Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉS MÁR SENKI SEM

Tracy Letts: Augusztus Oklahomában / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
2016. jan. 29.
Végy némi Három nővér-utánérzést, egy csipetnyi görög mitológiai reminiszcenciát, tedd mindezt drámaírói mérlegedre, jól számítsd ki a fordulatokat, helyezd mindezt az amerikai Délre, majd gyúrd össze egy darabbá. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
És hogy mi sül ki belőle? Az egyéb adalékoktól (színészek, rendező, tervezők) függően a titokzatoskodó picsogástól az erős nők kezükbe veszik a sorsukat olvasatig bármi. De hagyjuk a további – egyébként nagyon csábító – konyhai képzavart másra, inkább nézzünk be a kétszintes, Osage megyei babaházba, ahol a jórészt aranyos, de alapvetően problémás babákkal Westonék családregényének újabb fejezete elevenedik meg két szinten. 
Mármint fizikailag két szinten. Metafizikaiban nem kell gondolkodnunk. Szerencsére sem a szerző, Tracy Letts, sem a rendező, Szikora János nem tett így.
Derzsi János
Derzsi János
Olyan túlzsúfolt a tér – kislakások lakberendezési tanácsadói biztosan nem innen fogják meríteni az ötleteket –, amilyen a darab. Az író belepaszírozta az öngyilkos apát meg a gyógyszerfüggő rákos anyát, a végső szakítás előtt álló házaspárt, a fiatalabb diáklánnyal félrelépő tanárt meg a megcsalt feleséget, a megkeseredett nőt, az ostobát, a világról tudomást nem vevőt, a világban sodródó bizonytalant, a kemény nővért, a mindig másodhegedűs szerepre kárhoztatott húgot, a családon belüli félrelépést, a tiszta, bár családtag iránt érzett szerelmet, a nőiségével pontosan tisztában levő és azt használni is tudó tinédzser lányt, a tizenéves lány felajánlkozását vissza nem utasító középkorú férfit, a nem tiszta anyagi hátterű gazdag férjet, de még az őslakos indián háztartási alkalmazottat is. Mintha egy terheltség nem lenne elég a karakter érdekességéhez. A sokféle diszfunkcionalitás azonban nem csupán a család kereteit feszíti túl.
Augusztus van Oklahomában, emlegetik a hőséget, pörög a ventilátor, ki-kijárnak az erkélyre – igaz, nem csupán levegőzni –, és lassan-lassan a nézőre is átragad a nyári bágyadtság. Lehet ezért hibáztatni Tracy Lettset. A színészbarátság meg a közönség iránti bizalmatlanságból adódó túlbiztosítást, hogy szereplőnként egy probléma komolytalan, ezért csak pakol, csak pakol a humor és a reflexió legapróbb jele nélkül, mégsem köti le a figyelmet. Az esélyegyenlőség jegyében a konyha után a foci képzavaraival: megannyi csatár a pályán, megannyi ziccerszerepben, akik eljutnak a gólhelyzetig, addig jól cifrázzák, ezúttal azonban az önzés helyett a szépség oltárán áldozva marad ki a gól.
Radnay Csilla, Sághy Tamás
Radnay Csilla, Sághy Tamás
És lehet hibáztatni Szikora Jánost, hogy a leegyszerűsítő melodráma húrjait pengette, ahelyett, hogy következetesen rendet vágott volna a lelki tripperek miatt alapvetően elviselhetetlen, de szörnyetegnek azért nem nevezhető népség érzelmi zűrzavarában. Egyet, illetve tizenhármat nem. A színészeket, akik megpróbálják tisztességgel eljátszani ezeket a szerepeket. Hangozzék istenkísértésnek vagy -káromlásnak: változatlanságukban is túlárnyalt, túlsúlyozott, paradox módon épp ettől valódi dinamika nélküli szerepeket és szituációkat. Pedig, mondom, küzdenek, különösen a nők. 
A három lánytestvér közül leginkább talán Radnay Csilla (Barbara Fordham), aki a fiatalabb tanítvánnyal megcsalt feleséget a hozzá tartozó összes ráaggatott sztereotípiájával hihetően hozza. Csak hát azt nehéz elhinni róla, hogy egy tizenéves lánya van. (Jó, szülhetett nagyon fiatalon.) Kerkay Rita sajátos kívülállással és civilséggel ruházza fel a – mint kiderül – inceszt szerelemmel elmenekülő Ivy Westont, Varga Gabriella pedig jelmeztervezői segítséggel teszi harsánnyá a világot felületességgel vegyes érdektelenséggel szemlélő Karen Westont. Az anyja, nagynénje és nagynénje pasija között taktikusan, saját, gyermeki és szexuális érdekeinek mentén ügyesen ide-oda lavírozó Jean Fordhamet Bánky Sára tudatos kis Lolitának játssza. Violet Westonként Varga Mária nem a család matriarchája, nem manipulatív, hiányzik belőle az érzéketlenül gonosz anya archetípusa, ennek pedig az a következménye, hogy konfliktusok borulnak. Nem érteni, miért van belőle tökéletesen elege mindenkinek. Igaz, elhangzik. Az viszont csak szó, szó, szó, más semmi. Mattie Fae Aitken szerepében Závodszky Noémi még az ő saját addig elhallgatott nagy titka kimondásakor is a nyugalom szobra. Várady Eszter Sára játssza az indián felmenőkkel rendelkező új ápolónő-mindenest, akiről a rendező gyakorlatilag semmit nem gondolt, még csak a jelenlétére sem alapozott.
Varga Mária, Radnay Csilla
Varga Mária, Radnay Csilla. Fotók: Vörösmarty Színház
A férfiak ebben a famíliában csak statisztálhatnak. Az apa, Beverly Weston (Derzsi János) számára ez túlment az elviselhetőség határán, bár halála nem egyértelműen öngyilkosság vagy véletlen baleset. Bill Fordham (Sághy Tamás) úgy érzi, többet érdemel, s ezt ifjú tanítványa mellett találja meg. Charlie Aiken (Egyed Attila) a félművelt, derűs, ám feltehetőleg az erőszaktól sem ódzkodó másodvonalbeli, amolyan „jobb híján” férj; kicsi Charles Aiken (Kádas József) a totális elveszettség, az „elnézést, hogy élek” alázatából kitörni vágyó, romantikusan éretlen fiatalember. Steve Heidebrechtről (Tűzkő Sándor) nem derül ki, hogy önjelölten vagy teljes joggal Florida bikája-e.
Mint a forró kását, úgy kerülgetik – minden tekintetben – egymást ebben az akadályverseny-pályának is beillő érzelmi átjáróházban. Amiről nem beszélnek, az nincs. Legalábbis azt hiszik. Szenvednek, sőt szenvelegnek. Persze, az elfojtás nem tarthat örökké, a felgyülemlett feszültségnek egyszer oldódnia kell, a titkokat valamikor csak fel kell fedni, mert a darab mellett ez az akart felfedés vagy véletlen felfedődés az élet dramaturgiája is. Hogy aztán megoldás lesz-e, és az mennyire tartós, természetesen más kérdés. Itt annyi történik, hogy pontosan ugyanúgy mennek el, ahogyan érkeztek.
 
Az előadás adatlapja idekattintva, a PORT.hu oldalon érhető el. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek