Eric Assous: Mesterhármas / Rózsavölgyi Szalon
2017.03.10.

Amikor Eric Assous a Mesterhármas című, Molière-díjjal kitüntetett színdarabját írta, nyilván nem gondolt Herczeg Ferencre (vagy /le/fordítva: François Ducre.) STUBER ANDREA KRITIKÁJA.

De mi gondolhatunk, látván a Rózsavölgyi Szalonban zajló magyarországi ősbemutatót Oláh Krisztina fordításában, Csizmadia Tibor rendezésében. A Mesterhármas voltaképp épp azzal a sejtelmes megcsalás-sztorival játszik el, amit a Kék rókából ismerhetünk. Ha Herczegnél az a megválaszolatlanul maradt kulcskérdés, hogy Járt-e Cécile a Török utcában?, akkor itt pedig az, hogy… De csitt, nem mondhatok többet erről,  a leendő nézőkre tekintettel.

Kocsis Gergely, László Zsolt
Kocsis Gergely, László Zsolt

Az alaphelyzet célratörő: egy reggel a tetőtől talpig csinosan felöltözött, decens feleség (Bozó Andrea) azt ajánlja férjének, hogy valljanak színt, ki hányszor csalta meg a másikat. A férj, Kocsis Gergely szintén indulásra készen lép elénk, zakó, szivarzsebben zsebkendő, sál. Napilapot nézeget éppen, amikor a programjavaslat elhangzik.

Tekintsünk el attól, hogy valóban ez-e a megfelelő pillanat erre az információcserére egy házaspár életében, ellentétben, mondjuk, egy meghittebb éjszakával vagy egy lusta reggellel a még bevetetlen ágyban. Különösen azt figyelembe véve, hogy a feleség ötlete kicsit sem hat spontánnak. A férj el is mondja az asszonyról, hogy soha semmit nem mond véletlenül. Bozó Andrea épít erre a kijelentésre: olyan dámát játszik, akiben nincsenek látható bizonytalanságok, kétségek és hevülések. A színésznő pontosan a bulvárdarabhoz illő stílust és eleganciát hozza, anélkül, hogy állapotokat, belső zaklatottságot forszírozna, vagy a házasság eddigi éveinek súlyát terhelné a figurára. Egyenes tartású és tekintetű, nyílt nő, nehéz felmérni a benne rejlő potenciált. Kedvesen, szimplán és természetesen reagál mindenre, miközben lassan formálódik bennünk az érzés, hogy nagyon is tudatosan irányítja az eseményeket. Amikor Jeanne lefegyverző álcátlansága elkezd titokzatosságnak tűnni, akkor teszünk egy lépést Herczegtől Molnár Ferencig, arra gondolva, hogy Bozó Andrea bizonyára kiváló lenne A testőr Színésznő-szerepében is. 

Bozó Andrea, Kocsis Gergely
Bozó Andrea, Kocsis Gergely. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu

A Kocsis Gergely megformálta férj komoly karriert mondhat magáénak, bár nem tudjuk meg, milyen területen. (Megkockáztatom, semmi esetre sem sakknagymester. Két lépést sem képes előre kalkulálni. Ráadásul az is indokolatlannak hat, ahogy a végén feladja a partit.) Kétségkívül jól szituált, sokat dolgozik és utazik. Hamar megállapíthatjuk róla, hogy hajlamos sztereotípiák mentén gondolkodni. Kiszámíthatóak a reakciói, ami megkönnyíti a vele való játékot, adott esetben az orránál fogva való vezetését. Kocsis Gergely színészileg meghálálja, hogy nem azt a szerepet kapta a darabban, ami papírformábbnak tűnne – tudniillik a másik férfit, a barátot. Talán egy csipetnyi nyegleség, halvány hímsovén fölény, icipici cinizmus fellelhető az alakban, de csak nagyon kis adagokban. Kocsis Gergely stílbiztos jelenléte szépen harmonizál Bozó Andrea kirívásokat kerülő játékával. Sikkesen és józanul, vadabb hangulati ingadozások nélkül jutnak el a darabvégi megoldásig. 

László Zsolt hozza be a legtöbb, árulkodó emóciót. Az ugyan nehezen képzelhető el, hogy ez a két, össze nem illő férfi felnőttkorban kötött barátságot, de ezt vegyük olyan adottságnak, amit a szerző ruházott rájuk és ránk. László Zsolt Claude-jának érzékelhető zavara az a tényező, amely a leginkább segíthet bennünket eligazodni a szereplők közti viszonyokban. 

Csizmadia Tibor rendezésének feltétlenül javára írható, hogy kevesebbet mutattat meg a színészekkel abból, amit éppenséggel meg lehetne mutatni. Hagyja, hogy magunk képzeljünk el ezt-azt. (Így is marad olyasmi, amit úgysem tudunk elképzelni. Én például Claude feleségét nem látom magam előtt, akiről elhangzik, hogy egy fejjel magasabb László Zsoltnál, és tízcentis sarkú cipőket hord.) A rendező hagyja, hogy utóbb jöjjünk rá egy-egy mozzanat jelentőségére. Például a váltások közben felhangzó, jazzesített nagy g-moll szimfónia funkciójára, vagy arra, hová gondol a feleség, amikor az ablak felé fordul és kibámul kicsit a Szervita térre. (Jól állt az előadásnak a délelőtt, a nappali fény a sajtóbemutatón.)

A Rózsavölgyi Szalon szűkös szcenírozási lehetőségei között Enyvvári Péter szépen teremtette meg a jómódú házaspár modernnek ható, divatos házának jelzését: fehér téglák, nonfiguratív festmény a falon, világos kanapé. Füzér Anni szolid jelmezei éppúgy kerülik a túlzást, mint az egész előadás. Egy jótollú szerző ügyes bulvárdarabját vitték itt színre biztonsággal, ízléssel és meggyőző szakmaisággal. Anélkül, hogy megpróbáltak volna nagyobb mélységeket és bonyolultabb tartalmakat sejtetni. Tud ez jólesni a sokat foglalkoztatott színháznézőnek.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt érhető el. 

Szerző: Stuber Andrea