Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VISZONYOK, CSAPDÁK, SZERETŐK

Hercsel Adél: Magyar szeretők
2015. dec. 6.
Nemrég olvastam egy felmérést, amely szerint a romániai férfiak világviszonylatban a legaktívabb csoportba sorolják magukat. Mármint szexuálisan. Önképük szerint ebben megelőzik a latin szeretők olyan hírhedt táborát is, mint az olaszok vagy a brazilok. Hercsel Adél interjúkötetéből kiderül, hogy a magyar szerető sem pihenéssel tölti el délutánjait, estéit. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Persze ez csupán a Magyar szeretők legfelületesebb olvasata, s bármennyire is erre buzdítana a borítón látható, agyonretusált angyalszemű nő, vagy a magenta színű előlap: a húsz interjú (tíz férfi és tíz nő) ennél jóval többel lepi meg a gyanútlan olvasót. Ha nem is válaszol az előszóban felvetett összes kérdésre, nem nyújt átfogó képet a mai magyar társadalom hűségfelfogásáról, számos más kérdést fogalmaz meg olvasás közben, vagyis állandó párbeszédre kényszerít. Szembesít önmagunkkal, erkölcsösebb és szabadosabb énünkkel, azok vágyaival és elfojtásaival. Magyarán: a történetek nem hagynak hidegen.

hercsel

A viszony.hu felkérésére készült kötet jól mérte fel: húsbavágó dilemmává vált, vajon valami nagyobb társadalmi változás következménye, hogy immár a házasságtörés is kattintásnyi közelségbe került, vagy épp ez a csábító kényelem, a megrendelhetőség biztonsága váltotta-e ki, hogy manapság jóval engedékenyebbek vagyunk a hűtlenséggel szemben. Fontosabbá vált az egyéni boldogság akár áron felüli megélése, mint a holt szabályoknak, eskünek való megfelelés. A számok persze nem csalnak: felmérések szerint a magyarok többsége megcsalta már a házastársát. Ha pedig nem hiszünk a felmérésnek, akkor talán a válások nagy száma adhat még közelítő képet arról, ami a felszín alatt zajlik. Arról, amiről ez a könyv is beszél hol elementáris erővel, hol sablonosan.

Mert igen, hiába érzékeny és jó tollú újságíró Hercsel Adél, az ismétlődéseket, a közhelyes fordulatokat vagy leegyszerűsítő érzelmi képleteket nem tudja megspórolni. Néha a bulváros olvasói énünknek is engedményt tesz azzal, hogy leszbikus és meleg alany is elmeséli a történetét, miközben maga a történet egyáltalán nem indokolja a részvételt, sőt gyengébbnek is tűnik a többinél. S ha már a felróható dolgoknál tartunk: a szerkesztés egyáltalán nem a könyv pártján áll, hiszen Barbara kezdő, és a meleg Márk történeténél szinte találomra tudnánk erősebbet választani a felhozatalból. Miközben bravúr, hogy képes megszólaltatni a nyitott házasságban élő pár férfi és nőtagját is, a maguk megengedő és fájdalmas önellentmondásaival, mint ahogy egymás mellé kerül a fiatalon megrontott nő és a más megrontásában bűnös edző kényszerpályája. A saját istenével viaskodó hívő, és az ateista közönyös életundora, amelyet újra és újra enyhíteni próbál a hús profán kalandjaival. Ezek az egymásba nyíló tükrök a Magyar szeretők legerősebb részei, vetekednek bármely kortárs novella intenzitásával, hiszen mégiscsak az élet lenne a legkiválóbb dramaturg.

Ugyanakkor, és ez már a könyv erénye, hogy a személyesség a megszokott fordulatokat is képes drámaisággal megtölteni, hiszen hiába az elbeszélésben is fellelhető önkontroll, az önfelmentő érvek sokasága, az interjúalany előbb vagy utóbb bepillantást enged az életébe, titkaiba, boldogtalanságába. Márpedig sokféle boldogtalanság tűnik fel ezeken a lapokon, a szürke ezernél is több árnyalata. Dilemmák, amelyekre nincsenek jó válaszok; válaszok, amelyek újabb dilemmákat hívnak elő.  Vagy csak épp az erkölcsi döbbenet a szinte feloldhatatlan paradoxon láttán: sokan épp azáltal válnak jobb anyává/feleséggé vagy apává/férjjé, hogy közben rendszeresen csalják a párjukat. „Vétkeznek” s közben megtisztulnak; csalnak, hogy a végén őszintévé varázsolják csaláson alapuló, mindennapi szerepüket. Jobbak lesznek, de közben függőség alakul ki a bűnnel szemben, hiszen az táplálja az otthoni, mindennapos ártatlanságot.

S bár érthető, hogy a neveket és időnként az életkort is meg kellett változtatni az interjúalany inkognitója érdekében, ám ez néha a történet hitelességét veszélyezteti. Még a felületes olvasó is ki tudja számolni, hogy ha minden igaz a 36 éves Gábor történetében, akkor neki jóval idősebbnek kell lennie. S bár ez ilyen feltűnően egyetlen más történetnél sem fordul elő, a bizalom szempontjából igen megterhelő, hogy a tűzoltó története az első a férfiak sorában.

A könyv ugyanakkor a csalás lexikonaként, vagy a félrelépés kiskátéjaként is szolgál. „Szigorúan csak motelben, hotelben, az ajtón túl és az ajtóig találkozom a partnereimmel. Nem ülök be velük sehova, nem kávézgatunk (…)”, magyarázza a 37 éves Balázs. „A gumit sosem tartom a zsebemben vagy a kocsimban. Mindig közvetlenül a randi előtt veszem meg, és a blokkot azonnal eldobom. Randi előtt sosincs dezodor vagy arcszesz. A szeretőimet is mindig megkérem rá, hogy ne illatosítsák magukat. Szex után zuhanyozáskor a szagokat és illatokat leginkább a sima meleg víz és a semleges szappan kombinációja tünteti el”, avat be minket a 31 éves Zoltán, aki a részletek megszállottja. Miközben szembesülünk az internetes párkeresés buktatóival, árnyoldalaival, keserűségével. Hiszen nehéz ott őszinteséget találni, ahol minden az álság nyelvén beszél. Így aztán feszenghetünk férfiként és nőként, egyikünk sem lesz a teremtés koronája a hétköznapi, kisded játékokban. De beszél a könyv a megtalált szenvedélyről, az újra fellángoló szerelemről, bár kevesen érnek révbe, be kell érniük a nyílt víz veszélyeivel és esetlegességeivel. 

 

A féltékenység és a vállalt vagy titkolt szabadosság csapdájában vergődő sorsok, a boldogságot kereső, hajszoló vagy épp feladó életek kusza hálójába könnyű belehelyezni a sajátunkat. Szinte végigsétálunk mások zsákutcáiban. Belefogalmazzuk egy-egy hangosan megfogalmazott vívódásba a saját útkeresésünket, kilátástalanságainkat. A Magyar szeretők épp abban erős, hogy nem a női magazinok szintjén beszél minderről, s bár itt-ott fecseg, elnagyol vagy épp összecsap, az alanyok őszintesége, Hercsel Adél fegyelmezett háttérmunkája előbb vagy utóbb torkon ragad: átélhetővé válik minden egyes életút. Így lesz az év egyik fontos könyvévé az, amitől előzetesen nem vártunk sokat.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek