Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A SZÍNES ÉPÍTÉSZ

Lechner, Az alkotó géniusz / Iparművészeti Múzeum
2015. febr. 12.
Most éppen tornya sincs, a homlokzata láthatatlan az elé húzott deszkafolyosó miatt, ami azért van ott, hogy védje a gyalogosokat a lepotyogó daraboktól. A maradék látványból jó szögből mégis felmérhető, hogy a rogyadozó Iparművészeti Múzeum Budapest egyik legkülönlegesebb épülete. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
De van egy jó hírünk is, a Lechner Ödön (1845-1914) által tervezett Iparművészeti Múzeum felújítására, és az épülettömb folytonosságát megszakító foghíj beépítésére kiírt pályázat eredménnyel zárult, és hamarosan (vagy egyszer) újra a csodájára lehet járni a hazai építészet egyik remekének. 
Budapest, Postatakarékpénztár
Budapest, Postatakarékpénztár
Mert nem mindennapi ez a ház, a kortársakat, mint minden szokatlan, kellőképpen ledöbbentette, s még a Lechner iránt jóindulatú Gerő Ödön sem tudta véka alá rejteni tanácstalanságát: „Mit akar ez a palota! Se gót, se renaissance, se barokko, se egyéb. Egy kissé talán francia renaissance, de franciának indus, indusnak pedig magyar.” – replikázott cikkében. Ezek után képzelhető, hogy háborogtak azok, akikben még együttérzés sem volt!
 
Hogy is lehetett volna, amikor egészen máshoz voltak szokva, nevezetesen az emelkedett historizmushoz, hiszen ekkor a jelentősebb épületek valamely történelmi stílus újraélesztésében születtek meg. A XIX. század második felében még az az íratlan szabály is kialakult, hogy mely funkciójú épületekhez melyik stíl passzol, ezért van az, hogy idegen városokban is felismerjük (még mielőtt megbizonyosodnánk róla), hogy melyik épület a színház, és melyik a városháza. A régi stílusokat keverték is, ennek a neve eklektika, ebben a szellemben formálódott (jó néhány európai nagyvároshoz hasonlóan) a korabeli Pest is. 
Lechner pályakezdésével egy időben húzták fel a romantika jegyében fogant Vigadót, majd az Operaházat, s már befutott építész volt, amikor megindult a neogót Országház építése. Fontos elképzelnünk a várost, amely Lechnert körülvette, mert csak így érthető és értékelhető igazán az ő szellemi elrugaszkodásának léptéke és tervezői bátorsága, hiszen az Üllői úti múzeumnak semmilyen hazai előzménye nem volt. Lechner a saját útját járta, ellene volt a felmelegítésnek: „csak a XVIII. és még inkább a XIX. század szobatudósai és szobaművészei kezdtek ‘stílusokkal’ dolgozni. Vagyis azzal, ami nem az övék, nem az ő koruké volt…” – írta pályája vége felé.
Földtani Intézet, Budapest
Földtani Intézet, Budapest
Fő művét 1893-ban, majdnem ötven évesen kezdte építeni (ez után következik majd a Földtani Intézet és a Postatakarékpénztár), addig is tervezett egy s mást és persze korántsem minden esetben formabontót, hiszen az építészet megbízófüggő pálya. Az más kérdés, hogy amikor az előírásoknak megfelelően, neobarokk stílusban kellett megterveznie a szegedi Városházát, még abba is bele tudta csempészni egyéni és újító díszítő megoldásait, hiszen az épületet lezáró mintás tetőzet ugyanúgy mázas kerámiából készült, mint legjellegzetesebb művein. 
 
Ez vált védjegyévé, a régi-új anyag építészeti alkalmazása, melyet Zsolnayék gyártottak le a számára, s amelyből olyan mesés záródíszeket tervezett (mindig saját kivitelezésű, akkurátus pontossággal készült rajzokon), amelyek méltó párjai Gaudi közismert manókéményeinek.
A látványos tetőcserép és a falakat elevenné tevő növényi ornamentika azonban önmagában még kevés lenne Lechner nagyságához. A majolika használatához ugyanakkor nem csak esztétikai, de praktikus, és egyben nagyon is korszerű szemlélete vezette. Például a kerámia moshatósága (vagyis eső általi öntisztulása), aminek köszönhetően a mázas felületek a nagyvárosi szmoggal szemben is ragyogóak tudnak maradni. És az előállítás könnyűsége, hiszen a síkságon „a követ csak hírből ismerik, a szállítás igen drága, viszont a cserepesipar ősi hagyomány”. 
Szent László plébániatemplom, Budapest
Szent László plébániatemplom, Budapest
Ezek a hétköznapian praktikus gondolatok is annak a nagy eszménynek az alkotóelemei, miszerint Lechner Ödön kezdettől fogva a hazai építészet megújításának a lehetőségeit, illetve a nemzeti sajátosságokkal bíró építészet megteremtésének a módját kereste. 
Messziről indult, fiatal korában a francia kastélyok bűvöletébe esett, az élmény kitartott élete végéig – tán ebből származik művei kecsessége és játékossága. Angliai útjai során a vidéki házak nagy stílusoktól való függetlensége hatott rá – ez erősíthette gondolkodásbéli autonómiáját. Indiában nem járt, kultúrájukkal minden bizonnyal a londoni múzeumokban ismerkedett, ettől kezdve azonban felerősödött benne a művészetük iránti érdeklődés. Egyrészt azért, mert rokonságot fedezett fel az ázsiai és magyar díszítőművészet között, másrészt azért, mert a perzsa és indiai népi eredetű motívumok építészetbe való átemelése követhető irányt adott elképzeléseinek. 
Iparművészeti Múzeum, Budapest. Fotók: Iparművészeti Múzeum
Iparművészeti Múzeum, Budapest. Fotók: Iparművészeti Múzeum
Mindez (és még ennél is több részlet és vonatkozás) áttekinthető letisztultságban, impozáns eleganciával válik világossá az Iparművészeti Múzeum Lechner kiállításában. Sisa József, a tárlat főtanácsadója és Demeter Nóra, az életműre szellemesen felelgető design tervezője nem egy bágyasztó, tervrajzdömpingbe fulladó Lechner-összest vonultatnak fel, hanem a címnek megfelelően a „teremtő géniusz”-ra fókuszálnak, s eszerint súlypontozzák és teszik testközelivé (a szilikátos restaurátorcsapatnak is köszönhetően) a mester – így egyben látva, az eddig tudottnál is lehengerlőbb – munkásságát. 
 
Mert egyenképek és tervek tömegével nem mennénk sokra, ám itt az épületek grandiózusságát visszaadni képes kiváló minőségű óriás fotók emelik ki a legjelentősebb munkákat, s abban a ritka élményben is részünk van, hogy némely, egyébként az épületek elérhetetlen magasságában pompázó kerámiaelemeket intim közelségben szemlézhetünk. Azok a Lechner épületekről festett korabeli, aprólékos akvarellek is érdekesek, amelyeken még nyoma sincs a mai betonút hálózatnak, hiszen ezeken látszik igazán, hogy milyen impozánsan érvényesültek keletkezésük idején e térigényes műremekek. 
A kiállítás 2015. május 31-ig tekinthető meg.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek