A nagy fal
2017.01.04.

Matt Damon új filmjéből kiderül, hogy az igazán agyatlan látványpornó receptje nem más, mint egy koprodukció Hollywood és Kína között. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.

A nagy fal hollywoodi-kínai együttműködés eredménye: három legfontosabb színésze (Matt Damon, Willem Dafoe és Pedro Pascal) amerikaiak, a többiek viszont (élen Tian Jinggel) mind ázsiaiak. A producerek jönnek innen is, onnan is, a három történetíró (Max Brooks, Edward Zwick és Marshall Herskovitz) és ugyanennyi forgatókönyvíró (Carlo Bernard, Doug Miro és Tony Gilroy) amerikaiak, a rendező, Zhang Yimou pedig kínai. Mintha a projekt koprodukció volta a cselekményre is rányomta volna bélyegét: a kínai nagy falnál játszódó történetbe az alkotók igyekeztek nyugati hősöket belekeverni.  

Damon és Pascal egy zsoldoscsapat tagjaiként puskapor keresnek Ázsiában, hogy Nyugaton jó pénzért eladják a kínaiak találmányát, a nagy falnál azonban a helyőrség fogságába esnek, így kerülnek bele a helyiek természetfeletti háborújába. Már odafelé megtizedeli a csapatukat egy vízköpőre hajazó szörny, így ők hozzák a rossz hírt a közelgő invázióról, és véletlenül pont náluk van egy mágnes, ami valami fura okból csodafegyverként működik a monstrumok serege ellen. A lények hordája hatvan évente megtámadja a kínaiakat, a nagy falat is ellenük húzta fel egy titkos társaság, a XI. századi „Men in Black”, akik titokban és távol tartják a néptől a rájuk leselkedő szörnyeket.

A cselekményből is látszik, hogy a film néhol egészen meseszerű, de nem jó értelemben, a kínai kultúrából és mitológiából merített fantáziauniverzum néhány jellegzetessége főleg logikai bukfenceket fed el. A műfaj epikus fantasy, aminek alkotói még a Trónok harca népszerűségét is meglovagolják, elég Ramin Djawadi zeneszerző vagy Pedro Pascal szerepeltetésére gondolni (utóbbi Oberyn herceget alakította emlékezetesen az HBO sorozatában). Sőt, a Trónok harca egyik központi konfliktusa is kimerül annyiban, hogy a civilizált világot inhumán bestiák próbálják elpusztítani, csak épp egy jól őrzött fal állja útjukat. A nagy fallehetett volna olajozottan működő fantasy, ha nem lennének komoly hibái, például a lapos dramaturgia, ami a direkt koprodukciónak írt cselekménnyel magyarázható. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Az alkotók két szék között a földre estek: a film nyitánya döcög, a nyugati karakterek nem valami érdekesek, és csak úgy belecsöppennek egy sablonos háborúba, az első nagy csatajelenetet például leláncolt foglyokként nézik végig. Minderre persze azért volt szükség, hogy a nyugati karakterekkel azonosuló nézőnek exponálják a cselekményt, de még ez is elég didaktikusan sikerült az alkotóknak, akik főleg szájbarágós dialógusokkal vázolják a harci helyzetet. Mire megérkezik az első grandiózus akció-szcéna, a film már untat. 

A nyugati dramaturgia nem hiányzik, de szinte csak jelzésértékű, elsősorban a helyet tölti ki a nyitó és a záró harc-szekvencia között az egyébként rövid, mindössze 100 perces filmben. A nyugati főhősök aktivizálódnak, de lassan és kiszámíthatóan. Damon figurája klisésen keresi a megváltást: cinikus zsoldos, aki még azután is képes lenne puskaport lopni és megszökni, miután elnyerte a kínaiak bizalmát, de végül persze annyira megrendíti a helyiek önfeláldozó harca, hogy meggondolja magát, ami széthúzást eredményez közte és sidekick-je, valamint Dafoe mentor-karaktere között, aki ugyancsak a találmányt kereső zsoldosként esett fogságba évtizedekkel korábban.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Amennyire öncélú a történet, annyira pazar a látványvilág: láthatóan nem spóroltak semmivel, lenyűgözőek az épített díszletek, a korhű kellékek, a kreatív csatajelenetek, és a CGI látványra sem lehet panasz. A nagy fal vizuális orgia: méregdrága, monumentális, precízen megkoreografált erődemonstráció nagy tömegjelenetekkel. Szinte már diktatúrák propagandafilmjeit idézi, épp mint a pekingi olimpia megnyitója is 2008-ban (amit éppen a filmet is jegyző Yimou rendezett). A gond az, hogy ennek a filmnek is csak annyira emlékezetes a cselekménye, mint annak a bizonyos nyitórendezvénynek, azaz semennyire.

A hollywoodi blockbusterek egyik alulértékelt erénye, hogy rengeteg forgatókönyvírói munka van mögöttük, a cselekményükben semmi nem esetleges, a legmellékesebb dialógokon és szövegeken is sokat kalapáltak. (Kivételt képez persze néhány túl nagy alkotói szabadságot kiharcolt rendezőmogul, amilyen Michael Bay vagy Zack Snyder). Ilyen kiforrott dramaturgiával viszont kevésbé büszkélkedhetnek a kínai wuhsziák és a hongkongi akciófilmek alkotói, A nagy fal pedig egyértelműen ilyen hagyományokra épül, osztozik ezekkel a filmekkel erősségeiben. Még ennek a filmnek a sztoriján is olyan is tehetséges alkotók dolgoztak, amilyen Max Brooks (Z világháború), Edward Zwick író-rendező (Az utolsó szamuráj) és Tony Gilroy (Bourne-filmek), de túlságosan megkötötte a kezüket az, hogy koprodukciós látványfilmet kellett írniuk Yimou-nak.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.
Szerző: Csiger Ádám
Címkék: Mozipremierek 2017