2016 őszén olyan szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy némi ide és oda utazás árán elölről-hátulról, keresztbe-kasul, simán és a visszájáról is nézhetjük Csehov Sirályát. A Katona József Színházban látható a kiindulópont Ascher Tamás rendezésében. Nyíregyházán Borisz Akunyin Sirályát mutatták be, amely az eredeti mű negyedik felvonásával indul, Trepljov és Nyina jelenetét eleveníti fel szó szerint. Itt azonban a végkifejlet – a lövés zaja – egyszersmind kezdőpont: hőseink nyomozásba fognak, mivel bizonyítottnak látják, hogy a fiatal író nem öngyilkos lett, hanem megölte valaki a házból. Akunyin rutinos, sikeres krimiszerző; könnyedén teremt minden résztvevő számára indítékot. A Trafóban a Dollár Papa Gyermekei társulat Csehov címen egyfajta Cs.Ö.R.-t (Csehov összes rövidítve) játszik, amelyben Trepljov a Három nővér első felvonásának jeleneteiből szerkesztett produkciót adat elő az új formák jegyében a fanyalgó Arkagyinának és a szaunába vágyó Trigorinnak.
 Trokán Anna |
Tatabányán Kiss Csaba Nappalok és éjszakák című „Sirály-játék”-át vitték színre – ez képezi cikkünk tárgyát –, amely már a címével is Nyina és Trigorin kapcsolatára utal. Hiszen Nyina a harmadik felvonás végén medált ad az írónak, amelyre a Nappalok és éjszakák című regényének két sorát vésette. (Pontosabban nem magát az idézetet, hanem csak a lelőhelyét, talán takarékosságból, talán a konspiráció kedvéért.) Egyébként Konsztantyin Szimonov is írt ezen a címen egy regényt, 1944-ben, de az háborús. Háborúsabb.
Kiss Csaba darabja Nyinának azt a két évét beszéli el, ami az otthonról való távozásától a visszalátogatásig telt el, vagyis ami Csehov Sirályának 3. és 4. felvonása között történik. A szerző el is nevezi a falut Melihovónak, Csehov életrajzától nem függetlenül. Innen érkezik meg Nyina a Nappalok és éjszakák első jelenetében Moszkvába, a Szláv Bazárba. (Megjegyzem, ha a Szláv Bazár nem égett volna le 1993-ban, akkor talán reklamációt jelentene be amiatt, hogy e műben garniszállónak van beállítva.)
Kiss Csabának színpadi szerzőként már volt dolga Csehovval. Most kibontja és eljátszatja azt, amit a Sirály szereplői így foglalnak össze: Nyina megszökött otthonról és összeállt Trigorinnal. Gyermeke született. A gyermek meghalt. Trigorin kiszeretett belőle, és visszatért régi kapcsolataihoz, amint várható is volt. Egyébként soha nem is szakított a régiekkel, de amilyen jellemtelen, kiügyeskedte, hogy itt is, ott is. Nyina magánélete nem igazán sikerült. A színésznői még kevésbé. Mindig nagy szerepekbe fogott, de durván, ízléstelenül, ripacs módra játszott. Volt, hogy tehetségesen rikoltozott, tehetségesen haldoklott, de ezek csak pillanatok voltak.
A Nappalok és éjszakák a fenti sorsot ábrázolja a megfelelő jelenetek és szereplők felvonultatásával. Az írói vállalás egyszerre érdekes és érdektelen, kétes és kétségtelen, lehetséges és lehetetlen. Ezt próbálom most kifejteni.
 Trokán Anna, Crespo Rodrigo |
A regényekben, filmekben is mindig izgalmas, ha van a végén egy rövid összefoglaló arról, hogy mi lett a hősökkel azután. Szeretjük róluk megtudni a művön túl, amit csak lehet. Kicsit ilyen ez is; a darab kitölt bizonyos lyukakat, további információkat közöl – Arkagyina például elmeséli, hogyan halt meg férje, a kijevi színész –, megtámogatja, okadatolja a történetet. Viszont nem rejt igazi újdonságot, váratlan fordulatot, kiszámíthatatlant. Ha ismerjük a Sirályt – és van okunk feltételezni, hogy a tatabányai közönség ismeri, hiszen tavaly mutatta be a Jászai Mari Színház Rába Roland rendezésében –, akkor ez a vadonatúj mű nem sokat tartogat számunkra. Nemcsak a történetet ismerjük, hanem a szereplőket, a figurákat is, hiszen a Csehov ábrázolta jellemük, érzelmeik és ambícióik szerint viselkednek itt is. Ugyanazon motivációk mentén bukkannak fel a hősök Nyina közelében újra meg újra. Arkagyina őszinte vagy megjátszott nagyvonalú dámaságába bújtatja szűkölő féltékenységét. Trigorin lavírozik. Trepljov még mindig nem tud nem esengeni Nyináért. Dorn doktor a maga felszínes közreműködésével tanácsokat osztogat és így tovább. Mindenki azt hozza, amit várunk tőle.
Ugyanakkor a Sirály felől nézve néha olyan ez a darab, mintha a szerző visszaküldené hőseinket a múltba, időutazásra, amelyben aztán a pillangó-hatásnak is érvényesülni kellene. Például hogy Nyina a Nappalok és éjszakákból olvassa fel azokat a mondatokat, amelyekkel az író vallott neki Csehovnál a harmadik felvonás végén. De bármilyen fiatal és naiv lány is Nyina, ha e szöveg a Nappalok és éjszakákban szerepel, amely könyvet ő jól ismer, akkor hogyan hihette el a férfinak? Vagy: ha igaz lenne, amit Mása itt, ebben a darabban elmesél, miszerint Trigorin kikezdett vele Csehov Sirályának harmadik felvonásában, amikor együtt reggeliztek, akkor ez nem változtatna-e Mása viselkedésén az íróval szemben a negyedik felvonásban?
 Crespo Rodrigo, Györgyi Anna |
A fennakadásra okot adó momentumokon túl kétségtelen erénye a műnek, hogy új, eredeti. Nem tudjuk előre, hová akar a szerző kilyukadni, mi is az, amire ő ebben a csehovi interregnumban fel akarja hívni a figyelmet. Az ősbemutatót maga a szerző rendezte Tatabányán, s ez mindenképpen egyemberesre szűkíti az alkotói szándékokat, amelyek még így sem feltétlenül világosak. A mű első felvonása avval az elhatározással végződik, hogy Trigorin, Arkagyina és Nyina Zarecsnaja színházi bemutatót fognak létrehozni. Trigorin kétes elképzelése szerint ez majd jó alibit és lehetőséget teremt a szerelmespár számára, hogy együttlétük során Arkagyina féltékenységét lelohasszák. A dráma, amit Trigorin színpadra szán, természetesen a saját történetükre hajaz, és ismert csehovi szövegrésszel kezdődik. (Egyébként az kedves Kiss Csabától, hogy mind Trigorin, mind Trepljov számára alkotott e színdarabhoz. Az előbbinek a regényébe írt bele, utóbbinak novellát fogalmazott. Igazán befejezhette volna Trepljov drámáját is, jegyzem meg. Akkor megadatott volna Nyinának, hogy tovább mondja annál, mint amennyit tudunk belőle.)
Kiss Csaba művében a második felvonás eleje és a harmadik vége arra utal, hogy a szerző a színház apoteózisát fogja Nyina sorsán keresztül fénybe állítani. A lányból a nehéz élet, a szenvedés, az emberi nyomorúság színésznőt csinálhat, ugyanez Trepljovból esetleg rendezőt. Ám a negyedik felvonásra oda érkezünk, hogy Kiss Csabát a történetből leginkább alighanem a gyermek foglalkoztatja. A színésznő törvénytelen kis porontya, aki véletlenül érkezett a világra és úgy is távozott hamar. A temetőben búcsúzunk tőle, ahol a szereplők ismét összefutnak – Arkagyina a volt férje sírját keresi, s közben a fiával még sírkerti nemzetiségi villongásokról is megemlékeznek –, a kisgyerekkoporsó mögött érkezők pedig orosz női imát énekelnek házasságon kívüli menyasszonyról, szűz anyáról, kvázi törvénytelen gyerekről.
 Fotók: Prokl Violetta, Jászai Mari Színház |
Az előadás kulturáltan beteljesít egy kisebb irodalmi truvájt. Mint színház, se nem feltűnően könnyed, se nem különösebben mély, súlyos. Leginkább a robbanékonyságnak van híján. Mintha végig a szellemes alapötlet körül toporogna, róná egyik kis kört a másik után. Eközben azért felrajzolódik néhány szép színészi ív. Mindenekelőtt Györgyi Anna vérvörösben pompázó, elegáns Arkagyinája impresszív. Van egy csodálatos, törőcsikes ízű „Na”-ja, amikor lecseréltetné Trigorin író-rendező-producerrel Nyinát a színdarab lányszerepében. Trokán Anna Nyinája egyszerűen szerelmes fiatal lány, nehezen ébredő skrupulusokkal. A darabvégi temetői monológra színészileg már megérik benne Trepljov monodrámája. Crespo Rodrigo Trigorin „foga fehérjét” ebben a műben mutatja ki: nemcsak gigerlinek, de valahogy alacsonyabbnak és nagyobb fejűnek is látszik most, mint amilyennek a Sirályban mutatkozott. Az előadás talán legélesebb jelenete, amikor Crespo Rodrigo Trigorinja és Kardos Róbert Dornja összeszólalkoznak. Egyik a másikának szemére veti, hogy miként szédítette a nőket világ életében, felelősséget soha nem vállalva a szerelmi afférjaiért. Danis Lídia mint „örökös” Mása kissé nehezen magyarázhatóan hányódik el Trepljovtól Nyinán át Medvegyenkóig. Mikola Gergő Trepljovjának osztályrésze az, hogy vekengéseivel ne tudjon hatni a többiekre.
A Nappalok és éjszakák elég sötéten ér véget ahhoz, hogy semmi jót ne ígérjen a hősöknek. És akkor még ott lesz majd nekik valahol, valamikor a csehovi negyedik felvonás.
Az előadás adatlapja a port.hu-n itt található.