Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RÖCSÖGE

A mi kis falunk
2017. márc. 13.
A falusi lét abszurditásain nevessünk vagy inkább a fővárosi színészeten sírjunk? Lehet-e érdemi poénok nélkül sitcomot gyártani? Ilyen kérdéseket hoz elénk az RTL Klub saját gyártású, de azért mégsem eredeti sorozata. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Ahogy bizonyos éghajlaton nem terem meg a narancs vagy a szőlő, úgy a jelek szerint egyes vidékek nem kedveznek a minőségi vígjátéksorozatok létrejöttének. Itt van például mindjárt a mi kis hazánk, és benne az úgymond legendás pesti humor! A műsorkészítők évtizedekig jószerint meg sem kísértették a vígjátéksorozat műfaját, s ha mégis nekiveselkedtek, hát ezekből az erőfeszítésekből született meg a magyar televíziózás néhány olyan emlékezetes szégyene, mint amilyen a Família Kft. vagy a Pasik volt. Azután néhány éve a közmédia és Kálomista Gábor e téren is ráállt a nagyipari termelésre, ám az mégsem állítható, hogy ennek eredményeképpen megszületett volna a végigkacagható, vagy legalább végigmosolyogható magyar sitcom. Ehhez a célhoz a legközelebb még alkalmasint az HBO Társas játéka jutott, de azért a fokozott jóindulatra és empátiára még ott is szükség volt ahhoz, hogy a néző átélhesse a sorozat által felkínált másodlagos mulatságot.

Molnár Áron, Debreczeny Csaba és Kerekes József
Molnár Áron, Debreczeny Csaba és Kerekes József

Mára mindenesetre az RTL Klub is beszállt a versenybe, és a Válótársak nyomában most már itt van A mi kis falunk is, hogy megerősítse vagy megcáfolja a bevezetőben említett éghajlati átok vélelmét. Magyarított formátum, szlovákból honosított sorozat: ez A mi kis falunk. A cím a tán legutolsó igazán jó Jirí Menzel-filmet juttathatja az eszünkbe, s minthogy maga a széria is onnan került Kapitány Ivánék keze alá, így az előjelek jóféle közép-európai mókát ígértek: ismerősen groteszk figurákkal és abszurd helyzetekkel, a saját (le)szakadtságunk kiröhögésével.

Csakhogy aztán jött a magyaros szakmai rutin és az a fajta fővárosi profizmus, amelynél provinciálisabbat el sem igen lehetne képzelni. E műsorkészítő gyakorlat első körben a forgatókönyvírás fázisán szokott nagyot spórolni: pénzt éppúgy, mint szellemi energiákat. Így aztán hamar előkerülnek a semmilyen létező típusra nem emlékeztető és/vagy a magyar vidéken még véletlenül sem így festő figurák (örök példánk: "a plébános úr"), s ezzel azután egyszerre vész el a valóságra való reflektálás és a jellemkomikum esélye. És persze jönnek a mechanikus megoldások, amelyek hol közönségesek, hol egyszerűen csak uncsik, de mindenesetre rém alacsonyra pozícionálják a sorozatot. Ilyen megoldás a háton szétrepedő zakó, a pálcikástól lenyelt nyalóka (kétszer!) vagy épp a paraszt-jakuzziban kivitelezett páros szellentés: csak hogy néhányat említsünk a legutóbbi, a 6. epizód vonatkozó „gag”-jei közül.

Bánki Gergely, Szabó Győző és Csuja Imre (A képek forrása: MAFAB.hu)
Bánki Gergely, Szabó Győző és Csuja Imre (A képek forrása: MAFAB.hu)

Azután a második körben jöttek a jó nevű fővárosi színészek, akik sajnos meglepő készséggel hagyták maguk mögött a stílusérzéküket és olykor bizony a morális tartásukat is. (Valami egészen hasonló a Munkaügyek szereplőgárdájával is megtörtént már.) Előkerült a naftalinból a grimaszközpontú játékmodor, a tódítás, a műmájerkedés, a dalizó ripizés jószerint hiánytalan leltára. Hogy Szabó Győző (Stoki) ebben a regiszterben adja a falu rendőrét, az persze kevéssé meglepő, ám hogy Lengyel Tamás (Gyuri), a napközis gügyeségben utazó Molnár Áron (Matyi) vagy épp Debreczeny Csaba (Szifon) is ily készségesen átveszi e tempót, az már jócskán furcsállható. De mondhatnánk más neveket is, például az oly tehetséges Lovas Roziét (Erika), aki most ebben a tévésorozatos szereplésében is kevesebbet ad a tőle okkal remélhetőnél, így aztán igazán félő, hogy sztár előbb lesz belőle, mint jó színésznő.

Reviczky Gábor (Állatorvos) legalább tiszteletreméltó önazonossággal ugyanazt a kiégett-öngúnyos fazont adja itt is, mint rendszerint a fővárosi színpadokon. Csuja Imre (Polgármester) és Udvaros Dorottya (Kati) pedig jobbára képes megőrizni az arcát: a grimaszoktól és a túljátszástól. Érdemi játszanivaló azonban nekik sem igen jut, és náluknál talán csak a néző van szűkösebben tartva: neki meg ugyanis nevetnivaló nem jut. A 40 perces epizódokban lámpással is alig lelni poént, így kis túlzással még érzelmi dráma is több kerül elénk „Pajkaszeg” életéből (a búsképű Bánki Gergely [Laci] szerelme a bögyben hangsúlyos jelenlétű Bata Éva [Teca] iránt), semmint móka és kacagás. Pedig ez utóbbiak még a valóságos magyar vidék ábrázolásánál is jobban elkélnének az RTL Klub vígjátéksorozatába.

A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek