Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NO PARA

Szellemirtók
2016. júl. 27.
Paul Feig megpróbálta. Becsületére legyen mondva, jól is áll a lányoknak a híres anorák. Csak az a gond, hogy az eredeti Szellemirtók nem valami egykor divatos holmi, amit fel lehet újítani, hanem tartósan ragyogó popkulturális jelenség. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Ha a legrosszabb remake így sikerülne, boldogabb hely lenne a multiplex: Paul Feig, aki hosszú kínlódás után végül megcsinálhatta Ivan Reitman 1984-es bombasikerének folytatását (de sokkal inkább újragondolását), dacolt az átokkal, mely a projekt elkészültét kísérte hosszú évek óta. 
Mivel az 1989-ben bemutatott második rész csak kereskedelmileg volt okés – bár nem hozott annyit, mint az első –, az alkotók és a kritikusok nem igazán szerették, meg aztán később is mindenféle kreatív problémák adódtak a tervezett újabb irtásokal kapcsolatban (no és Bill Murray megjátszott vagy valódi hajthatatlansága se lendítette előre az ügyet), úgy tűnt, a Ghostbusters segélyhívó vonalai örökre süketek maradnak. 
Miután az egyik alaptag, Harold Ramis két éve elhunyt, a kérdés örökre eldőlt. A fiúk legfeljebb csak vendégszerepelni hajlandóak, szóltak a hírek – ha lesz egyáltalán bármi a valamilyen folytatásból. Voltak tervek, mindenfélék, végül jött Paul Feig, aki ugyanazt csinálta a Szellemirtók által annak idején bátran belőtt horror-vígjáték-sci-fi irányvonallal, mint amit a romantikus komédiával művelt a Koszorúslányok, vagy az ügynökfilm zsánerével A kém esetében. Átfazonírozta kedvenc stílusára, hozta kedvenc színésznőit, keresett még melléjük partnereket, majd beizzította a protonágyúkat.
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Azzal most nem is foglalkoznék hosszabban, hogy mennyire méltatlan volt az a nőgyűlölő fröcsögés, amely körülvette az új Szellemirtók kampányát. Feminista lett a film? Igen, naná, Chris Hemsworth a világ legostobább (egyben egyik legszerethetőbb) titkárát játssza benne, s a végén a főszörnyet még tökön is lövik a csajok a sugárral – de ez az egész csak annyira bántó, mint amennyire szexista volt a klasszikus Szellemirtókban az a jelenet például, amikor Dan Aykroydot lecumizta egy szellem. Vicc az egész, kérem, ebből a részéből csak olyat és annyira érdemes ügyet csinálni, amekkorát és amennyire érdemes. 
Ami ebből az egészből igazán fontos, hogy Feig az önazonosságban tényleg nem ismer tréfát – ez a Szellemirtók az a Szellemirtók, amilyen az a Szellemirtók, amit ő viccesnek/látványosnak, egyúttal korrekt tisztelgésnek érez a régiek felé. A klasszikus szereposztás ugye a Saturday Night Live nevezetű kultikus szkeccsműsor egykori felfedezettjeiből verbuválódott, s a hölgyek is komoly kapcsolatban vannak e legendás tévéprogrammal. Melissa McCarthy, Feig múzsája, most is olyan, amilyen mindig, s amilyenségéért vagy szereti az ember, vagy nagyon nem, Kristen Wiig hasonlóképpen ilyen, Leslie Jones-nak is vannak megjegyezhető pillanatai – e sorok írójának személyes kedvence mégiscsak Kate McKinnon, a kócos hajú kütyügyártó, aki minden mozdulatával zseniális: cool, gyönyörű és tökéletesen bolond. Majdnem belészerettem.
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Magába a filmbe viszont nem teljesen sikerült. Leginkább azért, mert ez a remake-dolog már csak ilyen: mondjon bármit is magának az ember, a régi élményt akarja vissza valamennyire, pontosabban annak azt a részét, amely fontos filmet csinált a látottakból. Életre szólóan. Ez akkor se sikerült volna feltétlenül Paul Feignek, ha egységesebbre tudja rendezni a Szellemirtókat (a poénokat és a hangulatot is), ha kicsit jobban rámegy arra, hogy a kísértetek ne csak jól nézzenek ki, hanem félelmetesek is legyenek – a 3D-s kinyúlások eléggé vásáriak lettek, de legalább valamilyenek – vagy ha ügyesebbre faragják a sztorit. (A cameók többsége pedig, melyekben a régi ismerősök ránk kacsintanak, sajnos eléggé kínosra, tessék-lássék szintűre sikeredtek.)
Így nem marad más, csak egy büszke és szimpatikus próbálkozás, mely utat mutathat azoknak, akik egyénien szeretnének hozzányúlni bejáratott franchise-okhoz. Persze, még így is lehet, hogy az ilyesmit alapvetően nem érdemes erőltetni. De ha már muszáj, akkor csak ilyen bátran érdemes!
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek