Bartóktól Bartókig / Zeneakadémia
2014.06.12.

Bartóktól Bartókig – ezt a mélyértelmű címet viselte a Muzsikás együttes és a Szent Efrém Férfikar közös koncertje, amelynek műsorában Bartókot férfikari művei, az önmagától önmagáig megtett utat pedig az a népzenei élmény jelentette, amely kórusműveiben is megjelenik. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Mint tudjuk, ez a népzenei hatás Bartók műveiben igen komplex módon érvényesül, s kompozícióiban igen sokszor konkrét szövegek vagy népi dallamok átvétele nélkül is kitapintható vagy éppen meghatározó jelentőségű.

Muzsikás
Muzsikás

Ilyen módon nem vehettük különösen rossz néven a Muzsikás együttestől sem, hogy a férfikarok előtt, között és után valamifajta átfogó kárpát-medencei (és moldvai, bár ott Bartók sohasem járt) népzenei körképet festett fel a hallgatóság számára, mintegy érzékeltetve azt a csodálatos világot, amelyben 1905 után megmerítkezett. Ebben a körképben azután nem is egy olyan műfaj, régió, nemzetiség is képviselve volt, amely magukban az elhangzott művekben nem lelhető fel – ez hátrány volt a műsor koherenciája szempontjából, de persze nem mondott ellent Bartók szellemének, és a közönség szempontjából kétségkívül vonzóbbá és sokszínűbbé tette a hangversenyt a modern kórus-„rásegítéssel” énekelt Kyrie a moldvai népi vallási praxisból, a román vagy kalotaszegi magyar népi táncok sorozata. (A Kyriét a Muzsikás Moldvából származó énekese, Petrás Mária adta elő, néhány balladával egyetemben, megragadó stílusban és művészettel.)

A Sipos Mihály nevével fémjelzett és mellette a fiatalabb Porteleki Lászlóból, illetve a sok évtizede együtt zenélő Éri Péterből és Hamar Dánielből álló együttes mit sem vesztett varázsából, a különböző népi hangszerek és a népzenei előadói stílus mesteri ismeretéből, és főleg abból a nyilvánvaló odaadásból, amellyel a népzenei anyag megismeréséhez és megszólaltatásához viszonyulnak; ehhez járul a három idősebb tag bámulatos együttlélegzése és együtt-gondolkodása, illetve Porteleki kiemelkedő hangszeres tehetsége és virtuozitása.

Szent Efrém Férfikar
Szent Efrém Férfikar

A Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás) mindeközben az összes Bartók-férfikart előadta. Az 1903-as, későromantikus szárnypróbálgatástól, az Esttől kezdve az 1917-es Tót népdalokon át a három „magyar” darabig, az 1910-es (bár többször revideált) Négy régi magyar népdalig és a 30-as évek nagy remekeiig, a Székely népdalokig és az Elmúlt időkből című kantáta-igényű sorozatig, amely – a jól ismert női és gyermekkarokhoz hasonlóan – már csupán népi szövegeket használ fel, a hozzájuk tartozó népi dallamok nélkül. A kórus és Bubnó Tamás számára különlegesen izgalmas és igényes feladatot jelentett a művek által képviselt három egészen elütő stílusréteg világos értelmezése a finom harmóniavilágú, de magyar jellegét még kissé ügyetlenül kereső (Kodály egy évvel későbbi vegyeskaránál, az Esténél jóval kevésbé kiforrott) Esttől a döntően homofon-akkordikus, „közönségbarátabb” (a zenekari Magyar képekhez hasonlítható megközelítésmódú) korábbi, és a zenei tartalom szempontjából jóval összetettebb és mélyebb, egyszersmind keményebb hangzású és technikailag is sokkal igényesebb kései feldolgozásokig.

Bubnóék magas színvonalon teljesítették a maguk által szabott feladatot, és ezzel igazolták magának a vállalkozásnak a létjogosultságát: azt, hogy ezek a koncertrepertoárból különböző okokból jószerivel kiszorult, inkább csak lemezen hozzáférhető darabok nagyon is élő, hallgatható részei az életműnek. A mélyen zengő, homogén tónusú, s mind hangilag, mind zeneileg nagyfokú érzékenységet és rugalmasságot tanúsító és rendkívül precíz kórus elsősorban a két legnagyobb súlyú mű, a Székely népdalok és az Elmúlt időkből előadásával vezette a hallgatót új felismerésekhez. Előbbi sűrű disszonanciái az expresszivitás motorjának bizonyultak, s az előadás világosan utalt a vegyeskari Négy magyar népdal mélyen tragikus pillanatait, de még a Variációk magyar parasztdalokra fantáziaszerű szabadságára is – miközben a záródarabok kityrákottyos humora is remekül érvényesült. Az Elmúlt időkből csiszolt és letisztult előadása, a karakterek, tempóváltások rendkívül határozott megvalósítása pedig meggyőzőzte a hallgatót arról, hogy ez a ciklus az egész újabb kori férfikari irodalom egyik csúcspontja.

Szerző: Malina János
Helyszín:  Zeneakadémia nagyterme,  Időpont:  2014. május 27.