csak az a jobb arány, hogy a 4,3-ból általában 4 működni is szokott. Régimódi sorozat ez, és nemcsak azért, mert konzervnevetést kevernek alá, hanem mert minden második mondata csattanó, és ez kivételnek számít egy olyan korban, amelyben a Csajokat vígjátéknak tartják, és a legtöbb szitkom hagyományos gegek helyett fanyar iróniával próbál megnevettetni.

Az Agymenőket a Comedy Central sem tudja annyit ismételni, hogy elkopjon a humora. Jó, jó, ez a humor nem olyan abszurd, mint a Városfejlesztési osztályé, és nem olyan művészi meg öntörvényű, mint a Louie-é. De nem is kell annak lennie. Elég, hogy az Agymenők végre egy értelmiségi szitkom, ami értelmes dolgokkal, Occam borotvájával, Schrödinger macskájával, Buridán szamarával viccel. Hol van még egy sorozat, ahol tudományosnak lenni szexi, geeknek pedig vicces dolog? Ahol Stephen Hawking a rendszeres vendég, és nem egy másik tévésztár? Arról nem is beszélve, hogy olyan jó fizikus vicceket, mint Sheldon, senki nem tud mesélni. Egyáltalán: kevés jobb humorista akad nála a tévében. Mert ez a vélhetően aspergeres zseni, aki mindent tud értelmezni, csak az emberi érzelmeket nem, épp az emberi természet logikátlanságaiból csinál viccet a maga módján. Pont, ahogy a legnagyobb komikusok szokták.

Karikatúrák ezek az agymenők, de a mi karikatúráink. A gombafejű Howard az infantilizmusé, a jófiú Leonard a papucsságé, Sheldon az önzőségé, Raj meg a nőies férfié. Két lábon járó jellemhibák, akik azért fejlődnek is. Nem az utóbbi két évben kezdték, csak most vált ez teljesen nyilvánvalóvá. Amikor a gyermeteg Howard gyereket vállalt, a szingli Leonard megházasodott, Sheldonnal meg végre szakított a barátnője. Ideje volt már. Sheldon ugyebár azt az irritáló mindentudót játssza, akinek a barátai tolerálják a furcsaságait, mert nincs tudatában annak, mennyire sértő tud lenni. Ártatlan, naiv lélek, de egyszer mégiscsak betelik a pohár és borul a bili.

A képek forrása: MAFAB.hu

Az Agymenők mostanában épp azért volt izgalmas, mert ennek a végletekig zárkózott kockának ki kellett lépnie a komfortzónájából. Fel kellett nőnie, meg kellett tanulnia viselkedni és együtt élni másokkal. És ez hallatlanul katartikus volt. Nemcsak azért, mert Sheldon retteg a változástól, hanem mert a szitkomok is. A változatlanság biztonságot ad, és szitkomot azért néz az ember, hogy kizárja a külvilágot és befészkelje magát ebbe a kellemes kuckómelegbe. Az Agymenők szabályt szegett, amikor változtatott a karaktereken, de ez volt a legjobb dolog, ami történhetett vele. Nyolc évig nézni valakit, aki ennyire el van veszve a világban, ennyire nem érti a társas érintkezés szabályait, majd látni, ahogy előveszi az eljegyzési gyűrűt, pont, miután a barátnője szakított vele – ennél drámaibb fordulatot nehéz elképzelni a műfajban.

Nem számítottunk rá, de kilencedik évadára az Agymenők megható sorozat lett, amire azért kapcsoltunk oda, mert kíváncsiak voltunk, mi történik a szereplőkkel. Aztán rájöttünk, hogy nagyjából ugyanaz, mint eddig. Hiába változtak a kockák, a sorozat nem tudott megújulni. A viccek még mindig ugyanazok: Sheldon robot, Leonard papucs, Raj meg talán látensen meleg. Csak a témák mások: eltűntek a geek poénok, az olyanok, amikor azt vesézik ki, hogyan szeli három részre Superman a barátnőjét, amikor elkapja a levegőben az acélkemény karjaival. És ezek bizony nagyon hiányoznak, mert részben ezek adták a sorozat ízét, stílusát.

Helyükre a magánéleti krízisek jöttek. Az Agymenők mostanra végleg párkapcsolati komédia lett, amiben már nem az a hangsúlyos, hogy kockákról van szó, hanem hogy családos kockákról, akiknek a gyerekvállalással meg a hosszú távú kapcsolatok buktatóival kell szembenézniük. Ahhoz viszont túlságosan epizodikus szerkezetű a szitkom, hogy érdemben végigvigyen történetszálakat, és ne csak egy-két részig foglalkozzon a babagondozás nehézségeivel, a barátnője előtt mindig megalázkodó Leonard és az inkább szép, mint okos Penny kapcsolatának önáltatásaival, vagy ne hagyjon el váratlanul fontosnak tűnő munkahelyi történéseket.

Még lehetne folytatni, és sorolni a zavaró tényezőket, hogy miért nem kezdenek már valamit a túl depressziósra vett képregénybolt-tulajdonossal, Stuarttal, vagy esetleg Raj nőügyeivel (a takarítónővel bontakozó románc különösen érdekes lehetett volna, mert az indiai srác mindig is büszke volt rá, hogy szülei szolgákat tartottak). Lehetne, de nem érdemes, mert bármennyi hibát is szúrunk ki, attól még egy pillanatra sem akarjuk tagadni, hogy az Agymenők még most is nagyon vicces. Rutinból írják, de még így is veri a legtöbb szitkomot. Csak frusztráló, hogy már nem tud kitartóan zseniális lenni.

A percenkénti 4,3 viccből most talán 2,5, ha működött, de azok legalább ihletettek voltak. Térdcsapkodós, sírva nevetős pillanatok. Mint amikor Sheldon heisenberges vicceket mesélt. Vagy csámpás flamencótánccal próbálta ágyba csábítani a barátnőjét. Vagy amikor Amy kiakadt, amiért a barátnői nem akadályozták meg, hogy a pár hónapra magára hagyott Sheldonra rámozduljon egy kollégája. „Ezer éve ütögetem ezt a ketchupos üveget. Neki meg csak elég kinyitnia, és a krumplijára csorog!” És milyen jól játssza azt a semmiből felszakadó dühöt a kenyérre kenhető Mayim Bialik!

Az ilyen frappáns viccek miatt nehéz leírni azt, amit elfogulatlanul le kéne: hogy talán nem kellett volna két évaddal megtoldani a sorozatot, mert amit lehetett, azt már kihozták belőle. Érthető, ha valaki kaszálja a sorozatot, de az még jobban, aki a végletekig ragaszkodik hozzá. Hiányoznának az Agymenők, ha nem lennének. Mert köztük tényleg működik a kémia, a színészek is egyre jobbak, és néha az írókban is megvillan a zsenialitás. A remény pedig, hogy ez talán újra megtörténik, mindig izgalmasabb, mint a megbízható középszeren nevetgélni.

A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.